Láng Zsuzsa Magyarország államformája: csárdáskirályság

Az utóbbi három (?) év kormányzását tekintve a külső szemlélő azt gondolná, hogy Magyarország államformája a veszélyhelyzet, de aki itt él, az pontosan tudja, hogy Brüsszel, a Covid, a háború, a Soros, és az általa gerjesztett "háborús infláció", valamint a határainkat ostromló migránshordák ellen folyamatos harcban álló hazánk nem más, mint operettország.

Akció

Ugyan enni már lassan nincs mit, a jövő hónaptól életbe lépő új energiaárak pedig leginkább gyertyafény-keringőzésre hívják fel a lakosságot, de ez valóban jobban is illik a sírva vigadáshoz, mint a fényár. De mit csináljunk, ha egyszer a barométer esőre áll, legjobb, ha húzatjuk nyakra főre, a végén meg beugrunk a nagybőgőbe, ennyi társadalmi és természeti csapásnak egyszerűen képtelenség ellenállni, na.

Csárdáskirályságunkban egy keddi beterjesztés folyományaként a négyszázezer családot létbizonytalanságnak kitevő kata megszüntetését az elburjánzó adócsalással indokolja a vészhelyzetre való tekintettel rendeletileg kormányzó hatalom, egyetlen nap alatt keresztülveri a Parlamenten, szerdán megszavazzák, pénteken pedig már a miniszterelnök helyesbít: leginkább a nyugdíjak megvédése miatt dönti nyomorba azt a társadalom számára amúgy sem igen fontos réteget, amelynek tagjai kevés hasznot hajtanak az országnak, például írók, művészek, szerkesztők, könyvkiadók, fordítók, tanárok, színházi emberek és egyéb lézengő romkocsma-töltelékek.

Mifelénk olyan a kedden még nagyesküvel megpecsételt fogadalom, mely szerint akár életünk és vérünk által is megvédendő a rezsicsökkentés, hogy szerdán már lefeszített rüszttel rúgja fel a kormány, de közbe antedatálva 160 ezer forinttal emeli meg hétpróbás miniszterei fizetését, a nyolcpróbásoknak kicsit többel, hiába, nehéz idők járnak, szegényeknek valahogy lépést kell tartaniuk a vágtázó inflációval, pedig egyikük világosan kifejtette, a megszorítás legfeljebb a magukon való spórolással érhető tetten, a nép sarcolása csak 2010 előtt dívott, és igaz ugyan, hogy nagy szükség lenne a béremelésekre, de forrás nemigen van rá.

Az operettek librettója zene nélkül nem más, mint mese, fairy tale, you know, ahol a jó is, a rossz is elnyeri a méltót. A valósághoz annyi köze sincs, mint a pénzügyminiszter június 13-i nyilatkozatának, amelyben azt mondta, hogy a baloldal ismét megszorításokkal riogat, pedig a helyzet egyszerűbb: erősödik a magyar gazdaság teljesítménye, csúcson a foglalkoztatás, kisebb az adóelkerülés, így a folyamatosan csökkenő adók ellenére is magasabb bevételekkel számolhatunk. De az, aki operettet néz, soha nem fogja beleverni az igazságba sem a szereplők, sem a szerzők orrát: Kálmán Imre és a szövegkönyv írója, Leo Stern is megúszta 1915-ben.

Mert az operett dolga a fájdalomcsillapítás. A ringató figyelemelterelés a napi kínokról, és úgy tűnik, ez kronológiától és topográfiától teljesen független.

Az erdőirtásról, a végtelenül primitív megnyilvánulásairól és populista politikájáról közismert, a környezet védelmét magasról leszaró brazil elnökkel közösen szívecskézősen fotózkodó köztársasági elnök szerint ő és Jair Bolsonaro a béke követei, ez lenne a közös nevező, ami nagyjából azt az elvet követve igaz, hogy egyikük sem veri léccel a békegalambot a templomban. A csárdáskirályság produkcióján elandalodni hajlamos közönség titkon azt reméli, hogy az Elnök Asszony majd durcásan lecsapja pennáját, és nem írja alá a katastornót, meg a tömegeket érintő rezsicsöki csökit, hiszen ­becsszóra megígérte, hogy nem csupán a nerkegyeltek, hanem minden magyar állampolgár érdekeit képviseli majd.

Majd egyszer. Nem mostanában, az biztos.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Kérjük, jelentkezzen be, ha Ön már regisztrált előfizető.

A Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A lap újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!