Helyi repedések, országos horpadások
Olvasási idő kb. 6 perc

A 2019-es önkormányzati választási szövetségek az ellenzék utolsó esélyét jelentették, hogy végre sikereket arathasson a Fidesszel szemben. A győztes települési kampányok néhány hónap helyett évekre tapasztották össze a széles, változatos összetételű koalíciókban érintett pártokat. A helyi koalíciók alkalmasak a kormányzóképesség bizonyítására, de annak példájaként is szolgálnak, tartósan kibírják-e egymást az ellenzéki pártok.
Éppen ez az, ami miatt figyelmet érdemelnek azok a lokális pártmozgások, amelyek mintha élénkebbé váltak volna az elmúlt hetekben.
Mostanra azonban oldódott az önmérséklet, így a közvélemény értesülhetett arról, hogy felbomlott a szolnoki és a gödi ellenzéki egység, s ezekben a városokban a korábbi szövetségesek egymás ellen fordultak. Másutt, a főváros 9. és 11. kerületében ugyancsak átrendeződtek az erőviszonyok, de elvileg csak annyi történt, hogy az egységes ellenzéki frakciók széttagolódtak.
Szolnokon egy lokálpatrióta egyesület vezetője és egy DK-s képviselő szállt ki az ellenzéki koalícióból. Gödön a sokak által nehezen elviselhető vezetési módszerekkel jellemzett momentumos polgármesternek egy LMP-DK-Jobbik összetételű minikoalíció fordított hátat. Korábban Budafokon és Törökbálinton helyi MSZP-s politikusok álltak át a másik oldalra, felvetve a tudatos fideszes leválogatás benyomását. (Az MSZP mindkét esetben azonnal kizárta a dezertőröket.)
A 9. kerületben az egységes ellenzéki frakcióból kiválva DK-MSZP frakció alakul, amely továbbra is Baranyi Krisztina polgármester támogatását ígéri. Az új 11. kerületi képviselőcsoportnak tagja a párbeszédes alpolgármester, jelezve, hogy ezentúl is a DK-s polgármester mögött állnak. De az LMP-Jobbik-MSZP-P összetételű frakció mégiscsak fontosnak tartotta a különválást.
A példák csupán annak érzékeltetése céljából fontosak, hogy
Nyilván kevesebb ellenzéki koalíció bomlik fel az országban, mint amennyi tovább működik. Amikor pedig az ellenzék bénázását emlegetik a bírálók egyes önkormányzati együttműködések megbillenése kapcsán, akkor azt is látni kell, hogy ez ugyanaz „az” ellenzék, amely sikeres helyi válságkezelő politikusokat is kitermelt magából az elmúlt hónapokban.
Talán az Orbán-rendszer viszonyai között elszoktunk attól, mit jelent a koalíció. Hogy ez önmagában egy zűrös, vitázós, veszekedős műfaj, és sokkal borulékonyabb is a központi utasítások által vezérelt, hierarchikus struktúránál.
Már az „az” ellenzék kifejezés is félrevezető. Jobb híján nevezzük így a kormánnyal szembenálló, nagyon eltérő eredetű és más-más utat bejáró pártokat, amelyek még a szövetségkötés logikáját követve sem váltak egymással azonossá. Nem is lehet tehát olyan típusú egységet elvárni tőlük, mint a Fidesztől. És mintha az is volna a közös cél, hogy végre ne a Fidesz legyen az ország számára a politikai minta.
Ettől még persze a működőképes szövetségek létrehozása és fenntartása olyan elvárás, amelyet a változást óhajtó választópolgár jogosan fogalmaz meg. És ha nincs is egy adott minta szerint egyre szélesebbre feszegetett törésvonal az ellenzéki pártok között, egyelőre az 2022-es együttműködés keretei sem formálódnak.
A járvány idején szép csendben átléptük a ciklusfelezőt, s abban egészen biztos lehet mindenki, hogy a Fidesz jövő őszre már teljesen kampányra kész állapotban lesz. Nem is ecsetelem az ellenzék erőforrás-hátrányainak valamennyi összetevőjét, elegendő pusztán arra utalni, hogy öt-hat pártnak kellene az egyéni kerületi jelöltek személyében, a listaállítás mikéntjében és a miniszterelnök-jelöltben dűlőre jutni. Ehhez pedig mindenekelőtt a kiválasztási mechanizmusban, a tárgyalás és előválasztás szükséges és reális kombinációjában kellene megállapodni, ami nem két perc.
Bizonyára mindenki szokott beszélni mindenkivel az ellenzéki pártok vezetői közül, de hadd adjak teret annak a gyanúnak: a konkrét munka még el sem kezdődött, hivatalos tárgyalások nem folynak. Talán még a hivatalos tárgyalások megkezdéséről szóló hivatalos tárgyalások sem.
Ennek hiánya is hozzájárul ahhoz az atmoszférához, amelyben az ellenzéki együttműködés országos érdekeit felülírják a helyi purparlék.
Amíg nincs országos ellenzéki politikai keret, amelybe illeszkedni lehet, addig főként a lokális konfliktusok fognak látszódni az ellenzékből országosan is, az együttműködési szándék behorpadásának látszatát keltve.