Somogyi Zoltán: Pár nap az ellenzéki békéig

| 2021.10.10. 07:13

Olvasási idő kb. 5 perc

Most persze mindenki egymásnak esik. Aki figyeli a közösségi médiát, az látja, hogy Dobrev Klára és Márki-Zay Péter tábora nem kíméli a másik jelöltjét, de sokszor egymást sem. Nagyok az indulatok, mert nagy a tét.

Meg azért is, mert

elszoktunk, hogy kampány van. Elszoktunk a demokratikus politikától. Az ellenzék az előválasztással visszahozta nekünk azt, ami nélkül nem lehetünk szabadok: a vitát arról, hogy milyen országban szeretnénk élni és ezt kiknek a vezetésével képzeljük el.

Az igényt ennek megvitatására más sem mutatja jobban, mint az a 633 ezernél több magyar választó, akik első fordulós előszavazatukkal azt is megmutatták, hogy a hatalom megtorlásától való esetleges félelem eltörpül ahhoz a szabadságvágyhoz képest, amely a haza szeretetét, azaz a róla való cselekvő gondoskodást, a választásokon történő részvételt jelenti. Mindenki büszke lehet, aki ebben az előválasztási folyamatban részt vett, bármely jelöltre, vagy politikára is szavazott.

Azt se felejtsük el, hogy akkor lesz ez az ország még jobb, ha ugyanez a folyamat a politika mai kormányzati oldalán is lezajlik egyszer, azaz ők is felszabadulnak attól a nyomástól, hogy egyetlen utat és véleményt választhatnak csak, azt, amelyet Orbán Viktor és közvetlen politikai köre számukra kijelöl. Az lesz a jó, amikor majd a politika jobb oldalán Orbán Viktor, Márki-Zay Péter és Jakab Péter (politikai utódai) között választhatnak az odatartozók, míg a baloldalon Dobrev Klára, Fekete-Győr András és Karácsony Gergely (politikai utódai) küzdhetnek a képviseletért. Vagy, ami még ennél is jobb lenne: ha visszakapnánk mi választók a kétfordulós választási rendszert egy józan parlamenti kétharmadtól.

Most azonban nem ez a helyzet. A kormányzás annyira eltolódott egy kontroll nélküli, a közpénzeket magánérdekekre elszóró gépezetté, hogy vele szemben mindenki együtt küzd, aki nem fogadja el a miniszterelnök által kialakított rendszer támogatását és előnyeit.

A küzdő felek nagyon sokfélét gondolnak erről a világról és a lehetséges megoldásokról. Mögöttük pedig ott van egy nagyon széles, sokszínű választói réteg, amelyet ezeknek a politikusoknak meg kell szólítaniuk. Nyilvánvalóan ez nehézséget okoz. Ebben az ellenzéki körben benne van az, aki a 2010 előtti időszakot sem szeretné viszontlátni és az is, aki részben felel érte. Itt van az, aki undorodik a náciktól és az is, aki kinőtt belőlük. De itt van az is, aki az összes sikeres magyarra kivetné a Tiborcz-adót, mondván, hogy mindenki Tiborcz István, akinek vagyona van, ahogy az is, aki még több kapitalizmust akar.

Ebben a körben lesznek nagy viták és egymással szembeni kirohanások.

Egyvalamit azonban nem szabad elfelejtenünk: ez a hangosság, feszültség, a dolgok tisztázása és nem elkendőzése maga a liberális demokrácia.

Meg azt sem, hogy ennek a feszült helyzetnek hamarosan, az előválasztások befejeződésével vége lesz. Mindenki ismerni, tudni fogja a helyét abban a küzdelemben, amely onnantól kezdve a főhatalomért zajlik majd Orbán Viktorral szemben. És ezzel egy új fejezet érkezik el.

A most egymással szemben komoly fenntartásokat megfogalmazók is látni fogják, hogy Dobrev Klára és Márki-Zay Péter egymás támogatása nélkül nem tud és nem is akar kampányolni. Kicsit több, mint egy hét és a most nagyon kemény csatát vívó két tábor első számú vezetői szinte biztosan be fogják jelenteni, hogy ketten együtt, tandemben mennek neki az Orbán-rendszer lebontásának.

Nehéz ugyanis nem észrevenni, hogy Márki-Zay Péter körül megszületett egy (egyébként régen várt konzervatív-liberális) új politikai mozgalom, akármilyen eredménnyel is zárja ezt a csatát. Ez a mozgalom pedig nemhogy nem zavarja Dobrev Klára köreit, sokkal inkább segíti. Márki-Zay olyan szavazókat gyűjt maga mellé, amelyre Dobrev önmagában nem számíthatna. És ez fordítva is igaz: a baloldal támogatása nélkül Márki-Zay teljesen esélytelen Orbán Viktorral szemben. Úgyhogy, csak annyit lehet erre a felfokozott helyzetre mondani: mindenki nyugodjon le a párnájára és várja ki azt a pár napot, amikor majd kiderül, hogy ez a két politikai szereplő elmondja nekünk, mennyire közel állnak egymáshoz és milyen fontos nekik a másik megtisztelő és bölcs támogatása. Akkor fog az ellenzék ráfordulni arra a csatára, aminek érdekében ez az előválasztás egyáltalán létrejött.

Még több olvasnivaló a témában.

Lelátó

Tamás Ervin 

„Ezek az emberek valószínűleg még nem élveztek egyetlen futballmeccset sem, sosem azért mennek ki a stadionokba, hogy jól érezzék magukat, hanem hogy nézzék, mit lehet feljelenteni” – vélekedett a miniszter”.

Elolvasom

A mai napig őrizzük a könyvtárban a CEU szellemiségét

Tóth Bea

Ha diplomát adó képzést nem is végezhet, a magyarországi küldetését nem adta föl a CEU. Egyre többen keresik föl az intézmény magyarországi könyvtárát a kutatásaikhoz, ami nem is csoda, hiszen számos hasonló intézmény zárt be a rezsiemelések miatt.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Kortársaink öröksége – gondolatkísérlet nekrológra

Lakner Zoltán

Sokan és sokféleképpen emlékeztek meg a 74 évesen elhunyt Tamás Gáspár Miklósról és a 89 éves korában elhunyt Mécs Imréről. Személyiségük, életútjuk sokszínűsége indokolja is ezt a sokféleséget. A két eltérő pályát összeköti a demokratikus rendszerváltás, meg az, hogy mindketten megélték a harmadik köztársaság összeroskadását és elpusztítását, még ha ennek kapcsán különböző következtetésekre jutottak is. Ami azonban végső soron közös bennük, az az önkény elutasítása és az emberi méltóság mindenek elé helyezése. Ez az írás szerény adalék Tamás Gáspár Miklós és Mécs Imre közéleti örökségének megfogalmazásához.

Elolvasom

Egy választás anatómiája

Szekeres Imre

Sokan sokféleképp értelmezik a jászberényi időközi választáson történteket, ahol az ellenzék tönkreverte a Fideszt. Szekeres Imre egyike volt a Közösen Jászberényért Egyesület kampánycsapatának. A Jelennek küldött cikkében leírja, mi vezetett ehhez a győzelemhez.

Elolvasom
Keresés