A magyar miniszterelnök nem utazott el Pekingbe, de azért sikerült megnyitni a 24. téli játékokat. Azt nem tudjuk, hogy távolléte része-e az amerikaiak által meghirdetett diplomáciai bojkottnak, hencegni nem hencegtek vele, de szükség esetén csendben akár oda is el lehet számolni.

Maga a bojkott egyébként nem volt túl nagy ötlet, egy üzleti iskolában mondjuk hármast kapott volna rá a szerző, mert ugyan kényelmetlenül érintette a kínai rendezőket, de olyan nagyon egyébként sem biztattak senkit a sportolók kompániáin kívül, hogy jöjjenek.

Xi Jinping államfő két éve nem találkozott külföldivel személyesen, s most ugyan nem ült annyira távol Putyintól, mint a mi emberünk Moszkvában, de azért igen messze voltak az oroszos szájcsóktól.

A szórakoztatóipar versenysport szakága iránt érdeklődők persze a legkevésbé sem törődnek azzal, hogy a kínai elnök ölelkezett-e al-Sziszi tábornokkal vagy a katari emírrel. Vélhetően jól viselik, hogy nem lesz ott Boris Johnson vagy Justin Trudeau. Az ennél nagyobb csapás, hogy nem lesz ott Sidney Crosby, Connor McDavid vagy éppen Alekszander Barkov és Andrej Vasziljevszkij. Ez nem is politika, az észak-amerikai hokiliga sztárjai a Covid miatt maradnak otthon. Nem félelemből, hanem már annyi meccs elmaradt az idei kiírásban, hogy az újabb kéthetes szünet az üzletvezetők szerint veszélyeztette volna a bajnokságot.

S akkor benne is vagyunk a közepében, mert mások ugyan nem maradtak otthon, de a pekingi fellépés elég rendkívüli körülmények között zajlik. Míg a pesti kézilabda eb-n arra panaszkodtak egyes résztvevők, hogy igen slendriánok a járványügyi intézkedések, a kínai fővárosban ellenkezőleg, arra fognak, hogy rendkívül szigorúak, olykor különösek. A „zéró-Covid” stratégia érzékelhetően más attitűddel szereli fel a rendezőket, mint a „mindegy-Covid”, szenvedni persze mindkettőtől lehet.