Vásárhelyi Mária Félnetek jó lesz

Most, amikor túljutottunk a sok szempontból sorsdöntő EU csúcson, tombol a nyár, a lakosságot folyamatos rettegésben tartja a Covid-19 második hulláma és éppen félidőben vagyunk két választás között, Orbán Viktor elérkezettnek látta az időt, hogy megadja a kegyelemdöfést a legnagyobb hatású magyarországi internetes portálnak, az Indexnek. A portál kivéreztetése már 10 évvel ezelőtt megkezdődött, a lap újságírói a Fidesz-KDNP hatalomra kerülése óta folyamatos politikai nyomás alatt dolgoztak. 10 éve érkeznek a politikai megrendelések a portálhoz, hogy miről írjanak, miről ne, kit rúgjanak ki, és kit alkalmazzanak, melyik írásuk tetszett, vagy nem tetszett a hatalom urainak. A támadásokat hol jobban, hol kevésbé sikerült visszaverni, de a munkatársakat a megkülönböztetett kormányzati figyelem óvatosságra intette.

Nem véletlenül távozott már 2011 nyarán a szerkesztőségből napjaink egyik legkiválóbb publicistája, Tóta W. Árpád, ezt követően pedig a portál főszerkesztője, valamint a lap arculatát és szellemiségét meghatározó munkatársak jelentős része. 10 év alatt négyszer váltott főszerkesztőt, és érzékelhetően folyamatos volt a politikai kavarás körülötte, amikor pedig 2018-ban két, nyilvánvalóan Fidesz-KDNP körüli vállalkozó kezébe került az Index reklámfelületeit értékesítő cég, akkor már senkinek nem lehetett kétsége afelől, hogy a portál amúgy is gyenge lábakon álló függetlenségének napjai meg vannak számlálva.

Mert bár Orbán Viktor korábban nemzetközi fórumokon nem átallotta azt állítani, hogy „Magyarországon a jogállamiság és a sajtószabadság becsületbeli ügy”, és „soha nem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk”, mi, akik itt élünk, pontosan tudjuk, hogy Orbán számára a becsület szó nem jelent semmit, és nincs olyan aljasság, amelyre ne vetemednének a hatalom megtartása érdekében. Az elmúlt 10 évben nem történt más a sajtópiacon, mint hogy a kormánykritikus médiumokat a hatalom elhallgattatta, tönkretette vagy bekebelezte. Ez történt a közmédiával, a Népszabadsággal, az Origóval, a TV2-vel, a Figyelővel, és a sor vég nélkül folytatható.

Manapság ott tartunk, hogy néhány kivételtől eltekintve csak azok az orgánumok tudták megőrizni teljes függetlenségüket, amelyek a szerkesztőség munkatársainak tulajdonában vannak. Ezek azonban nyomorúságos körülmények között dolgozó, a folyamatos gazdasági ellehetetlenüléssel küszködő, többnyire alacsony elérhetőséggel rendelkező médiumok, amelyeket valójában csak a munkatársak elhivatottsága tart életben. Mert míg Szlovákiában például a Meciar éra idején az ottani, politikailag független, a demokrácia iránt elkötelezett nagytőkések és az országban működő multik reklámköltései tartották életben a kormánykritikus, ellenzéki orgánumokat, nálunk ezeket sem a hazai, sem a nemzetközi nagytőke nem meri támogatni. Magyarországon államtól független nagytőkés réteg jószerivel már nem létezik, a multikat pedig a „korbács és kenyér” taktikával tartja rövid pórázon a kormány. Ha gazsulálnak, akkor korlátlanul dőlnek a kedvezmények és támogatások, ám ha nem, akkor bizton számíthatnak a bosszúra, büntető adókra, államigazgatási sarcolásra, hatósági zaklatásra. A gazsulálások sorában pedig előkelő helyen áll a reklámköltések irányának a kormány szája íze szerinti alakítása.

Márpedig ezen a piacon, ilyen kis országban, a közéleti orgánumok reklámbevételek nélkül csak vegetálni tudnak. Kiváltképp, mivel nálunk a reklámpiac legnagyobb megrendelője az állam, és így, adminisztratív eszközök nélkül is kénye-kedve szerint manipulálhatja a sajtópiacot. Az abszurd helyzet tehát az, hogy a zsarnoki hatalom a mi pénzünkből befolyásolja a piac szerkezetét és cenzúrázza a médiatartalmakat. Azért fizetünk adót, hogy ne tájékozódhassunk szabadon, hogy ne azt olvassunk, amit szeretnénk, hogy csak a hatalomnak tetsző vélemények hangozhassanak el a nyilvánosságban. Hiszen nem kell ahhoz intézményesíteni a cenzúrát, írásba adni az utasításokat, hogy az újságírók pontosan felmérjék, meddig terjed a tájékoztatás- és véleményszabadság. A határok pedig egyre szűkülnek.

A kisgömböc étvágya viszont féktelen. Még ki sem hűlt az Index teteme, a kormánypárti médialakájok máris össztűz alá vették a másik nagy olvasottságú független portál, a 24.hu tulajdonosát. Összehangolt politikai lejárató akcióval készítik elő a talajt a portál elleni kormányzati támadásra. És ha ehhez hozzávesszük, hogy a Médiahatóság által minden vidéki frekvenciájától megfosztott Klubrádió fővárosi frekvenciaengedélye a jövő évben jár le, akkor úgy tűnik, hogy a 2022-es választási évre, a 2018-as helyzetnél is sokkal rosszabb feltételekkel fordulhat rá az ellenzék, mivel addigra, néhány, a hatalom megtartása szempontjából érdektelen rést meghagyva, nagyjából visszaépül a Kádár-korszak tájékoztatási monopóliuma.

Tisztelt Olvasónk!

Ön az elmúlt percekben a Jelen cikkét olvasta. Köszönjük érdeklődését!
Ha tetszett, olvassa el a többi cikkünket is, amelyek előfizetéssel érhetők el.