Lakner Zoltán Lakner Zoltán: Pénzeső ködfüggönyben

Alternatív tényeket nemcsak nettó hazugságokkal lehet előállítani, hanem azzal is, ha valaki letakarja a valóság egyik felét, vagy olyan dolgokat hasonlít egymáshoz, amelyek nem igazán összevethetők. Ezt a módszert (is) alkalmazza a kormány, saját vagy miniszterei közösségi médiabeli felületein táblázatokat közzétéve. A táblázatokban ugyebár számok vannak, ténynek tűnnek tehát az abban közöltek – csak éppen nem bontják ki az igazság minden részletét.

Akció

Az egyik ilyen csinálmány az, amelyben a 2009-es és a 2021-es gazdasági mutatókat vetették össze. A táblázat első sorában rögtön a 2009-es több mint 6 százalékos GDP-visszaesés és a 2021-es több mint 6 százalékos(ra várt) gazdasági növekedés kontrasztja mutatkozik. Csakhogy 2009 a pénzügyi-gazdasági válság mélypontja volt, a 2008 őszén elinduló folyamatok mindenütt akkor érték el a reálgazdaságot. Ugyanúgy, ahogy a nagy visszaesés a Covid-válságban is mindenhol ugyanakkor történt, mégpedig nem 2021-ben, hanem 2020-ban. Egy korrekt táblázatban tehát a leállások éve került volna 2009 mellé, és akkor a 2009-es 6,4-es mínusz mellett rögtön egy másik nagy mínusz, 5,1 százalék szerepelt volna.

Arról sem tájékoztat a kormányzati táblázat, hogy az Orbán-éra alatt a magyar növekedés éves átlaga alacsonyabb a közép-európai országokénál.

Tetszetős az átlagkeresetek és a minimálbér emelkedését táblázatba írni, csak hát nem szerepel az adatok között az infláció. A növekvő beruházások értéke nem tartalmazza az uniós támogatások mértékét, és az államadósságnál is csak azt taglalják, hogy kevesebb lett a külföldi kézben lévő államadósság – ami egyébként most ismét növekszik –, de azt nem, hogy összegszerűen rekordszinten vagyunk és a GDP-arányos adósság is ugyanott van, mint 2010-ben. És persze nincs szó az euró-forint árfolyam alakulásáról sem.

Egy másik kormányzati táblázatban azt is megtekinthetjük, mennyi adócsökkentés történt az elmúlt tizenkét évben – ám hogyan, hogyan nem, az áfa változása kimaradt a táblázatból. A személyi jövedelemadó kapcsán a 36-ról 15 százalékra csökkenést rögzítik, holott 2010-ig a felső kulcs volt 36 százalék, azaz a magasabb jövedelmek egy része adózott csak 36 százalékkal. Arról viszont nem esik szó, hogy az adójóváírás alá eső minimálbér és alacsony keresetek 2011-ben 16 százalékos adóterhet kaptak, amit aztán 15-re vettek vissza, amikor az egyetlen kulcs átlagos csökkentésére sor került. A családi adókedvezmény összege nagyot növekedett, persze, csak közben a GYES és a családi pótlék ugyanannyi, mint 2008-ban, a szociális segélyek és az álláskeresési járadék meg kevesebb.

De a legjobb talán mégis az a táblázat, ahol az ápolói bértáblát mutatja be a kormányzati oldal, azonnal elérve, hogy a kommentszekcióban pedagógusok essenek neki az ápolóknak, hogy mennyivel több pénzt keresnek náluk, mire az ápoló kommentelők leírják, hogy az ő keresetük nem annyi, mint amennyi oda van írva – hanem kevesebb. Sikerül tehát egymásnak ugrasztani két csoportot, amelyek a számok láttán a másikról hiszik azt, hogy könnyebb az életük, holott egyiküké sem az. De addig sem a kormányt okolják, hanem egymást.

Mindez azért lényeges, mert közelednek a kormányzati pénzeső hetei. „Tények” mutatják majd a hatalmas eredményeket, ez nem is lehetne másképp, hiszen a kormány minden tette világraszóló győzelem.

Csak közben az intézkedéseket az uniós támogatások elbaltázása miatt hitelből állják, a kifizetések jelentős része egyszeri – választási – alkalomra szól, és fő szabályként már megint azoknak jut több pénz, akiknek eleve több van.

Az erről szóló táblázatokat persze nem a kormány dolga lenne elkészíteni – eszembe jut például az ellenzék, mint lehetőség –, bizonyítandó, hogy igenis át lehet látni a ködfüggönyön. 

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmaradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.