Megérték a pénzünket

| 2021.06.23. 09:12

Olvasási idő kb. 9 perc

Az egészség nem üzlet – kürtölte világgá a Fidesz. Hogy ez mennyire a szívükből szólt, azt jól jelzi a járvány földre vitelében oroszlánrészt vállaló több egészségügyi beszerző cég, melyek zöméről kiderült, hogy végső soron haveri alakulatok voltak. Volt, amelyik korábban is ezen a pályán harcolt az elemekkel, akadt, amelyik villámgyorsan profilt váltott, s olyan is, amelyik nem sokkal az óriási rendelés érkezése előtt alakult. Teljes erőből portyáztak és fürkésztek, ám sok esetben hol csapnivaló minőségű, hol csak egyszerűen túlárazott termékeket vettek, de szerencsére mindegyikből jó sokat.

Az Orbán-hadtest sikereket zengő harci indulói rezegtették folyamatosan a fertőzéstől tartó lakosság dobhártyáját. „Jó kezekben vagyunk” – gondolhattuk minden szállítmány érkezésekor, amelyet gyakran maga a külügyminiszter, sőt a kormányfő fogadott maszkban, vagy anélkül. Imponáló volt, ahogy a kínai rakományok előkerültek a repülőgépek mélyéből, miniszterelnökünk aláhúzta, hogy a járvány idején a vezetés nem ismer költségvetési korlátokat, az emberélet mindennél fontosabb.

A lakosság hálásan fogadta az operatív törzs napi jelentéseit, eleinte még a főnök is azt hitte, hogy frenetikusan megszervezett hálózata akár egy hosszú hétvégén is képes beoltani a jelentkezőket, ezért aztán félretolta az önkormányzatok felajánlkozását, különösen, ha még botor módon kíváncsiskodtak is. A merész vállalást persze hamar elfelejtette a népség, azt viszont sikerült beleégetni a memóriákba, hogy az uniós bürokrácia ismét félrefogott, lassan, eleinte akadozva érkeztek a nyugati vakcinák. Politikai vezetőink azonnal léptek, nem pepecseltek kontrollokkal, a hivatalos engedélyekre nem kevés politikai nyomás ütött expressz gyorsasággal a pecsétet, s megérkezhettek a ceremoniálisan átvett orosz és a kínai szérumok. Persze, némelyik okoskodó tudós nem bírta ki, hogy ne dadogja el, hogy hát azok nem korszerűek, Trabantok a BMW-k világában, de Gulyás barát hamar lehurrogta őket: ami működött régen, működni fog most is.

Néhány kitüntetett orvos személyesen oltotta a híres celebeket, sportolókat hol kínai, hol orosz vakcinákkal, villanhattak a vakuk. Az ünnepi hangulatban még a kínaiak ajánlása is pártvonalra, pardon, partvonalra szorult, miszerint a krónikus betegeket és a hatvan éven felülieket ne ezzel oltsák – kaptak a készítményből az ezerszer óvottak is. Pedig kitudódott, hogy ezek a vakcinák voltak a legdrágábbak, a kínaiak csak közvetítőn keresztül voltak hajlandók üzletet kötni, közben meg mások állítólag olcsóbban jutottak hozzá, de ez nyilván álhír volt, hiszen hazánk Kínában baráti országként van elkönyvelve. A főnök még azzal is hencegett, hogy már kész a tűpontos oltási terv, ami felkészültséget és biztonságot sugallt, nem beszélve Cili asszony határozott kiállásáról a rendszeres kézmosás mellett. A posta pedig szinte már akkor kézbesítette a védettségről szóló igazolványt, amikor az injekciós tű még a karunkhoz sem ért. Mi ez, ha nem a „nyugalom okmánya”?

Már a lélegeztetők beszerzői is olyan teljesítményt nyújtottak, mintha e speciális sportág világbajnokságán indultak volna. Nem elégedtek meg a közhellyel, hogy az ezüst is szépen csillog – az aranyra hajtottak. Annyi masina érkezett, amennyit ép ésszel nem ér föl emberi elme, mert azt korlátozza a logikus gondolkodás, s talán némi szakértelem. Mindegy, parancs az parancs. Hamarosan a járvány elleni védekezésben is önellátókká válunk, maszktól a szérumig mindent mi gyártunk majd, az orosz és kínai tapasztalatok felhasználásával magát az oltóanyagot is.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Olvasd el ezt a cikket,
csak 199 Ft!

vagy

Fizessen elő a Jelen online cikkeire, vagy jelentkezzen be
csak havi 1500 Ft!

Még több olvasnivaló a témában.

Lelátó

Tamás Ervin 

„Ezek az emberek valószínűleg még nem élveztek egyetlen futballmeccset sem, sosem azért mennek ki a stadionokba, hogy jól érezzék magukat, hanem hogy nézzék, mit lehet feljelenteni” – vélekedett a miniszter”.

Elolvasom

A mai napig őrizzük a könyvtárban a CEU szellemiségét

Tóth Bea

Ha diplomát adó képzést nem is végezhet, a magyarországi küldetését nem adta föl a CEU. Egyre többen keresik föl az intézmény magyarországi könyvtárát a kutatásaikhoz, ami nem is csoda, hiszen számos hasonló intézmény zárt be a rezsiemelések miatt.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Kortársaink öröksége – gondolatkísérlet nekrológra

Lakner Zoltán

Sokan és sokféleképpen emlékeztek meg a 74 évesen elhunyt Tamás Gáspár Miklósról és a 89 éves korában elhunyt Mécs Imréről. Személyiségük, életútjuk sokszínűsége indokolja is ezt a sokféleséget. A két eltérő pályát összeköti a demokratikus rendszerváltás, meg az, hogy mindketten megélték a harmadik köztársaság összeroskadását és elpusztítását, még ha ennek kapcsán különböző következtetésekre jutottak is. Ami azonban végső soron közös bennük, az az önkény elutasítása és az emberi méltóság mindenek elé helyezése. Ez az írás szerény adalék Tamás Gáspár Miklós és Mécs Imre közéleti örökségének megfogalmazásához.

Elolvasom

Egy választás anatómiája

Szekeres Imre

Sokan sokféleképp értelmezik a jászberényi időközi választáson történteket, ahol az ellenzék tönkreverte a Fideszt. Szekeres Imre egyike volt a Közösen Jászberényért Egyesület kampánycsapatának. A Jelennek küldött cikkében leírja, mi vezetett ehhez a győzelemhez.

Elolvasom
Keresés