Ónody-Molnár Dóra Rossz kormányzás

Két hét leforgása alatt Orbán Viktor kormányfőnek sikerült racionálisan nehezen értelmezhető döntéseket hozni a járvány megfékezése érdekében. Először is kivezényelt egy regiment gépfegyveres katonát az utcára, hátha megijed tőlük a vírus. Ezután elrendelték a középiskolák, illetve a közösségi helyek bezárását, rendeleti kormányzást vezettek be újfent, amelynek ürügyén módosítottak ezt-azt a gránitszilárdságú alaptörvényen. Természetesen kizárólag olyasmit, aminek nincs köze a járványhoz.

A középiskolák átállítása a digitális munkarendre felveti azt a kérést, hogy beépítette-e a kormányzat a tavaszi karantén alatt szerzett tapasztalatokat az oktatásba. Mi lesz például a hátrányos helyzetű diákokkal? Hol vannak az állítólag évek óta fejlesztett digitális tananyagok?

Nincs válasz, a kormány az elmúlt félévben nem csinált érdemben semmit.

Orbán nem készült a nyáron a második hullámra, mert azt hitte, Magyarország megint megússza. Ezt a „nem csinálást” ellensúlyozza a gépfegyverek látványával. No meg a naponta bejelentett populista intézkedésekkel. Voluntarista módon ingyenessé tetette a szolgáltatók kontójára az internet-szolgáltatást a digitális oktatásban résztvevő diákoknak, ellensúlyozandó a megnövekedett költségeket. Mindenki tudja, akinek előfizetése van, hogy nem lesz attól magasabb a számla, mert a gyerek többet lóg a hálón. Ahol nő az otthoni tanulás és munka költsége, az a villanyszámla, de az állami kézben van, saját kárára meg nem fog a kormány bevételt csökkenteni.

Ami valóban segíthetett volna a hátrányos helyzetű középiskolásokon, az a mobilnet költségeinek csökkentése. A szegénységben élők kidőlt-bedőlt falú otthonaiba ugyanis nincs bevezetve az internet, mobiltelefonja viszont a legtöbb gyereknek van. Sokan mondják erre, hogy cinikus, gonosz ember a kormányfő, akit nem érdekel, hogy mi történik a szegény gyerekekkel. Én nem így látom. Az tényleg nem érdekli őt, hogy mi lesz a leszakadókkal, de

nem azért hoz rossz intézkedéseket, mert gonosz, hanem azért, mert nem tud jól kormányozni. Tehetségtelen miniszterelnöknek. Nem a járvány jár túl az eszén, hanem az első válság, amellyel szembe találta magát. 

A mostani kapkodás azt mutatja meg feketén-fehéren, hogy a döntéshozatal nélkülöz bármiféle hozzáértést, csak az elmúlt tíz évben nem jött szembe a valóság úgy, hogy ez nyilvánvalóvá is váljon.

Menjünk tovább: ingyenessé tette a parkolást. Ez a ragyogó ötlet az önkormányzatoknak rossz (ez az egyetlen cél, amit el is ér az intézkedés) és rossz az embereknek, mert járványügyi szempontból kontraproduktív. A parkoló övezetekben lakók azóta nem találnak a lakóhelyük körül helyet, amióta megszűnt a fizetős parkolás. A megnövekedett forgalom még inkább rontotta a városok levegőjét. Olyan sűrű és fojtogató szmog ül a nagyvárosok, különösen Budapest felett, amely még békeidőben is ártalmas az egészségre, de járvány-vészhelyzetben különösen. Nemzetközi kutatócsoport bizonyította, hogy a légszennyezésnek való hosszú távú kitettség 15 százalékkal növelheti világszerte a koronavírus-fertőzés halálozási kockázatát. De, ismétlem, nem azért hozott ilyen döntést Orbán, mert növelni akarja a halálozási számokat, ő nem maga az ördög, hanem egyszerűen rosszul kormányoz, és azon a szinten irányítja a járványügyi védekezést is, ahogy az elmúlt tíz évben szinte mindent. Tavasszal kétségbeesve kiüríttette a kórházakat, mert azt hitte, szükséges. Erről sem gonoszságból döntött. Elbénázta. Az más kérdés, hogy ezzel ténylegesen kockáztatta az emberek életét.

Beszerez 16 ezer lélegeztető gépet? Higgyék el, lopni másképp is tud. Nem a kapzsiság, hanem a pánik miatt rendelte túl magát. Miért volt pánikban? Mert sehol nincs az a vezetői képesség, amiről olyan sokan zengedeztek ebben az országban.

