Ónody-Molnár Dóra Máriusz vallomása

Ahogy telnek az évek, az ember általában bölcsebbé válik. A kamaszos hév alábbhagy, a fekete-fehér kinyilatkoztatásokat felváltják az árnyalt megfogalmazások. Ha az ember ezt az önismereti utat bejárja, tere nyílik az önreflexióra. Annak beismerésére, hogy valamit elszúrt. S ha a rossz döntésének következményeivel nem csak magának, hanem másoknak is ártott, különösen fontos a szembenézés.

Révész Máriusz a minap elment a Partizánhoz, ahol az oktatás állapotáról is beszélt. A fideszes képviselő, aki 1998 óta ül a Parlamentben és a negyedik Orbán-kormányt szolgálja ki, olyanokat mondott, hogy „nehezen magyarázható, hogy a PISA-felmérések alapján az elmúlt tíz évben nem javult számottevően a tanulók teljesítménye”. Meg olyat is, hogy „az oktatás színvonalának emelkedéséhez elengedhetetlen lenne a pedagógusok fizetésének emelése”, s a tanári fizetéseket kifejezetten alacsonynak nevezte. Igen, ez kétségtelenül így van. Azonban a tanulói teljesítmények javulásának elmaradása (több területen: romlása) egyáltalán nem magyarázható nehezen.

Az összes komoly szakértő előre elmagyarázta, mi lesz a következményük azoknak az oktatási törvényeknek, amelyeket Révész fegyelmezetten megszavazott.

Tizenegy év olyan időtáv az oktatásban is, amely már megmutatja a kormányzati döntések hosszú távú hatásait. Mondhatta volna Révész, hogy ezt „elkúrtuk, nem kicsit, nagyon”. Mondhatta volna, hogy reggelenként nem tud tükörbe nézni, mert ott látja annak a több tízezer, döntően mélyszegénységben élő gyereknek az arcát, akitől örökre elvette egy jobb jövő lehetőségét. Ők azok, akik a 18-ról 16 évre csökkentett tankötelezettség miatt idő előtt kiestek az iskolapadból, akik a kormányzati intézkedésekkel megtámogatott szegregáció miatt olyan oktatást kaptak, hogy nem tanultak meg írni, olvasni, számolni. A kormány elmúlt 11 évében nőtt az iskolai lemorzsolódás mértéke, minden mérés szerint súlyosbodott a származás szerinti elkülönítés – utóbbi miatt Magyarország ellen kötelezettségszegési eljárás is folyamatban van.

A PISA-mérések tekintetében „sajnos nem javult nagyon sokat a helyzet” – feleli Révész, holott ezek

a mérések egyértelműen, számokban és tendenciákban kifejezve demonstrálják a kormány totális kudarcát,

jelesül azt, hogy a központosító, ideológiai alapú, a tanárok és a diákok iránti bizalmatlanságra épülő, a tanszabadságot felszámoló, uniformizáló, a pedagógiai innovációt elutasító, Hoffmann Rózsától Maruzsa Zoltánig ívelő politika minőségi romlást okozott a közoktatásban. Révész szerint iskolák és iskolák között most kisebb a különbség, mint 2010 előtt, ami tényszerűen nem igaz. Révész csodálkozik, hogy a javulás elmaradt, mert szerinte több lépésnek is be kellett volna már érnie. Pedig az a baj, hogy beérett – csak épp nem olyan termést hozott, amit ő várt, hanem olyat, amilyet a terület kutatói jósoltak.

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

Az egy éves születésnapját ünneplő Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A Jelen újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók segítségével maradhat fent.

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor ezzel hozzájárul a Jelen független szerkesztőségének munkájához. Az előfizetésért cserébe színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!