Helyi repedések, országos horpadások

Lakner Zoltán | 2020.07.18. 12:37

Olvasási idő kb. 6 perc

A 2019-es önkormányzati választási szövetségek az ellenzék utolsó esélyét jelentették, hogy végre sikereket arathasson a Fidesszel szemben. A győztes települési kampányok néhány hónap helyett évekre tapasztották össze a széles, változatos összetételű koalíciókban érintett pártokat. A helyi koalíciók alkalmasak a kormányzóképesség bizonyítására, de annak példájaként is szolgálnak, tartósan kibírják-e egymást az ellenzéki pártok.

Éppen ez az, ami miatt figyelmet érdemelnek azok a lokális pártmozgások, amelyek mintha élénkebbé váltak volna az elmúlt hetekben.

Feltételezhető, az együttműködés nehézségeivel korábban is szembesültek több helyütt, de nem a koronavírus közepette akarták nyilvánosság elé vinni ezek következményeit.

Mostanra azonban oldódott az önmérséklet, így a közvélemény értesülhetett arról, hogy felbomlott a szolnoki és a gödi ellenzéki egység, s ezekben a városokban a korábbi szövetségesek egymás ellen fordultak. Másutt, a főváros 9. és 11. kerületében ugyancsak átrendeződtek az erőviszonyok, de elvileg csak annyi történt, hogy az egységes ellenzéki frakciók széttagolódtak.

Szolnokon egy lokálpatrióta egyesület vezetője és egy DK-s képviselő szállt ki az ellenzéki koalícióból. Gödön a sokak által nehezen elviselhető vezetési módszerekkel jellemzett momentumos polgármesternek egy LMP-DK-Jobbik összetételű minikoalíció fordított hátat. Korábban Budafokon és Törökbálinton helyi MSZP-s politikusok álltak át a másik oldalra, felvetve a tudatos fideszes leválogatás benyomását. (Az MSZP mindkét esetben azonnal kizárta a dezertőröket.)

A 9. kerületben az egységes ellenzéki frakcióból kiválva DK-MSZP frakció alakul, amely továbbra is Baranyi Krisztina polgármester támogatását ígéri. Az új 11. kerületi képviselőcsoportnak tagja a párbeszédes alpolgármester, jelezve, hogy ezentúl is a DK-s polgármester mögött állnak. De az LMP-Jobbik-MSZP-P összetételű frakció mégiscsak fontosnak tartotta a különválást.

A példák csupán annak érzékeltetése céljából fontosak, hogy

az ellenzéki szövetségek nem központi utasítás, hanem a helyi erővonalak mentén repednek meg.

Nyilván kevesebb ellenzéki koalíció bomlik fel az országban, mint amennyi tovább működik. Amikor pedig az ellenzék bénázását emlegetik a bírálók egyes önkormányzati együttműködések megbillenése kapcsán, akkor azt is látni kell, hogy ez ugyanaz „az” ellenzék, amely sikeres helyi válságkezelő politikusokat is kitermelt magából az elmúlt hónapokban.

Talán az Orbán-rendszer viszonyai között elszoktunk attól, mit jelent a koalíció. Hogy ez önmagában egy zűrös, vitázós, veszekedős műfaj, és sokkal borulékonyabb is a központi utasítások által vezérelt, hierarchikus struktúránál.

Már az „az” ellenzék kifejezés is félrevezető. Jobb híján nevezzük így a kormánnyal szembenálló, nagyon eltérő eredetű és más-más utat bejáró pártokat, amelyek még a szövetségkötés logikáját követve sem váltak egymással azonossá. Nem is lehet tehát olyan típusú egységet elvárni tőlük, mint a Fidesztől. És mintha az is volna a közös cél, hogy végre ne a Fidesz legyen az ország számára a politikai minta.

Ettől még persze a működőképes szövetségek létrehozása és fenntartása olyan elvárás, amelyet a változást óhajtó választópolgár jogosan fogalmaz meg. És ha nincs is egy adott minta szerint egyre szélesebbre feszegetett törésvonal az ellenzéki pártok között, egyelőre az 2022-es együttműködés keretei sem formálódnak.

