Tamás Ervin Tamás Ervin: Forradalmi magányaink

Ez azért kissé bonyolultabb! – ismételgetem szajkóként, tudva, hogy ezzel a nekirugaszkodással sehol sem nyerhető meg szónokverseny, sőt a hátsó traktusban kinevetnek. Mégis valamiféle védőpáncélt öltök magamra, mint annak idején a Hülye Járások Minisztériumának kiagyalói. A Monty Python abszurd humora mögé bújok, többen a Brexit idején vélték úgy, hogy a speciális tárca minden szempontból a legmegfelelőbb a brit szavazók döntésének helyes feldolgozására.

De ez azért ennél bonyolultabb.

Barátaim, ismerőseim, sorstársaim annyi hibát fedeztek föl az ellenzék kampányában, amelyek után kész csoda, hogy csak ennyire kaptak ki. Ömlenek a bölcs elemzések, a néha egymásnak is ellentmondó diagnózisok a sikeresnek hitt előválasztás gubancaitól a közös lista keserves fölállításáig. Pontos címzettekkel érkeznek sorban a hibák, képtelenségek, amelyekkel talán még a csúfos vereség előtt is szembenézhettek volna az összefogásnak álcázott, de enyv helyett inkább csak csirizzel összeragasztott szereplők. Maguk csinálták maguknak a bajt! – csattan fel kritika a szélrózsa minden irányából, mintha nem volna ennél jóval tágabb kör érintve ebben a balul végződött próbálkozásban, amelynek alulmúlhatatlan színpadi záróképe volt a „kapitány”, s mögötte népes családja.

Ahogy az át nem gondolt kifakadások, a „mindenkinek minden kérdésre válaszolok” szószátyársága, az ütős helyett a visszafelé elsütő mondatok kavalkádja, a partnerek finomnak tettetett, de átlátszó beakasztásai – hegyek hordhatók össze a kibicsaklott szövegekből, amelyek alig-alig robbantak ott, ahová szánták őket. Bár az is lehet, hogy pont ott tették a dolgukat. Az erőforrások pofátlan különbözőségével, a jogszabályok, a függetlennek mímelt intézmények látványos részrehajlásával kalkulálva sem szabadott volna ekkora késbe belefutni. Minderre a koronát az oroszok Ukrajna elleni úgynevezett különleges hadművelete tette rá, ami az első pillanatokban a kormánypártoknak volt kínos, de Márki-Zay elsietett és azonnal kiforgatott válasza elég volt ahhoz, hogy Orbánék lerántsák magukról a Putyin-páncélt és az annektálás ellen keményen kikelő ellenzéket tegyék háborúpártivá. Az emberek zöme számára azonmód másodlagossá vált a Kelet és a Nyugat közötti választás, helyét elfoglalta a Háború vagy Béke. Összetöpörödtek a pontosítások, kimagyarázások, szokás szerint semmit sem ért a közömbösséggel szembeni erkölcsi fölzúdulás, forradalmi magányaink történelmi felidézése – a hamis szlogen áttört minden árnyalt értelmezést, morális fenntartást.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Kérjük, jelentkezzen be, ha Ön már regisztrált előfizető.

A Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A lap újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!