Krajczár Gyula Krajczár Gyula: Pesszimista cikk

Többnyire zenét hallgatok vezetés közben, a minap azonban megmagyarázhatatlan indíttatásból elkezdtem nyomkodni a rádió gombjait, s megállapodtam az egyik finanszírozásában ugyan obskúrus, de szerkesztésében nem a NER-hez húzó csatornán, ahol éppen híreket mondtak. Először elmondták nekem, hogy mit mondott Novák Katalin, ezt követően azt, hogy mit mondott Szijjártó Péter, s itt lekapcsoltam a rádiót. Elég öreg vagyok már ehhez a dézsához, s tudom, ha rendszeresen hallgatnám, fel se tűnne, ha egy vicces hírszerkesztő kicserélné a neveket, s egyszer-egyszer Németh Károlyról vagy Puja Frigyesről szólna a hír.

Persze, vicces hírszerkesztők per definitionem nincsenek, s a szellemi igénytelenség ezen a téren mind szinkronban, mind diakronban egyenletes. A gondolkodás ellenjavallt. Régen hallgattam már szerkesztett híreket, s valószínűleg sokáig nem is fogok. Persze, valahonnan meg kell tudni, ki lett a belügyminiszter, még ha nincs is semmi jelentősége, s persze, azt is valahonnan meg kell tudni, mivel próbálkozik az ellenzék a parlamentben, még ha annak sincs semmi jelentősége. De tényleg meg kell tudni? Tizenkét év után is? Mennyire érdekelhette tizenkét év után Obi-Wan Kenobit a Tatooine-on, hogy ki lesz a negyedik Wader-kormányban a felelős az innovációért?

Az egyébként természetes, hogy a csalódott emberek, majd’ fele a választóknak, különböző utakat keresnek, hogy a saját értékeik fenntartása mellett valahogy létezni tudjanak, hogy netán még hozzá is tudjanak járulni kedvezőbb körülmények kialakításához. Nyilvánvalóan sokan vannak és lesznek, akik elfogadják az adott kereteket, az abban adott működési lehetőségeket, s azon belül próbálnak meg „tenni a változásért”. Nekik sem könnyű, mert ők keverednek össze leginkább a megélhetési ellenzékiekkel, akiknek ez a helyzet minden tekintetben megfelel, akiknek kormányon sem lenne sokkal jobb. Őket kell, hogy érdekeljék a hírek, hiszen ők teljesen esélytelen és jelentéktelen, de ütős parlamenti kezdeményezésekben gondolkodnak, sőt némelyikük annyira vakmerő és innovatív, hogy még közös pontokat is keres Dooku gróffal és társaival. Ebben a világban pancsikolt annak idején Móricz Zsigmond.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Kérjük, jelentkezzen be, ha Ön már regisztrált előfizető.

A Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A lap újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!