Ceglédi Zoltán Ceglédi Zoltán: Beszélnünk kell a Mi Hazánkról

2009-ben már megtanulhattuk, mire vezet, ha szélsőjobboldali pártot „megsemmisítő ignoranciával”, meg gumikesztyűs eltartással büntet a baloldali-liberális nyilvánosság. Agyonnyeri magát. A 11 évvel ezelőtti EP-választás valódi győztese a Jobbik volt, amely az előzetesen „mért” számok többszörösét hozta szavazatban. 2009 januárjában csak 1, májusban is alig 3-4 százalékra adták, ehhez képest ért el 14,77 százalékot. Gyorsan ideteszem a slusszpoént is, tíz évvel később, a tavalyi EP-n fordított irányú volt a meglepődés. A cukiságkampányon túlesett, Spinoza-házban átszellőztetett, belvárosilag megmárkázott Jobbiknak még az utolsó körben is 9-13 százalék közt jósoltak. A vége 6,34 lett. Eközben a Mi Hazánk 3,29 százalékon debütált.

Becsapja magát, aki azt hiszi, hogy a darálós párt nem létezik, pláne, hogy nem veszélyes az ellenzékre.

Ó, dehogynem. Brutális méretű fogadókészség van arra, amit és ahogy a Mi Hazánk tesz. És nem, nem azért, mert „a magyarok ilyenek”, hanem mert a létező pártalakulatok kevéssé hajlandóak elmondani, hogy ez rossz, és hogy ők nem ilyenek.

Orbán pártjának már jó huszonkét éve egyszerre esély és veszély a fogócska a széljobbal. Emlékszem, mikor annak idején, 2000-ben Csurka István lapja örvendezve adta hírül, hogy „kedvenc fideszes politikusunk a párt élén”, mikor egy időre Kövér László lett a Fidesz elnöke. És igen, a fitneszguru közhelye itt is érvényes, az vagy, amit megeszel.

A Fidesz szépen felfalta a MIÉP-et, de a mai napig érezni is a leheletén.

A vissza-visszatérő refluxról nem is beszélve. A mai kormánypolitika pedig sok elemében az eredeti Jobbik programját, jelszavait használja, a cigányozás és buzizás feltétlenül ilyen, de az EU-val való böllenkedés is hamarabb volt a Jobbik repertoárjában.

Mindezt pedig ezerrel kellene opponálnia az ellenzéknek. Önvédelemből. Ha kicsit is hinni akar abban, hogy növelheti a választói számát, és kormányt válthat. A közös lista közös programja nem is lehet más, csak a Mi Hazánk és a Fidesz szélsőséges ajánlatának tökéletes ellentéte. Minden sunnyogás, mellébeszélés azt a meggyőződést erősíti meg az ellenzéki szavazótáborban, hogy tulajdonképpen ebben igazuk van a szélsőségeseknek, és ezért beszélnek a pártjaik másról. Most ezt ne erőltessük, ugye, meg nem kész erre a társadalom. A Fidesz azért teheti meg, hogy a szélsőséggel kokettál, mert van két biztosítéka. Az egyik az inkumbens, masszív hatalmi pozíció. Mondhatja, hogy Toroczkainak véresebb a szája, de Orbánnak meg erősebb a karja, értsd, könnyű kiabálni, de mi tényleg meg is valósítjuk ezeket a javaslatokat, csak késsel-villával. A másik pedig a Mi Hazánk nyilvánvaló függősége a Fidesztől, ha akarják, a központból holnap lecsavarják a pártot. Felületei, erőforrásai, csinált makulátlansága addig tartanak, amíg Orbán akarja. E két versenyelőny egyikével sem bír a Mi Hazánkkal szemben az ellenzék. Van viszont egy őrült nagy hátránya.

Ez pedig a közös listára felhívott Jobbik. Legkésőbb Bíró László példájából világos lehetett, hogy bár a párt az elmúlt években erővel igyekezett a törzstagok karlendítő végtagját ölelésre hajlítani, de ezek az alakok javarészt ma is ugyanazt gondolják zsidóról, cigányról, melegről, mint korábban. Másfelől pedig az ilyen üzenetekkel korábban megszerzett szavazók jelentős része nem mozdul a párttal, Bíróra fegyelmezetten leszavazott az ellenzék hagyományosan összefogósdi része, de komoly vesztesége volt a jobbikos táborban.

2022-ben, ha a Fidesz is úgy akarja, minden olyan helyen, ahol a közös ellenzéki egyéni jelöltet volt jobbikos adja, akad Toroczkai-induló is. Lesz Mi Hazánk országos lista is, és ha ügyesen céloznak, simán a küszöb fölé ugorhatnak. Kerülhet bő 5 százaléknyi olyan szavazó, akinek a „se nem Orbán, se nem Gyurcsány” csatakiáltás tetszetős, és a legfontosabb számára az a program, amit, mint fentebb láttuk, egyetlen politikai tömb se rúg le magáról.

A Mi Hazánk kifejezetten veszélyes a tömbösödő ellenzékre. Ennek eltagadása öngyilkosság, ugyanakkor lenne megoldás a bajra.

A Jobbiknak elő kéne állnia egy normális, konzervatív öndefinícióval. A „most is hőbörgünk, csak már nem zsidózva, hanem krumplizva”-manőver nem jött be. Ki kéne dolgozni és be kéne mutatni, miféle jobboldali hozzáadott értékük van a közös programban. Másrészt pedig azonnal el kell kezdeni edukálni az ellenzéki szavazót arról, hogy a Fidesz és a Mi Hazánk nem pusztán stílusában, hanem tartalmilag is elfogadhatatlan politikát visz. Olyan régóta rikoltozzák itt, hogy demokraták meg köztársaságpártiak. Töltsék meg akkor bátor tartalommal végre. Különben hiába számolgatják, ki induljon Manninger Jenőre Zala 02-ben.

 

 

Tisztelt Olvasónk!

Ön az elmúlt percekben a Jelen cikkét olvasta. Köszönjük érdeklődését!
Ha tetszett, olvassa el a többi cikkünket is, amelyek előfizetéssel érhetők el.