Bár teljesen máshonnan indulunk, mások az elveink, az értékeink és a szándékaink, de van, hogy középen mégis találkozunk – ez történt most a főváros és a kormány viszonyában, legalábbis a rövidtávú lakáskiadás szabályozása, vagyis az AirBnB-törvény kapcsán.

De itt most hagyjuk abba a gúnyos hangvételt, mert az alapvetően a sebek ellátására, enyhítésére berendezkedő embertől nem lehet állandóan szúrást, vágást, ökölcsapást számonkérni. Talán még azt sem, hogy állandóan készültségben álljon, legyen éber, mert még a gesztus is álca, számítson rá, hogy mögüle előugrik a krampusz. A rosszhiszeműség, mint alapvető politikai praktika, kúszónövényként telepszik rá bizonyos országokra, s pozitív teljesítményként ismerik el folytatólagos alkalmazását. Kétségkívül hasznos, mert a befeketítés, a történetek, tények ferde beállítása, sőt, maga a hazugság is védtelenné teszi azt, aki arra vár, hogy „élőben” leüljenek és vitázzanak vele – holott lassacskán illúzió, hogy így lesz tájékoztatva a nagyérdemű, s ki-ki az elmondottakból von le konzekvenciát, értékel projektet, hozzáállást. Ez a modell nem csupán azért van kiveszőben civilizációs kultúránkból, mert a fejlődés technikai értelemben vett kórokozói fölzabálják tradicionális elemeit, a felszínt horzsoló nyilvánosság elszokott tőlük, s már nem is hiányzik neki, hanem azért is, mert ez abban a kampánytérben, amely a legszakmaibb kérdést is a politikai bozótból közelíti meg, kiiktatandó, mi több, üldözendő e változat. Rutinhiányosnak, mamlasznak lesz beállítva az, aki folyton erre áhítozik, „üzenmódra” kapcsol, s minden enyhülő hang érkeztekor kitárja karját és nagyot szippant a tisztulónak vélt levegőből, amit aztán pár órával később újabb szívatásként értékelhetnek tanácsadói.

Kivételesen vegyük azt, hogy Karácsony Gergely sem az a nyeretlen kétéves, amelynek még a vele rokonszenvező politológusok is szívesen beállítják, hiszen egykor még ő maga is körükben érezte jól magát, s képes volt a sötét realitásokból világló következtetésekre jutni. Hazai politikai terepgyakorlatát nem a norvég fjordok közelében végezte, tehát

Feltételezzük, számot vetett azzal is, hogy kevés eszköz, forrás, jogszabály, hatáskör van a kezében ahhoz, hogy minden percben, minden fronton kíméletlen csatákba menjen. Számoljunk azzal is, hogy csapatát sokszor ráncba kell szednie, ő Robin Hood nyíl nélkül, szemüveggel. A partnerek pedig Gyula vitézei megrészegült, de naiv tenni akarással, pártküldöttek a legkülönbözőbb megbízatásokkal, érdemdús társak a rátermettség és a tapasztalat egymástól eltérő adagjainak birtokában. Az elszabaduló vírusok garmadáját egyszerre használta fel a kormány a ragály és Karácsony megfékezésére. Minden rafinált lépés, intézkedés arra szolgált, úgy lett kimunkálva, hogy Orbán Viktor Budapest első emberét és vele a fővárost móresre tanítsa, bebizonyítsa, hogy ezt a másik vidéki fiút, nem úgy, mint őt, megmételyezte a bűnös város. A néha elhangzó kenetteljes szavakat mindig goromba tettek követték, melyek mögé gátlás nélkül állt a megannyi komisszár, valamint médiájuk hoppmesterei. Élő vita sehol, Karácsony közszolgálati szerepeltetését pedig elrettentő példaként mutathatja fel a sajtótörténet.

