Fóti Tamás Putyin öngóljai

Putyin azt akarta elkerülni, hogy a Nyugat közelebb kerüljön az orosz határhoz. Nem akarta, hogy az orosz nép közvetlenül is érzékelje az életszínvonalbeli különbséget a két világ között. Ehhez képest mára Ukrajna uniós tagjelölt lett. Az idő nem Moszkvának dolgozik.

Akció

A külpolitikának mindig két rétege van: az egyik a nyilvánosság előtt zajlik, a másik többnyire a titkos diplomácia birodalma, ahol felépítik, kiérlelik a majdani álláspontokat, legyen az válságkezelés vagy éppen olyan stratégiai döntés, amely meghatározza két ország viszonyát. Napjaink válsága Európában a második világháború óta nem látott súlyos, az élet minden területére kiterjedő konfliktus, a szuverén Ukrajna elleni orosz agresszió.

Bár Vlagyimir Putyin orosz államfő, különösen az utóbbi évtized alatt, tudott meglepetéssel szolgálni az orosz ellenzék brutális elnyomásától kezdve a Krím-félsziget megszállásáig, az Ukrajna elleni, február 24-i inváziója felkészületlenül érte a világot. Az elhúzódó háború, a homályos katonai célok, az orosz hadsereg brutalitása mind olyan kihívást jelent Európa vezetőinek, amelyre nem tudtak egységes választ adni – legyen szó az agresszor elleni szankciókról (a fosszilis energiahordozók importtilalmáról) vagy annak kérdéséről, hogy lehet-e, kell-e engedményeket tenni Moszkvának a háború mielőbbi befejezése érdekében.

Sokára fog kiderülni, mi hangzott el Emmanuel Macron francia vagy Olaf Scholz német kancellár és Putyin telefonbeszélgetésein. Ez a titkos diplomácia része. Ami a nyilvánosság előtt zajlik, az a tárgyalások teljes eredménytelensége, hiszen Ukrajna a szemünk előtt pusztul, a hadsereg veszteségei és a polgári áldozatok száma napról napra emelkedik.

Hogy a bizalmas beszélgetések milyen hangnemben zajlanak, elhangzanak-e fenyegetések, arról Macron egyik – inkább belpolitikai célú – megjegyzése árulkodik: „nem szabad megalázni Putyint”. Tény, kezdetben a Nyugatnak kevés ütőkártyája volt, de bármit ajánlott is az elnöknek, az hatástalan maradt. Természetesen csak feltételezhetjük, hogy Putyint megfenyegették: ha folytatja a háborút, a NATO nem fogja elbátortalanítani a védőernyője alá siető országokat. És így is történt, az addig semleges Svédország és Finnország parlamentje megszavazta, kormányuk pedig benyújtotta csatlakozási kérelmét. A második világháború következményeként el nem kötelezett Ausztria – miután nem érzi biztonságát veszélyben – még nem lépett erre az útra, ám jelzésértékű, hogy a társadalmi vita megindult.

Putyin első látványos öngólja tehát két szomszédja ­NATO-tagsága volt. Miközben egyik érve geopolitikai, „nem engedi meg a NATO-nak, hogy közvetlen környezetéig nyomuljon”, elérte, hogy északnyugati szomszédjai lélekszakadva siessenek az észak-atlanti katonai szövetséghez tartozni.

Nem kellett sokáig várnunk, hogy megszülessen Putyin második öngólja is.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Kérjük, jelentkezzen be, ha Ön már regisztrált előfizető.

A Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A lap újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!