Lakner Zoltán Lakner Zoltán: Március 13-a, negyedszer

Lakner Zoltán: Március 13-a, negyedszer

Dr. Merkely Béla kitüntetése Fotó: MTI/Illyés Tibor

Négyből négy, száz százalékos teljesítmény. A magyar kormány mindeddig négyszer becsülte alá a koronavírus-járvány súlyosságát, négyszer kommunikálta, hogy nincs szükség általános érvényű, kötelező erejű szigorító intézkedésekre – és négyszer tévedett.

Ezek az Orbán-kormány március 13-a pillanatai.

2020-ban ezen a napon Orbán Viktor reggel még kijelentette, szó sem lehet az iskolák járvány miatti bezárásáról, ám ugyanaznap este már kénytelen volt a bezárást elrendelni. Az első hullám kifutását követően a kormány azt kommunikálta, nem lesz szükség még egyszer a hétköznapi tevékenységek korlátozására, novemberben azonban elkerülhetetlennek bizonyultak az újabb lezárások. Idén februárban Orbán a lebirkózott vírusról mondott győzelmes mondatokat, hogy aztán két héttel később minden korábbinál szigorúbb korlátozó intézkedéseket kelljen hoznia. És most itt vagyunk 2021 őszén: hónapok óta hallgatjuk, hogy a kormány káprázatos járványkezelési stratégiája révén visszaadta a nemzetnek a szabad életet, a sörözést, az Európa-bajnokságot, a tűzijátékot, a vadászkiállítást és a Békemenetet. A propagandaesemények idejére még a fennálló járványintézkedéseket is felfüggesztették. Csak most, a Békemenet levonulása után merült fel, hogy mégiscsak legyen kötelező újra maszkot viselni a közösségi közlekedésben, s hogy a munkáltatók előírhatják a kötelező oltást alkalmazottaik számára.

Akkor ez most mégsem, megint nem győzelem.

Nyár közepén nyilatkozta a Jelennek Balkányi László orvosi tudásmérnök – aki éppen azzal foglalkozik, amire most a legnagyobb szükség van: a hiteles tudás keletkezésével, az információk hitelességével, s ezek alapján szakmai intézkedések kidolgozásával –, hogy a járvány addig tart, amíg lesz, aki átadja a vírust és lesz olyan, aki megkaphatja.

A terjedést korlátozhatjuk részleges vagy általános lezárásokkal, illetve a potenciális vírusterjesztők szeparálásával. Ez utóbbira szolgál a tesztelés és a kontaktkutatás, meg az ezek alapján szükség szerint elrendelt, személyre szóló karantén. Mindez azonban csak akkor működik, ha van tesztelés és kontaktkutatás, ám ezeknek az átfogó megszervezésére a magyar állam most már közel két éve teljesen alkalmatlannak mutatkozik.

A legjobb megoldás persze az oltás és a nagyarányú átoltottság. Bár a miniszterelnök tavasszal még arról álmodozott, hogy júniusra 7 millió honfitársunk lesz beoltva, a nagy erőkkel – orosz meg kínai vakcinák bevonásával – beindított hazai oltási kampány az 5,5 milliós szint körül lefékeződött, azóta csak tyúklépésben halad előre. A másik tavaszi európai éllovas, Málta, már nyolcvanszázalékos átoltottságnál tart, míg Magyarország megrekedt 60 százalék alatt. Ami világviszonylatban nem olyan rossz, sőt a legtöbb velünk szomszédos országot felülmúlja.

Csak éppen nem elég.

A kormány a nyár elején teljesen elengedte az oltási kampányt, az egészet a háziorvosok, s most a munkáltatók felelősségi körébe utalta. Balkányi László arról is beszélt lapunknak, hogy a járványok esetére készített európai uniós intézkedési tervek másfél tucat meggyőzési móddal számolnak a különböző társadalmi csoportok kapcsán. Kizárólag óriásplakátokkal nem lehet elérni, hogy az emberek beoltassák magukat. Azt gondolhatnánk, éppen a permanens politikai kampányok földharcában tapasztalatokat szerző Fidesz az, amely tudja, milyen eszközöket vessen be ebben a helyzetben. Csakhogy azt is megtanulhattuk 2020 eleje óta, hogy a rezsim erőssége a nem létező ellenségek elleni küzdelem. Az a fránya vírus meg tényleg van.

Ha nincs kellő mértékű átoltottság, akkor olyan óvintézkedéseket kell tenni, amelyek nem szüntetik meg az emberek közötti érintkezést, de biztonságosabbá teszik. Ezt a célt szolgálja a maszkviselés. Ha pedig az emberek maguktól nem viselik, akkor a maszkviselés kötelező előírása következik.

A járvány idején mindig onnan lehetett tudni, hogy a helyzet tényleg rossz, hogy a kormány hajlandóvá vált kötelező érvényű korlátozások bevezetésére. Elővigyázatosságból ilyet soha nem tett, csakis akkor, ha a baj már bekövetkezőben volt.

Újra meg kell jegyezni, hogy más országok úgyszintén küzdenek a beoltottság kiterjesztésével. Sehol sem fogadja kitörő öröm a korlátozásokat vagy a maszkviselést. Másutt is vannak elkésett vagy ellentmondó intézkedések. Olyan politikusok, véleményvezérek is vannak, akiknek az esetében a tények tagadása sokkal abszurdabb méreteket ölt, mint nálunk. Ők amúgy ­Orbán legjobb barátai a világban. A magyar kormány a brazil elnökhöz vagy a nemrég Magyarországon járó, a miniszterelnök nagyszerűségétől elájuló ­Tucker Carlson amerikai tévés személyiséghez képest maga a megtestesült racionalitás. A hazai rendszert azonban így is többször megzavarta a gyűlöletkampányok beüzemelésében a pandémia. Közben viszont éppen a járványkezelés adta meg a lehetőséget a kormány számára, hogy a rendkívüli jogrendre hivatkozva letörje önkormányzati pozíciókhoz jutó ellenzéke kiépülőben lévő párhuzamos hatalmát. A helyi kormányzás megbénításával azonban a kormány a járvány elleni védekezés hatékonyságát is rontja.

Ezzel a kör bezárul, a vírus meg még mindig itt van.

És itt is marad mindaddig, amíg a kormány – ez, vagy egy másik – be nem látja, hogy régen rossz, ha a politikacsinálók a saját propagandájuk első számú fogyasztóivá válnak, miközben nincs az a vírus, amelyik óriásplakátokat nézegetne.

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmaradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.