Azaz nem elsősorban a miniszterelnöki kegy, a tanácsosi poszt, vagy az igazgatósági tagság, ami a nyugdíj mellé nem volt neki honoráriumként bekalkulálva, hanem az, hogy a játszma durvulásakor ellenfelei őt is meg akarták hempergetni a szurokban. Mert tény, hogy korábban ő is ki lehetett téve megannyi pressziónak, zömének ellenállt, s azon kevés vezető közé tartozott, akire a korrupció árnyéka sem vetült. Most a néhány előkerült ügyet vérig sértve azonnal magára veszi, pedig az összes hátsó udvarba ő sem láthatott be.

A főpolgármester elsősorban a Facebookra támaszkodhat, mert az őt megszólaltató médiumok szinte kizárólag csak azokhoz jutnak el, akiktől bizalmat kapott. Elképzelhető, hogy szurkolói is nagyobb harciasságot várnak el tőle, mint néhány megeresztett indulatos mondata. Sajnos az is valószínű, hogy a szakmai érvek, a tények jó része –válaszok néhány komisz csúsztatásra, manipulált statisztikákra -, nem ér akkora hatásfokkal földet, agyat, mint érdemelné. Azt sem vitatom, hogy nagyobb teret kellene találni az akcióknak, a város keményebb szavának, s nem csupán kommunikációs, de másban is kimutatható invenciójának, akár egy jól előkészített engedetlenségi mozgalomnak is. Azzal, hogy törődik polgáraival, például azzal a csekélységgel, mint a kánikulában elhelyezett párakapuk. Elismerem, hogy ilyen közegben a mosolyoffenzíva kevés, mert ezer olyan seb fakadhat ki a város működésében, amelynek előidézője hiába nem az önkormányzat, orvoslását a budapestiek tőle várják. Karácsony mosolyát csak addig tudják szeretni, amíg nem törik ki a tengely az autójuk alatt, nem önt el utcákat a folytonos csőrepedés, ürítik a kukákat, alapszinten legalább működik a város. És ekkor következik majd az újabb, már most cseperedő vád, hogy mivel is gyarapodott a mi csodaszép Budapestünk. Csak nem azzal, amit az állam teremtett gyakran pontosan a helyhatóság ellenében? Karácsony Gergely valószínűleg átlát a szitán. Az AirBnb-ügy nem azért lett most kegyesen decentralizálva, mert Orbánéknak eszébe jutott a hatalommegosztás áldásos gyakorlata, hanem mert átlátták, hogy hangyabolyba nyúlnak. Apropó, végül is hány ilyen lakás van Budapesten? Miként lehet a valóban zavaró tényezőket, ellentmondásokat pusztán rendeletekkel kiszűrni?

Vagy elég csak a populizmus étvágyát csökkenteni?

Minden, amit a kormány akar, hasít, mint kés a vajban. Szabályok, engedélyezések, hatástanulmányok válnak mellékessé, szabad fát kivágni, környezetet károsítani, mert abban a pillanatban kiemelt, népgazdasági érdek lesz a beruházás, amint az valakik érdeke. Önleleplező a mersz, a lendület, az igyekezet, mint ahogy az is, hogy szikepontosságú vágások keletkeznek a vissza nem térítendő, előbb még odaígért támogatásokban, Budapest és más, a NER-től távolabbra eső régiók számára. Párhuzamba állítani is kínos, hogy a világot megbillentő járvány ideje alatt Magyarországon mire jut közpénz, s mire az istennek sem. Mire jut erő és akarat a koronavírust övező közfigyelem mögé bújva. Igen, Karácsonyék lehetnének eltökéltebbek, agresszívabbak, tarthatnának vetített képes előadásokat alaposan összeállított listákkal alátámasztva azt, amit úgy is lát, aki nem vak. Hiszen az utóbbiak ősszel vesztettek. A főpolgármester ma már azonban csak egyféleképpen állhat bele a konfliktusba: konkrét projektekkel és cselekvéssel. Adóbeszedő-bojkottal, körültekintően kidolgozott Tiborcz-adóval, melyek a cizellált jog szerint esetleg pettyesek, de legalább jelzik: ha ti így, én úgy. Nyugodtan mosolyoghat hozzá.