Kilépünk az Európai Unióból?

Simor András a Jelennek írott publicisztikájában azt állítja, korábban sosem gondolt arra, hogy Magyarország kiléphet az Európai Unióból. Az utóbbi hetek fejleményei miatt azonban ma már nem zárna ki eleve egy ilyen forgatókönyvet.

Akció

Három hónapja, még a választások előtt, ezt a kérdést egy gúnyos mosollyal és egy kézlegyintéssel intéztem volna el. Négy ok miatt gondoltam kilépésünket elhanyagolható valószínűségű eseménynek. Egyrészt, az EU-s források óriási jelentőségűek a magyar gazdaság, egyúttal a fideszes ­oligarchák számára is. Azt gondoltam, Orbán minden követ meg fog mozgatni, hogy felszabadítsa ezt a pénztömeget, és ennek érdekében, ahogy azt a múltban is tette, néhány apró (vagy talán most már muszájból egy kicsit nagyobb) gesztust fog tenni az Unió számára, amitől újra megnyílnak a pénzcsapok.

A másik ok, amiért azt gondoltam, hogy tagságunkat nem fenyegeti veszély, az volt, hogy a magyar gazdaságnak mérhetetlen károkat okozna egy esetleges kilépés. Egy országban, amelynek külkereskedelme 2020-ban a GDP 157 százalékát tette ki, s ezen belül az EU részaránya a teljes magyar exportból 78 százalékot ért el, ott egy esetleges kilépés negatív hatásait nem lehet eléggé túlértékelni. Elég talán az itt lévő német autógyártó cégek lehetséges válaszlépéseit végiggondolni, illetve azt, hogy ezeknek milyen tovagyűrűző hatásai lehetnek az autógyártók holdudvarában megélhetést találó cégek sokaságára.

Harmadrészt, minden eddigi magyarországi közvélemény-kutatás azt mutatja, hogy a magyar lakosság EU-párti. Végül, de nem utolsósorban, azt gondoltam, Orbán személyes politikai jövője szempontjából létfontosságú az Európai Unió. Ő ugyanis ma már európai jelentőségű politikai szereplőnek szeretné láttatni magát, de azt tudnia kell, hogy addig és csak addig lehet az, amíg az Európai Unió színpadán tud fellépni. Megszólalásait csak addig kíséri megkülönböztetett figyelem a világban, amíg az ország, amelyet képvisel, az Unió tagja. Nem lebecsülésként, de Vučić szerb elnök véleménye, állásfoglalásai sokkal kisebb visszhangot váltanak ki a világban, pedig egy hasonló nagyságú és fontosságú ország, hasonló habitusú vezetőjéről van szó.

Mi változott akkor az elmúlt három hónapban?

Orbán reakciója, bár tőle nem szokatlan, de különbözik az általam várttól. Nem a kölcsönös (látszólagos) kompromisszumok keresése útján indult el, hanem a harc, a konfrontáció útján. ­Novák Katalin és Navracsics Tibor emberálarcú orbánizmust képviselő kijelentései, vélhetően leperegnek a megcélzott hallgatóságról, ahogy pozícióba kerülésük ténye is. Az orosz olajembargó ügyében képviselt magyar álláspontot még talán meg lehetett védeni valós gazdasági érdekeinkkel, de Kirill pátriárka szankcionálásának megvétózása, véleményem szerint, már kizárólag arról szólt, hogy megmutassa az Unió vezetőinek, ebben az egyhangúságra ítélt döntéshozatali rendszerben Orbánnak zsarolási potenciálja van. Vagy ideadjátok a pénzt, vagy ellehetetlenítem az Unió működését, üzente Orbán a ­vétóval.

Mit tehet az Unió ebben a helyzetben? Szerintem két út áll az EU vezetői előtt. Az egyik a szokásos reakciófüggvény mentén alakulhat. Kötnek egy újabb elvtelen kompromisszumot, kicsikarnak néhány látszólagos engedményt Orbántól, amelyeket aztán ő, szokás szerint, más intézkedésekkel semlegesít, az EU-s források pedig újraindulnak. Nincs itt semmi látnivaló. A kormányfők zsigeri reakciója szerintem most is ez lesz. Van nekik fontosabb problémájuk is, mint Orbánnal bajlódni. Ha ezeknek a magyaroknak jó az ilyen miniszterelnök, hát éljenek vele boldogan. Különösen, hogy a másik út sokkal kockázatosabb és sokkal több erőfeszítést igényel. Mégis, úgy tűnik, ezúttal nem lehet olyan könnyen elsimítani ezt a konfliktust, mint a korábbiakat. Az Európai Parlament, az egyes országok véleményformáló közvéleménye is az eddigieknél nagyobb nyomást gyakorol a kormányfőkre, hogy ne söpörjék be az Orbán-autokrácia ügyét ismét a szőnyeg alá. Mi is lehet a megalkuvás helyett a másik út az európai vezetők számára?

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Kérjük, jelentkezzen be, ha Ön már regisztrált előfizető.

A Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A lap újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!