Kormos Lili A kormánysajtó esete Shakirával

„Shakirát a múlt hétvégén egy barcelonai kórházba szállították, mivel szünet nélkül hisztériázott, divatos kifejezéssel élve, pánikroham gyötörte.” Így számolt be az Origó arról, hogy az énekesnő összeomlott miután tönkrement a házassága.

Először is, elmentek a fenébe, de tényleg.

Amikor arról szólnak a hírek, hogy egy fiataoember le akart ugrani a hídról, amikor élen járunk az öngyilkosságokban, és amikor elég csak egy kört tenni valamelyik tömegközlekedési eszközön, hogy lássuk, mentálisan milyen katasztrofális állapotban van a társadalom, akkor ezt tényleg képes valaki leírni?

Ma, amikor még mindig stigma terápiás segítséget kérni, és valaki épp azért nem veszi igénybe egy szakember támogatását, mert fél a megbélyegzéstől, noha lehet, hogy életmentő lenne. Ma, amikor a másik jelentős oka annak, hogy sokan nem kérnek segítséget az, hogy nem engedhetik meg magukat, az állami ellátórendszer ezen a téren pedig jóformán alig működik. Ma, amikor így vagy úgy mindenki szorongások tömkelegével küzd, hiszen egy kiszámíthatatlan, egyre kevésbé empatikus, elmagányosodó világban élünk, akkor egy ilyen mondat megjelenik, és valaki magát nagyon kemény, már-már megmondóembernek gondolva leírja.

A pánikroham hiszti, a depresszió pedig az unatkozó háziasszonyok hobbija. Aham, na persze. Épp ezektől a leegyszerűsítő, bagatellizáló, megvető attitűdöktől maradnak rengetegen magukra a problémáikkal, reked meg vagy épp megy tönkre az életük, mert úgy érzik, hogy amivel birkóznak, az valójában csak hiszti, múló rosszkedv, illene talán túllépni rajta, és tenni a dolgát, mint minden rendes ember.

Nos, elárulok valamit, rendes ember az is, aki reggel úgy érzi, hogy képtelen kikelni az ágyból, és elkezdeni a napot, és aztán nem is kel fel, ahogy az is, aki az utolsó erőit mozgósítva mégis felkel.

Rendes ember az is, akit a házassága tönkrementele annyira megvisel, hogy kap egy pánikrohamot.

Rendes ember az is, aki egy stresszes, sok kihívást, még több impulzust hozó periódus után a metrón ülve azon kapja magát, hogy a szíve mindjárt kiugrik a helyéről, és alig kap levegőt (ez lennék én).

Rendes ember az is, aki kér segítséget és az is, aki próbálja maga helyre kalapálni a dolgokat.

És milyen rendes lenne az a társadalom, amelyik, ha egyebet nem is tud mondani, legalább azt a gesztust megtenné, hogy figyelj, megértem, hogy nehéz most neked, de van segítség, és egyáltalán nem leszel kevesebb attól, ha támogatást kérsz.

Az összes többi, szavak között megbújó csúfságra, meg már nem is mondok semmit.

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmaradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.