A miniszterelnököt 2010-es hatalomra kerülése óta körülveszi egyfajta nimbusz. Sokan még az ellenfelei közül is azt mondják, jó, jó, gátlástalan, korrupt, hatalommániás, leépítette a fékek és ellensúlyok rendszerét, na de meg kell hagyni, hogy az ország fejlődik, szóval kormányozni mégiscsak tud.

A tisztánlátást megzavarta az éveken át tartó világgazdasági konjunktúra, és a hazánkba beömlő uniós fejlesztési pénz, ami eltakarta a hibákat.

Az Eurostat szerint 2016-ban százezer lakosra 345 rák miatti haláleset jutott Magyarországon, ez a legmagasabb az Európai Unión belül. Nyilván nem függetlenül attól, hogy Magyarország az utolsó háromban kullog a GDP-arányos egészségügyi ráfordításban. A rossz kormányzás miatt tömegével mentek el az orvosok az országból, s mire ébredezni kezdett a miniszterelnök, addigra késő volt.

 

Az állami egészségügy szolgáltatásainak színvonala annyira lerohadt, hogy az emberek kénytelenek voltak egyre több ellátást magánúton megoldani: az egészségügyi piac szárnyra kapott, ezzel létrehozva Európa egyik legigazságtalanabb rendszerét. Ugyanezt a folyamatot látjuk az oktatásban: a megszállott centralizálás arra jó volt, hogy Orbán még egy iskolaigazgató kinevezésébe is beleszóljon, de arra már nem, hogy javuljon, vagy legalább ne romoljon az oktatás színvonala. Érezve ezt, a szülők évek óta kétségbeesetten menekítik ki a gyerekeiket az állami oktatásból a magán- és egyházi intézményekbe. Már persze az, aki megteheti. Orbán úgy kormányzott az elmúlt tíz évben, hogy ma már rendszerszintű munkaerőhiány sújtja a szociális ágazatot, ahol egyes területeken emiatt nem lehet ellátni a feladatokat.

A miniszterelnök 2012-ben azt állította, hogy tömegével jönnek majd vissza külföldről a fiatalok. Nem jöttek azóta sem, és nem is terveznek jönni. A TÁRKI friss elemzése szerint a kivándoroltak 37 százalékánál a politikai hangulat is szerepet játszott az elhatározásban. A kivándorlók körében az utóbbi években megnőtt a diplomások aránya, tehát a kormánynak sikerült elérnie azt, hogy a legjobban képzett munkavállalók is hagyják el az országot.

Magyarország uniós szinten az alacsony digitális felkészültségű államok közé tartozik. Hiába határoztak 2016-ban az oktatási stratégiáról, azóta sincs bevezetve. Az oktatásirányítás képtelen megugorni ilyen feladatokat. Orbán elért „eredményei” a közoktatásban is a rossz kormányzásról szólnak. A PISA mérés azt mutatja, hogy a szövegértés, a természettudomány és a matematika terén is a fejlett országok átlaga alá küzdötte le magát az ország, a szegregáció pedig rosszabb, mint bármikor, pedig e téren sosem volt rózsás a helyzet. Hiába kiabáltak a szakértők, hogy jön a „katasztrófa”, mert évente több ezer gyerek esik ki a 16 évre lecsökkentett tankötelezettség miatt az iskolákból, a GDP bővülése elfedte a rothadást. Kit érdekel, hogy Orbán szűkítette a mobilitási utakat, és egyre kevesebben mennek egyetemre, amíg a gazdaságban munkaerőhiány van? Kit érdekel, hogy nőnek az egyenlőtlenségek, ha a közmunka által a legmélyebb társadalmi rétegekben is van jövedelmi javulás? Ami persze csak addig tart, amíg van pénz a költségvetésben a nagyon drága közmunkára.

Kedvencem a demográfia: Orbánnak még ezen a területen is sikerült kudarcot vallania. Pedig ez tényleg kiemelt témája, természetesen a futball után, itt aztán nem kímélt sem forrást, sem energiát, hogy változtasson a trendeken. Mégsem sikerült demográfiai fordulatot elérnie.

A vírusválság asztalra tette az elmúlt tíz év kormányzási hibáit, amelyeket az emberek többsége látott, csak nem akart tudomásul venni.

Ehhez persze az is kellett, hogy az egyre gyengülő ellenzék ebből a lecsúszásból semmit nem tudott a választóknak megmutatni. Most muszáj lesz: a válság miatt az elmúlt tíz év összes kormányzati kudarca egyszerre fog a nyakunkba roskadni.

Persze a gépfegyver jelzi az állampolgároknak, hogy biztos kezekben van a kormányzás.

Tisztelt Olvasónk!

Ön az elmúlt percekben a Jelen cikkét olvasta. Köszönjük érdeklődését!
Ha tetszett, olvassa el a többi cikkünket is, amelyek előfizetéssel érhetők el.