Vásárhelyi Mária Besúgó: kívül szép, belül hamis

Nem vagyok történész, filmkritikus pedig végképp nem. Egyszerű néző vagyok, aki a dolgokba kicsit talán mélyebben belelátó kortárs szemével néztem a HBO-n futó A besúgó című sorozatot. Tisztában vagyok vele, hogy nem dokumentumfilmet, hanem játékfilmsorozatot néztem, amelynek nem kell történelmi pontossággal megidéznie az 1980-as évek második felének Magyarországát.

Művészileg szabadon szárnyalhat a képzelet, de bizonyos cölöpöket mégis le kell szúrni, ha már pontosan megjelöli a kort, amelyben játszódik. Nemcsak a díszletnek és jelmeznek kell korhűen idéznie azokat az időket, hanem a beszédmódnak, a politikai helyzetnek, a szereplők viselkedésének, a kor hangulatának is. Utóbbiak azonban egészen más világba kalauzolják a nézőt. A hatvanas, de inkább az ötvenes évek világába.

Ez azért súlyos probléma, mert éppen a lényeget nem ragadja meg a sorozat, azt, hogy a kádárizmus nem statikus, változatlan harminchárom éves időszak volt az életünkben, hanem nagyon is változó, gazdasági és politikai értelemben is folyamatosan átalakuló rendszer. Az ötvenes évek kőkemény diktatúrájából vált a nyolcvanas évekre szétesőfélben lévő, slampos, az állampolgárok felé egyre több gesztust tévő diktatúrává. És ha ezek a korszakok összemosódnak, elsikkadnak a filmben, akkor bosszantóan hiteltelen lesz minden.

A nyolcvanas évek közepén már nem úgy szervezték be a vidéki, teljesen apolitikus egyetemista fiút a szolgálatokhoz, hogy a beteg öccse gyógyszerének megvonásával fenyegették. Néhány évvel korábbról én is tudok egyetlen ilyen történetről. Bali Sándornak, az 56-os Munkástanácsok vezetőjének feleségét azzal zsarolták, hogy ha a férjének nyilvános temetést rendez, akkor nagybeteg fiától megvonják a drága külföldi gyógyszert. De Bali Sándor nemcsak, hogy szimbolikus figurája volt az 56-os forradalomnak, hanem a Kádár-rendszer szemében a legirritálóbb szimbólum, a munkásvezér, akinek sikerült munkások tömegét maga mögé állítania. Elég szomorú, hogy ma már senki nem ismeri a nevét. Nem attól féltek a hatóságok, hogy túlságosan sokan lesznek a temetésen, hanem attól, hogy rendszerellenes demonstrációvá alakul a gyászszertartás.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Kérjük, jelentkezzen be, ha Ön már regisztrált előfizető.

A Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A lap újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!