David Rinaldi

Lehet-e politikai vitát folytatni arról, milyen gazdasági uniót szeretnénk?

The Progressive Post

Jelen információ | 2022.12.16. 11:42

Olvasási idő kb. 9 perc

Többszöri halasztás után az Európai Bizottság november 9-én iránymutatást terjesztett elő az EU gazdaságirányítási keretének reformjáról. Ezzel remélhetőleg valódi politikai vita veheti kezdetét.

A 2007-es pénzügyi világválság, az államadósság-válság, a bevándorlás miatt kialakult vészhelyzet, az éghajlati vészhelyzet, az európai zöld megállapodás, a világjárvány, a helyreállítási folyamat, az ukrajnai háború – mind olyan dilemma, amely tudósok, szakértők, elemzőközpontok, civilek és szociális partnerek véleménye szerint szükségessé teszi az európai gazdaságirányítás reformját. A Bizottság azonban vékony jégen táncol ebben az ügyben, ugyanis nagy a politikai megosztottság, amelyet senki sem szeretne a figyelem középpontjába helyezni, még kevésbé súlyosbítani.

Teljesen nyilvánvaló, hogy a jelenlegi költségvetési keret már nem felel meg a céljának és korszerűsítésre szorul. A tagállamok elégedetlensége azonban abból ered, hogy eltérő nézeteket vallanak az államnak a gazdaságban betöltött szerepéről, a különböző nemzeti érdekekről, valamint ellentétes nézeteket az államadósságról és az állami beruházásokról.

Egyes tagállamok nehezményezik, hogy a jelenlegi szabályok hatástalannak bizonyultak a magas államadósság megfékezésében és a strukturális reformok elősegítésében. Következésképpen a szabályok szigorúbb betartatását követelik és egyértelmű kiegyezéses eljárást, amely a pénzügyi és beruházási rugalmasságot a reformok sikeréhez köti. Más tagállamok azon panaszkodnak, hogy azonnali jelentős állami beruházások nélkül nem érhető el a környezeti és szociális szempontból fenntartható gazdasági növekedés. Állításuk szerint bizonyos strukturális reformok csak jelentős beruházással érhetők el, nem utolsósorban a fenntartható infrastruktúra és a közigazgatás korszerűsítése terén. Lényegében olyan pénzügyi eszközöket követelnek, amelyekkel szembe lehet szállni az előttünk álló kihívásokkal: vagy legyen nagyobb mozgásterük a nemzeti költségvetési intézkedéseknek, vagy legyenek erősebbek az európai pénzügyi eszközök. Még jobb lenne a kettő keveréke.

Bár az energiaválság és a háború az erősebb gazdasági nyomás melletti érveket erősíti, az európai politikai helyzetet még mindig a tagállamok közti kölcsönös bizalmatlanság jellemzi, amely a pénzügyi világválság és az euróövezeti válság után is veszélyeztette a helyreállítást. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a NextGenerationEU – európai helyreállítási terv – gyors elfogadását segítő egység csupán ideiglenes eszközt szolgáló ideiglenes kompromisszum volt.

A tagállamok közti összetett politikai megosztottság közepette az Európai Bizottság közleménye kísérletet tesz a stratégia megváltoztatására a költségvetési keret forradalmasítása nélkül. A Bizottság irányelve arra mutat, hogy nagyobb mozgásterük legyen a tagállamoknak a saját pénzügyi pályáik megtervezésében, és középtávú költségvetési-strukturális tervezet kidolgozásában. Nem esik szó az európai költségvetési eszközök és kapacitások bővítéséről, bár lépéseket kell tenni a pénzügyi szabályok, nemzeti kötelezettségvállalások és az államadósság korrekciói végrehajtásának javítása érdekében. Ahogy várható volt, mindkét oldalnak jut valami. Paolo Gentiloni, az Európai Bizottság gazdaságpolitikai biztosa azonban fontos dologra mutatott rá, miszerint a súlyponteltolódást az optimálisnál alacsonyabb beruházási szintek felé korrigálni fogják. „Mivel a költségvetési kiigazítás többnyire a beruházások csökkentésével valósult meg, az államháztartás összetétele nem serkentette a növekedést” – nyilatkozta.

A javasolt főbb módosítások között szerepel, hogy a megközelítést, amely az éves strukturális egyensúlyra összpontosít, olyan középtávú tervezésre cserélik, amely az ország nettó kiadásain alapul. Minden egyes tagállam maga fogja a saját négyéves költségvetési pályáját beállítani, beleértve az állami beruházási kötelezettségvállalásokat, az adósság-kiigazító pályákat és a kulcsfontosságú reformokat. További rugalmasság – három év – biztosítható, ha a feltételek hosszabb alkalmazkodási periódust igényelnek. Lényegében a 3 százalékos GDP-arányos hiánycél megmarad, de a középtávú költségvetési tervre vonatkoztatva, kicsit nagyobb teret adva a növekedésserkentő állami beruházásoknak.

