Fóti Tamás Fóti Dacszövetség az ismeretlenbe

A kilencvenes évek vége felé irtózatos küzdelem indult Brüsszelben, amikor a kormány el akarta érni, hogy a jóval felkészültebb Magyarországnak ne kelljen bevárnia Lengyelországot a csatlakozással. Egyedül az érdem számítson, szólt az érv, ne legyenek politikai szempontok. Juhász Endre főtárgyaló, a brüsszeli képviselet vezetője továbbította munkatársainak az Orbán-kormánytól kapott ukázt, hogy minden diplomáciai kapcsolatukban ezt az álláspontot erősítsék, és győzzék meg erről az Európai Bizottság tisztviselői mellett a tagállamok képviseleteinek munkatársait is. Ma már tudjuk, nem így alakult, az EU végül 2004-ben tíz, köztük nyolc kelet- és közép-európai országgal bővült. Németország ugyanis világosság tette, hogy Lengyelország nélkül nincs bővítés, az élbolyhoz történő felzárkózását a többiekkel folyó tárgyalások mesterséges lassításával érték el. Berlin csak Lengyelország csatlakozásával tekintette lezártnak a múltat, annak szellemében, amit Willy Brandt 1970-es legendás térdre ereszkedése jelentett a varsói gettóban.

Múlt csütörtökön Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök Orbán Viktor oldalán erősítette meg, hogy a két ország véd- és dacszövetségben áll egymással, szemben az Európai Unióval.

Közhely, de azért rögzítsük, a kilencvenes években a tagjelöltek türelmetlenségét a gazdaság remélt talpra állítása mellett a jogbiztonság vonzásával is magyarázhattuk. Akkor még szerencsésen találkozott a kérvényező és az elbíráló érdekazonossága. Nem véletlenül szerepelt a tagság koppenhágai kritériumai között a stabil demokratikus intézményrendszer megteremtése, az emberi jogok érvényesülése és védelme. Most ezt kéz a kézben vétózza meg a két egykori tülekedő. Szánalmas politikai harcukban jók kiegészítik egymást. Lengyelország továbbra is arra számít, hogy mérete és évszázados pária léte okán Németország leszereli a radikálisabb megoldást követelő tagokat. Orbán számára ezért kulcsfontosságú a lengyel partner, ha magára maradna, nem kerülhetné el a kapitulációt.

A magyar miniszterelnök azzal utasítja el a jogállami mechanizmust, hogy annak érvényesítése nem a jog, hanem a többség uralmát jelentené. Mintha valami ilyesmi történne Magyarországon, immár egy évtizede.

A miniszterelnök a közélet egészpályás letámadásában mindig a többségre hivatkozik: „a magyarok úgy döntöttek”, miközben a magyaroknak valójában a kisebb fele Fidesz-szavazó. Orbán egész politikai krédója az ellenzék kiszorítása. A neki nem tetsző önkormányzatokat forrásmegvonásokkal bünteti, törvénytelen eszközökkel akarja térdre kényszeríteni az NGO-kat, kulturális-oktatási intézményeket.

Ehhez képest az EU jogállami mechanizmusa kétségkívül alkalmas lehet arra, hogy számonkérje a sajtószabadságot, a médiapluralizmust, eszközt kínálhat arra, hogy akár a hazai, akár az európai adófizetők pénze ne veszíthesse el közpénz jellegét.

A hamburgi Die Zeitnek adott interjújában Orbán idézte a német kancellárhoz intézett szavait: „Amit kérsz tőlem, Angela, az öngyilkosság”. Természetesen pontosan tudja, hatalmon maradása a tét. A vétó beismerése annak, hogy felépítménye nem állja ki a jogállamiság próbáját. És szánalmas, hiszen rettenetesen lenézi politikai táborát, amikor azzal magyarázza vétóját, hogy az Európai Parlament Soros György által fizetett képviselői rá akarják kényszeríteni Magyarországot a bevándorlók befogadására.

Az EU nem engedhet arcvesztés nélkül a jogállamiságból. Különben miképpen fogja ezentúl számonkérni a koppenhágai kritériumokat Albánián vagy Macedónián?

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke felkínált egy kiutat, forduljon a két vétózó „az Európai Bírósághoz, ahol a szerintük jogtalanul rájuk kényszerített új szabályokat tetőtől talpig ellenőriztethetik”. A konfliktus jogi útra terelése elegáns megoldás lehetne, de Orbán habitusának ismeretében szinte elképzelhetetlen, hogy elfogadja. A csatlakozáskor Budapest inkább beelőzte volna Varsót, ma viszont magával rántja az ismeretlenbe.

 

 

Tisztelt Olvasónk!

Ön az elmúlt percekben a Jelen cikkét olvasta. Köszönjük érdeklődését!
Ha tetszett, olvassa el a többi cikkünket is, amelyek előfizetéssel érhetők el.