Lakner Zoltán: Tetszettek volna egységet teremteni

Lakner Zoltán | 2021.09.27. 13:37

Olvasási idő kb. 7 perc

Azt követően, hogy a Köztársasági Gárda zenekara belekezdett A profi című film zenéjébe, a gyászmenet az Invalidusok Palotája udvaráról a temető felé indult. Jean-Paul Belmondo családját több lépés távolságból követte Emmanuel Macron és felesége. A belső udvaron jelenlévő és az utcán várakozó emberek egyszerre sírtak és tapsoltak: ünnepelték és gyászolták az egyik leghíresebb franciát, akire mindannyian büszkék voltak.

A felemelő kivonulást megelőzően a köztársasági elnök rövid beszédet mondott, majd meghajolt a nemzeti zászlóval letakart koporsó előtt. Az ország választott vezetőjének főhajtása minden francia gyászát szimbolizálta.

Macron egyáltalán nem áll népszerűsége csúcsán, fogcsikorgató versenyt folytat az újraválasztásért. Ennek ellenére – vagy éppen ezért – eszébe sem jutott, hogy direkt módon a maga javára kamatoztassa a nemzeti gyászt. Pontosan tudja, hogy politikai előnyt is csak úgy szerezhet, ha az ilyen pillanatban megőrzi a gyászünnep méltóságát, és kifejezi a nemzet egységét abban, amiben valóban egységes.

A francia elnöknek tehát nem jutott eszébe, hogy „a legjobb katonájának” nevezze Belmondót, mint Orbán Viktor Cseh Tamást a temetése napján. Nem állt neki a ravatalnál arról elmélkedni, miért nem „aprította miszlikbe” rosszakaróit az elhunyt, miért „nem láttam kosárba hulló fejeket”, holott „miniszterelnökként adtam hozzá vasat, kohót, salétromot, ólmot és fegyverkovácsokat is”, ahogy Orbán elképesztő bárdolatlansággal megtette ezt Jankovics Marcell temetésén. Nekünk olyan miniszterelnök jutott, aki még egy temetésen is csak önmagáról, a saját politikájáról beszél, mert ahhoz mér mindent, élőt és holtat.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Olvasd el ezt a cikket,
csak 199 Ft!

vagy

Fizessen elő a Jelen online cikkeire, vagy jelentkezzen be
csak havi 1500 Ft!

Még több olvasnivaló a témában.

Lelátó

Tamás Ervin 

„Ezek az emberek valószínűleg még nem élveztek egyetlen futballmeccset sem, sosem azért mennek ki a stadionokba, hogy jól érezzék magukat, hanem hogy nézzék, mit lehet feljelenteni” – vélekedett a miniszter”.

Elolvasom

A mai napig őrizzük a könyvtárban a CEU szellemiségét

Tóth Bea

Ha diplomát adó képzést nem is végezhet, a magyarországi küldetését nem adta föl a CEU. Egyre többen keresik föl az intézmény magyarországi könyvtárát a kutatásaikhoz, ami nem is csoda, hiszen számos hasonló intézmény zárt be a rezsiemelések miatt.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Kortársaink öröksége – gondolatkísérlet nekrológra

Lakner Zoltán

Sokan és sokféleképpen emlékeztek meg a 74 évesen elhunyt Tamás Gáspár Miklósról és a 89 éves korában elhunyt Mécs Imréről. Személyiségük, életútjuk sokszínűsége indokolja is ezt a sokféleséget. A két eltérő pályát összeköti a demokratikus rendszerváltás, meg az, hogy mindketten megélték a harmadik köztársaság összeroskadását és elpusztítását, még ha ennek kapcsán különböző következtetésekre jutottak is. Ami azonban végső soron közös bennük, az az önkény elutasítása és az emberi méltóság mindenek elé helyezése. Ez az írás szerény adalék Tamás Gáspár Miklós és Mécs Imre közéleti örökségének megfogalmazásához.

Elolvasom

Egy választás anatómiája

Szekeres Imre

Sokan sokféleképp értelmezik a jászberényi időközi választáson történteket, ahol az ellenzék tönkreverte a Fideszt. Szekeres Imre egyike volt a Közösen Jászberényért Egyesület kampánycsapatának. A Jelennek küldött cikkében leírja, mi vezetett ehhez a győzelemhez.

Elolvasom
Keresés