Az irányelv másik fontos eleme az államadósság fenntarthatóságának új megközelítése és a deficit-alapú túlzottdeficit-eljárás (EDP) módosítása. Elismert tény, hogy a jelenlegi adósságcsökkentési referenciaérték, az úgynevezett 1/20 szabály irreális és káros, különösen a gyenge gazdaságok vagy a nagymértékben eladósodott országok számára. (A stabilitási és növekedési paktum előírja, hogy a tagállamok adósságrátája ne haladja meg a GDP 60 százalékát. Amennyiben mégis meghaladja, akkor az adósságot a tényleges adósságráta és a GDP 60 százaléka közötti többletérték 1/20-ad részével kell csökkenteni évente – a szerk.) Itt is megmarad a 60 százalékos GDP-arányos hiánycél, azonban a felügyeleti rendszer új alapja olyan országspecifikusabb kockázatértékelés lesz, amely képes kiigazítani az adósságcsökkentés ütemét, feltéve, hogy csökkenő tendenciát mutat. Természetesen szigorúbb végrehajtás, valamint pénzügyi és a jó hírnevet érintő szankciók várhatók, amennyiben a korrekciós pályától való eltérés következne be.

Mindent egybevetve, a Bizottság irányelve az egyes nemzeti költségvetési politikák tervezésének és felügyeletének európai keretrendszere kiegyensúlyozott módosítását, leegyszerűsítését és aktualizálását tartalmazza. Mindazonáltal egyelőre nem született javaslat a valódi európai költségvetési tér kiépítésének még megosztóbb ügyében.

Sajnálatos módon a politikai törésvonalak nem csak a tagállamok között láthatóak, a „takarékos négyek” és az EU perifériáján lévő mediterrán országok szembenállásában – erős ellentétek vannak a progresszív családon belül is. A Szocialisták és Demokraták 2022. évi kongresszusának határozata, amelyet októberben fogadtak el Berlinben, azonban meglehetősen ambiciózus. Nem csak a stabilitási és növekedési paktum reformját sürgeti, hanem a „közös jólét, igazságosság és kohézió gazdasági unióját” is, olyan gazdasági uniót, amely támogatja a szociális és fenntarthatósági uniót, és amely az EU állandó hosszútávú beruházási kapacitásával, valódi európai szolidaritással bír.

Ha a progresszívek családja valóban vezető szerephez kíván jutni a következő európai törvényhozásban, nem engedheti meg magának, hogy az EU gazdasági kormányzásáról kialakított közös vízió nélkül vegyen részt a választásokon. Konstruktív és magas szintű párbeszédet kell folytatnunk arról, melyik gazdasági modellt szeretnénk az EU-ban megvalósítani. A gazdasági és költésvetési keret működése központi szerepet játszik az unióban: ez de facto alátámaszt minden más területet, ahol a progresszívek változtatásokat szeretnének elérni.

Sok kérdés továbbra is nyitott marad: hogyan lehetne az EU gazdasági kormányzását jobban összehangolni az európai zöld megállapodás és az európai stratégiai autonómia végrehajtásával? Egyetérthetünk-e abban, hogy közös hitelfelvételre a NextGenerationEU 2026-os lejárta után is szükség lesz, és vezető szerepet játszik majd a kettős átállásban? A nemzeti költségvetési politika keretrendszerének módosításán kívül mi legyen az euróövezet költségvetési irányvonala összesített szinten? Hogyan vethetünk véget az euróövezet jelenlegi működéséből adódó egyensúlytalanságoknak? Beépíthetők-e európai anticiklikus politikák az EU gazdasági kormányzásának standard eszközei közé? És ami a még távolabbi jövőt illeti: ha célunk valódi föderális unióvá válni, miért nem tervezünk valódi uniós saját forrásokat az EU-s adósság visszafizetésére ahelyett, hogy csak nemzeti hozzájárulásokra hagyatkoznánk? Ha az európai progresszívek előre mutató választ találnának erre a kérdésre, valóban esélyük lehet vezető szerephez jutni a következő EU-s törvényhozásban.

Fordította: Miszlay Blanka

A szerző a FEPS tanulmányi és politikai igazgatója

Még több olvasnivaló a témában.

Lelátó

Tamás Ervin 

„Ezek az emberek valószínűleg még nem élveztek egyetlen futballmeccset sem, sosem azért mennek ki a stadionokba, hogy jól érezzék magukat, hanem hogy nézzék, mit lehet feljelenteni” – vélekedett a miniszter”.

Elolvasom

A mai napig őrizzük a könyvtárban a CEU szellemiségét

Tóth Bea

Ha diplomát adó képzést nem is végezhet, a magyarországi küldetését nem adta föl a CEU. Egyre többen keresik föl az intézmény magyarországi könyvtárát a kutatásaikhoz, ami nem is csoda, hiszen számos hasonló intézmény zárt be a rezsiemelések miatt.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Kortársaink öröksége – gondolatkísérlet nekrológra

Lakner Zoltán

Sokan és sokféleképpen emlékeztek meg a 74 évesen elhunyt Tamás Gáspár Miklósról és a 89 éves korában elhunyt Mécs Imréről. Személyiségük, életútjuk sokszínűsége indokolja is ezt a sokféleséget. A két eltérő pályát összeköti a demokratikus rendszerváltás, meg az, hogy mindketten megélték a harmadik köztársaság összeroskadását és elpusztítását, még ha ennek kapcsán különböző következtetésekre jutottak is. Ami azonban végső soron közös bennük, az az önkény elutasítása és az emberi méltóság mindenek elé helyezése. Ez az írás szerény adalék Tamás Gáspár Miklós és Mécs Imre közéleti örökségének megfogalmazásához.

Elolvasom

Egy választás anatómiája

Szekeres Imre

Sokan sokféleképp értelmezik a jászberényi időközi választáson történteket, ahol az ellenzék tönkreverte a Fideszt. Szekeres Imre egyike volt a Közösen Jászberényért Egyesület kampánycsapatának. A Jelennek küldött cikkében leírja, mi vezetett ehhez a győzelemhez.

Elolvasom
Keresés