Szabó Brigitta Új világ

A beteg megtámadja a kórházban az ápolót, a tanár terrorizálja az iskolában a 6-7 éves gyerekeket, a maszkos neki megy a boltban a maszkot nem szabályosan hordó másik embernek, a boltos kiabál a vásárlóval, a pénztáros dobálózik, korábban intelligensen beszélgetni tudó ismerősök olyan hangnemben szólnak egymáshoz, amire nincs magyarázat, a családon belüli erőszak minden korábbinál nagyobb méreteket ölt. Los Angelesben a világ egyik leghíresebb bevásárló utcája, a Rodeo Drive kirakatai be vannak deszkázva, mert az üzemeltetők vandáloktól tartanak. Ausztriában robbantás, Franciaországban lefejezés és késelés. És közben állig felfegyverzett katonák, rendőrök járják a világ utcáit, mert az agresszió, a rendbontás, a kontrollálatlan emberi viselkedések arra kényszerítik a kormányokat, hogy fegyveres jelenléttel próbálják fenntartani a rendet.

Hogy ez rendben van-e?

Egyáltalán nincs.

A szükségességét rá lehet fogni a koronavírusra?

Biztosan.

És tényleg a járvány a felelős mindenért?

Könnyű lenne azt hinni.

Az igaz, hogy a vírushelyzet új valóságot teremtett, amelyben a régi szokások, cselekvések, kommunikációs módok és kapcsolatrendszerek nem működnek, vagy nem úgy, mint korábban.

A tömegközlekedési eszközökön, a boltokban, az utcákon, és egyáltalán, ahol az ember másik emberrel találkozhat, sokkal kevesebben vannak, ráadásul azok is nagyobb távolságban. Aki másokon akár az utcákon vezette le a sok frusztrációját, most kevésbé tudja megtenni. Akik otthon dolgoznak, azoknak a munkahelyi problémái és feszültségei hazajönnek, nincs módjuk kiborítani azokat a közös ebéd vagy a cigiszünet alkalmával. Ahogy olvasom, Kínában a háromszorosára emelkedett az olyan családon belüli erőszakok száma, amelyeket be is jelentenek. A segélyvonalakat Brazíliában 40-50, Katalóniában 20, Cipruson pedig 30 százalékkal hívják többen, mint korábban. Magyarországon 50 százalékkal nőtt a családon belüli erőszak miatt segítséget kérők száma. Aztán ott vannak a gimnazista gyerekek, akik nem járhatnak iskolába, s nem is mehetnek közösségbe, emiatt egyre függőbb lesz a viszonyuk a közösségi médiával. Az összes lázadásukat, elégedetlenségüket a világgal szemben otthon adják ki. És akkor nem beszéltünk az állásukat elveszítőkről, akikről alig vesz tudomást a rendszer, az idősekről, akik lassan közellenséggé válnak, a betegekről, akiknek nincs hová fordulniuk, mert az egészségügyi rendszer éppen krízisüzemmódban próbál túlélni.

Szinte nincs területe az életnek, ahol ne kellene szembenéznünk az eddig rejtett vagy rejtegetett problémákkal, amelyeket most a szabad mozgás és a kapcsolatok korlátozása hoz a felszínre. A kihívásokra sokan nem képesek jól reagálni, az újfajta önkontroll fáradttá, frusztrálttá, kiégetté teszi őket, pánikérzést kelt, a veszélyhelyzetben adott reakciók válnak a normál helyzetben adott reakciókká. Sokan ilyenkor képtelenek átgondoltan cselekedni, a negatív érzelmek ugyanis gátolják, beszűkítik a hatékony gondolkozást. Tapintható a feszültség és az agresszió.

A feszültségen nem enyhít, hogy miközben a kormányok rendet, fegyelmet, önkontrollt várnak a lakosságtól, maguk még olyan extra hullámokat borzolnak, amelyek önmagukban is elég okot adnak az indulatokra. Szét kell nézni a világban, Oroszországban, az Egyesült Államokban, Németországban, Franciaországban, Lengyelországban, Magyarországon és sorolhatnám az országneveket, nem jön jó hír sehonnan.

Az utcákon járkáló katonák, rendőrök, kommandósok arra biztosan alkalmasak, hogy ahol éppen vannak, ott visszatartó erőt jelentsenek. De csak ott, s így nem jelenthetnek általános megoldást. Látszik, hogy az átfogó megoldás nem a kormányok kezében van, rájuk várni időpocsékolás.

Leginkább egyéni felfogások és döntések kérdése, ki hogyan éli meg és mire használja az extrém időszakot. Minél többen döntenek amellett, hogy kiemelik magukat a rossz idegállapotokból, hogy felelősen viselkednek az egészségükért és a szűkebb, tágabb közösségükért, annál hamarabb leszünk képesek elfogadni, hogy semmi sem olyan, amilyen volt, és már nem is lesz olyan. Ez új világ.

Tisztelt Olvasónk!

Ön az elmúlt percekben a Jelen cikkét olvasta. Köszönjük érdeklődését!
Ha tetszett, olvassa el a többi cikkünket is, amelyek előfizetéssel érhetők el.