Ceglédi Zoltán Ó, igen, szavazzanak a 16 évesek is!

Kevés olyan közjogi javaslat van, ahol ennyire egyértelműen az egyik serpenyő tartalma a súlyosabb. Igenis, érdemben javítaná a magyar demokrácia megtépázott legitimitását, tompítaná az ijesztő polarizációját, és sokkal hatékonyabbá tenné annak működését az Egyensúly Intézet minapi javaslatcsomagjának bevezetése. Leszállított aktív választói korhatárt (és elektronikus voksolást) szeretnének.

Az interneteken bandukolva az egyik legszomorúbb élményem, amikor látok egy hozzászólót, és elsőre megcsal a kedves, idilli profilkép. Hamvas hajú, idős hölgy loknis unokával, mellényes nagypapi családi körben, sokgyertyás szülinapi torta előtt – és aztán elolvasom, amit komment gyanánt oda tetszett hányni. No, de most figyeljenek:

NEM MINDEN NYUGDÍJAS ILYEN.

Hadd meséljek éles váltással a 16 éves önmagamról. Régen volt, huszonöt évvel ezelőtt. Még hosszú hajam volt. Baja, kilencvenes évek, kollégium, imádnivaló szabadság. Jellemző momentum volt, hogy a Grauaug utcában a lemezboltban 300 forintért egy üres kazettára átmásoltatom az új Green Day-albumot, majd megyek tovább, és a következő sarkon az újságosnál megveszem a nekem félrerakott Magyar Narancsot és Kretén Magazint. Egyébként kábé ennyivel, ezzel a két lappal, meg egy a korabeli Denis Learyvel és Henry Rollinsszal vissza lehet fejteni, hogy mit miért csinálok most. No de volt olyan korombeli srác is, aki inkább Sterbinszkyt másoltatott és Popcorn Magazint vett. Vagy Rúnát vagy Bíborholdat, de mindkettőt semmiképp sem. Engem már akkor is nagyon érdekelt a politika, de most figyeljenek:

NEM MINDEN TIZENÉVES ILYEN.

Ma sem. Van ugyanakkor, aki valamelyik párt ifjúsági szervezeteiben aktív, friss műszóval élve pultozik, kínálgatva az egyebekben semmirevaló petíciókat. Van véleménye és tudása a politikáról – gyakran megalapozottabb, mint a betelefonáló műsorok egyes véleményterroristáinak. Mi pedig pont őt nem vonjuk be, gyerekként kezeljük, pedig, és ez lenne itt az egyik legfontosabb érvem, ő fogja a legtovább érezni a választásokon hozott döntések következményeit. Mondok egy csúnyát: ha a Brexit-népszavazást két évvel később megismételték volna, már a maradáspártiak lettek volna többségben. Annyira polarizált volt életkorilag a voksok megoszlása, annyira EU-pártiak a fiatalok és annyira idősek a kilépés hívei, hogy önmagában a természetes halálozás miatt kevesebb lett volna a távozáspárti.

A legfontosabb a fiatalok bevonása lenne – ehelyett folyamatosan összeszavazunk magunknak egy országot, ahonnan elmennek a fiataljaink, elköltözik a jövő. Vitathatnak bármit ebben a cikkben, megsértődhetnek bármin, de ezt az egyet, ezt a betonkemény tényt nem tudják tagadni: olyan világot szavazgatnak össze a „felnőttek”, amelyből elmegy a fiatal. Lehet sikonyálni, hogy jaj, a fiatalok meggondolatlanok, de most figyeljenek:

HÁROM EGYMÁS UTÁNI FIDESZES KÉTHARMADOT SZAVAZTAK ÖSSZE A „FELNŐTTEK”.

Vigyük le a választói korhatárt 16 évre, hogy többen a magukénak érezzék a magyar közéletet, és szorítsuk rá a pártokat, hogy ne csak a csendrendelettel meg nem létező hónapokra járó nyugdíjjal kampányoljanak, hanem a fiatalokat érdeklő ügyekkel! Hozzunk be új korcsoportokat, új szempontokat, ahol új keretek között folyik a verseny, nem a szélsőségek feszítésével! És legyen hatékonyabb a választói akarat átadása, kifejezése a választói korhatár leszállításával érkező, a fiatalok bevonását segítő elektronikus szavazással!

Nem, semmit nem akarok úgymond rádobni a mai rendszerre. Azt szeretném, ha több és tudatosabb résztvevője lenne a közéletnek, legerősebb eszközként a szavazáson is megfontolt döntést hozva. A gügyögésből és hergelésből elég, kezdjük el erre edukálni és szocializálni a ma még távolmaradó rétegeket, és teremtsük új utakat újak bevonására.

Biztos vagyok persze abban, hogy a regnáló hatalom, amely jelen keretek között szerzett vagyont és autoritást, nem forszírozna ilyen változtatást. De akkor visszafordítom az épp belobbanó előválasztási frazeológiát: a valódi ellenzékiség igazi végpontja, a NER-t kihívó új világ egyik legfényesebb magaslata az az okos, modern, inkluzív választási rendszer lenne, amely akceptálná minden, európai értelemben vett demokrata elvszerű elvárásainak legfontosabbikát, a közös ügyeinkben születő döntések széles és mély megalapozottságát. Egyszerűbben: ma mindent Orbán Viktor dönt el. Egy új világban mindent a lehető legszélesebb érintetti kör döntene el. Nem is kérdés, hogy ennek fontos tagjaivá kell lenniük a 16-17 éveseknek is! Őket még a 2082-es választás következményei is érinteni fogják.

Tisztelt Olvasónk!

Ön az elmúlt percekben a Jelen cikkét olvasta. Köszönjük érdeklődését!
Ha tetszett, olvassa el a többi cikkünket is, amelyek előfizetéssel érhetők el.