Miniszterelnök úr, ez a halálstatisztika teljes képtelenség. Változtasson rajta, vagy örökre rajtunk marad a koronakaloda.

Nemrég én is átestem a koronavíruson. Nem volt jó. Az első 3-4 napot kifejezetten utáltam, a rákövetkező hét se volt kellemes. Összességében elvitt kábé két hetet az életemből. Újabb 4-6 hét lesz, mire a megszokott fizikai aktivitásomhoz visszatérhetek; kiabálás, emberek fizikai bántalmazása, ilyenek. Sajnos több mint 25 000 polgártársunk e járvány alatt vesztette el az életét, úgy, hogy korábban pozitívan tesztelték koronavírusra.

Szerencsém volt, én meggyógyultam. Közel félmillió magyar szintén. A fenti számot, a 715 ezret meghaladó tömeget így kaptam, összeadva a már vírusmentes és most aktív fertőzöttek számát. Korábban a tévék-rádiók és ellenzéki politikusi Facebook-streamek sokat szereplő szakértője arról beszélt, hogy keveset tesztelünk, és a feltárt eseteket tízzel kell megszorozni. Ez ma már több mint hétmillió magyar „átesettet” jelentene, ugye? Nem is beszél egy ideje a tízes szorzóról. De hagyjuk a fiktív számokat, nézzük a tényeket: van ma 715 000 olyan magyar, akit felírtak egy koronás listára.

Amiről nem tudunk lekerülni. Átestem, meggyógyultam, de a listán rajta vagyok – és itt jön a lényeg: ha jövő pénteken elgázol az Aranyhomok Intercity, akkor a jelenlegi statisztikai szabályok szerint a koronainfón meg fog jelenni a következő tétel a koronavírusos halottak listájában: Férfi (42) elhunyt koronavírusban, alapbetegsége a vaskerék, ami letépte a fejét.