Az energiaárak rakétaszerű felívelésével az elmúlt hónapokban az európai viták középpontjába került az energiához való hozzáférés, a rászoruló társadalmi csoportok kompenzálásának és ezzel összefüggésben a klímaátmenet szociális aspektusainak kérdése. A magyar kormány nem habozott az energiaárak növekedésében is a gonosz Brüsszel ármánykodását és az életidegen, erőltetett klímaátállás családokra gyakorolt negatív hatását azonosítani, ezzel párhuzamosan pedig a hazai rezsicsökkentés eredményeit dicsérni.

A valóságban azonban az energiaár-növekedéshez az európai klímapolitikai intézkedéseknek csak részlegesen van közük, miközben a kiszolgáltatott fogyasztók védelme az EU-ban mindenhol a fő politikai célok között szerepel, ezzel szemben pedig a magyar rezsicsökkentés nem csupán klíma-, de szociális szempontból is diszfunkcionális. 

Lehetséges ugyanakkor a két cél egyesítésével egy olyan igazságos zöld fordulat, és ezen belül egy szociálisan érzékeny zöld tarifapolitika megvalósítása, amely ösztönzi a kibocsátáscsökkentést, ugyanakkor védi a sérülékeny fogyasztókat. Ez azonban lényegileg különbözik a jelenlegi magyar energiaárazási rendszertől. 

Az Európai Progresszív Tanulmányok Alapítvány (FEPS), a Megújuló Magyarországért Alapítvány és a Szociális Demokráciáért Intézet részvételével készülő, egyelőre még nem publikált tanulmányunkban egy ilyen zöld és igazságos tarifapolitika kereteit vázoljuk fel. Az alábbi írás megállapításai erre a munkára támaszkodnak. 

Főként az idei év második felében Európa-szerte és Magyarországon is a villamosenergia és a gáz nagykereskedelmi árának intenzív növekedése volt tapasztalható, ami elkezdett átszivárogni a lakossági árakba. A lakossági árak növekedése 2021 első félévéig mérsékelt volt, a második félév meredek nagykereskedelmi árnövekedése azonban rányomta bélyegét a lakossági energiaárakra is. Az árnövekedés okai szerteágazóak, elsősorban a koronavírus-válság után újrainduló – leginkább ázsiai – gazdaságok energia- (mindenekelőtt a gáz iránti) éhsége hajtja felfelé az árakat, de szerepet játszanak az összehasonlításként szolgáló koronakrízises 2020-as év kirívóan alacsony árai is (ebben a tavalyi év alacsony fűtési igényt hozó enyhe tele is szerepet játszott), és a 2021-es esztendő hidegebb időjárása miatti növekvő igények.

A klímaátmenet két tényezőn keresztül gyakorolt hatást az árakra. A szén-dioxid kvótaárak intenzív emelkedése, amely az EU megnövekedett, 55 százalékos 2030-as klímacélja nyomán növekvő árvárakozásokkal áll összefüggésben, szerepet játszott az árak emelkedésében. Itt a zöld átmenet tehát árnövelő hatású volt, és ezzel a hatással – a kvótaárak emelkedésével párhuzamosan – továbbra is tartósan kell számolni. Az időjárási okok miatt Európa-szerte, de különösen Németországban visszaeső megújulóenergia-termelés esetében azonban épp az a probléma, hogy nem volt elég gyors a megújulókra való átállás, az olcsó megújulótermelést jobbára annál lényegesen drágább fosszilis energiahordozókkal pótolták, ami felfelé hajtotta az árakat.

A klímaátmenetnek az energiaárakra gyakorolt hatása tehát kettős, a jelenlegi árcsúcsok döntően a fosszilis energiahordozók piacain bekövetkező folyamatok következményei, ezek fokozatos kivezetésével a klímaátmenet ármérséklő hatása dominálhat. 

Nem beszélve arról, hogy a klímaátállás energiahatékonysági intézkedései, ezen belül főképp az Új Európai Bauhaus keretében végrehajtandó átfogó épületenergetikai felújítási program eredményeképpen, az árváltozásoktól függetlenül is jelentős költségmegtakarítást lehet elérni háztartási szinten az energiahasználat radikális csökkentésével. Az EU igen jelentős összegeket különít el az esetlegesen mégis jelentős szociális hatások enyhítésére. Nem csupán a fosszilis ipartól erősen függő régiók gazdasági reorganizációját célzó Méltányos Átállás Alap segít a következmények orvoslásában, hanem a 2025-től 7 évre rendelkezésre álló Szociális Klímaalap is, amely ez időszak alatt több mint 70 milliárd – jórészt a kvótabevételekből rendelkezésre álló – eurót bocsát a tagállamok rendelkezésére a klímaátmenet szociális terheinek kompenzálására.

A magyar rezsicsökkentés hatásai 

Mindez nem jelenti azt, hogy tagállami szinten ne lennének feladatok az energiaszegénység mérséklése, az energiaár változásának kitett háztartások védelme és a klímaátmenet szociálisan igazságossá tétele területén. A jelenlegi kormányzati politikák azonban, a kormánykommunikációval ellentétben, nem igazán segítenek hozzá e célok komplex érvényesítéséhez. Sem szociális, sem klímaszempontból nem hatékonyak, az elköltött források nem járulnak hozzá hatékonyan a dekarbonizációhoz, esetenként – például a rezsicsökkentés kapcsán – kifejezetten ellentétes hatást gyakorolnak, miközben a források döntő többségét a társadalmi különbségek növelésére, s nem a csökkentésére használják. 

A magyar rezsicsökkentés fő problémája szociális szempontból, hogy egyáltalán nem célzott, nem rászorultsági alapú. A fogyasztói árak differenciálatlan csökkentése a támogatásokat a szociális helyzettől függetlenül, lényegében a fogyasztástól függően célozza: a nagyobb alapterületű, sok energiafogyasztó berendezést felsorakoztató, általában magasabb jövedelmű háztartásokat sokkal nagyobb mértékben támogatja, mint az alacsony fogyasztású, sokszor szegény háztartásokat. Röviden, jóval nagyobb támogatást nyújt a budai úszómedencék és garázsfelhajtók fűtéséhez, mint a rászoruló, súlyos energiaszegénységben élő családoknak. Minél többet fogyasztasz, annál több támogatást kapsz.

Másfelől a hatósági árazás mai szintje mellett a nagykereskedelmi villamosenergia-árak jelenleg mintegy 30 százalékkal meghaladják az értük a háztartási fogyasztóktól kérhető díjakat, ami igen jelentős tőkekiáramlást okoz az energiaszektorból akkor, amikor annak fenntarthatóvá tétele éppen kiszámítható szabályozási környezetet és jelentős beruházásokat igényelne. A rezsicsökkentés a magyar energiaszektor zöld átállását is erőteljesen hátráltatja.