A járvány idején szép csendben átléptük a ciklusfelezőt, s abban egészen biztos lehet mindenki, hogy a Fidesz jövő őszre már teljesen kampányra kész állapotban lesz. Nem is ecsetelem az ellenzék erőforrás-hátrányainak valamennyi összetevőjét, elegendő pusztán arra utalni, hogy öt-hat pártnak kellene az egyéni kerületi jelöltek személyében, a listaállítás mikéntjében és a miniszterelnök-jelöltben dűlőre jutni. Ehhez pedig mindenekelőtt a kiválasztási mechanizmusban, a tárgyalás és előválasztás szükséges és reális kombinációjában kellene megállapodni, ami nem két perc.

Bizonyára mindenki szokott beszélni mindenkivel az ellenzéki pártok vezetői közül, de hadd adjak teret annak a gyanúnak: a konkrét munka még el sem kezdődött, hivatalos tárgyalások nem folynak. Talán még a hivatalos tárgyalások megkezdéséről szóló hivatalos tárgyalások sem.

Ennek hiánya is hozzájárul ahhoz az atmoszférához, amelyben az ellenzéki együttműködés országos érdekeit felülírják a helyi purparlék.

Amíg nincs országos ellenzéki politikai keret, amelybe illeszkedni lehet, addig főként a lokális konfliktusok fognak látszódni az ellenzékből országosan is, az együttműködési szándék behorpadásának látszatát keltve.

Ha ezt nem is lehet egy azonnali választási szövetség meghirdetésével ellensúlyozni, már a ráutaló magatartás, a 2022-es szövetség paramétereinek meghatározására utaló szándék is változtatna azon, mi érzékelhető ma az ellenzékből. Ennek híján viszont a kormánynarratíva, vagyis az alkalmatlan, széteső ellenzék képe erősödik, minden nappal, egyre inkább.
Még több olvasnivaló a témában.

Lelátó

Tamás Ervin 

„Ezek az emberek valószínűleg még nem élveztek egyetlen futballmeccset sem, sosem azért mennek ki a stadionokba, hogy jól érezzék magukat, hanem hogy nézzék, mit lehet feljelenteni” – vélekedett a miniszter”.

Elolvasom

A mai napig őrizzük a könyvtárban a CEU szellemiségét

Tóth Bea

Ha diplomát adó képzést nem is végezhet, a magyarországi küldetését nem adta föl a CEU. Egyre többen keresik föl az intézmény magyarországi könyvtárát a kutatásaikhoz, ami nem is csoda, hiszen számos hasonló intézmény zárt be a rezsiemelések miatt.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Kortársaink öröksége – gondolatkísérlet nekrológra

Lakner Zoltán

Sokan és sokféleképpen emlékeztek meg a 74 évesen elhunyt Tamás Gáspár Miklósról és a 89 éves korában elhunyt Mécs Imréről. Személyiségük, életútjuk sokszínűsége indokolja is ezt a sokféleséget. A két eltérő pályát összeköti a demokratikus rendszerváltás, meg az, hogy mindketten megélték a harmadik köztársaság összeroskadását és elpusztítását, még ha ennek kapcsán különböző következtetésekre jutottak is. Ami azonban végső soron közös bennük, az az önkény elutasítása és az emberi méltóság mindenek elé helyezése. Ez az írás szerény adalék Tamás Gáspár Miklós és Mécs Imre közéleti örökségének megfogalmazásához.

Elolvasom

Egy választás anatómiája

Szekeres Imre

Sokan sokféleképp értelmezik a jászberényi időközi választáson történteket, ahol az ellenzék tönkreverte a Fideszt. Szekeres Imre egyike volt a Közösen Jászberényért Egyesület kampánycsapatának. A Jelennek küldött cikkében leírja, mi vezetett ehhez a győzelemhez.

Elolvasom
Keresés