Fóti Tamás Szénné alázták Moszkvában az EU-t az unió külügyi vezetőjének asszisztálásával

Az Európai Parlamentben több mint 70, többségében néppárti képviselő követelte Josep Borrell lemondását vagy eltávolítását. Az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének nem bocsátják meg minapi moszkvai látogatását, amikor szó nélkül, sőt, bárgyú félmosollyal az ajkán tűrte, hogy vendéglátója, Szergej Lavrov orosz külügyminiszter megbízhatatlan partnernek nevezze az EU-t.

Meglehet, a konzervatív frakció felháborodását Borrell szocialista hátterének is köszönheti, az ilyesfajta csörték nem idegenek az EP-től, ám ezúttal nem tűnik túlzottnak távozásának követelése. Eleve elhibázott volt a moszkvai szondázás, vajon megérett-e az idő a kapcsolatok normalizálására. Éppen akkor, amikor a tagállamok jelentős része az Oroszország ellen 2014-ben, a Krím lerohanásakor hozott szankciók szigorítását akarja, válaszul az Alekszej Navalnij elleni merényletre, illetve abszurd elítélésére. Ráadásul Varsóban vagy a balti államokban soha nem fogják lenyelni Ukrajna területi integritásának a megsértését. Eddig 177 személyt és 40 intézményt érintenek a szankciók, köztük üzletembereket, akik hasznot húztak a Krím-félsziget annektálásából, külföldi vagyonukat befagyasztották, és beutazási feketelistán vannak.

Borrell maga is érezte, hogy megütközést kelthet látogatásának időzítése, ezért vezető európai lapokban magyarázta előre bizonyítványát. Azzal érvelt, hogy tovább kellene lépni, ha a két fél nem tárgyal egymással, akkor nincs esély a kapcsolatok javítására. Vagyis úgy tett, mintha a Kremlben csak arra várnának, hátha feléjük vetődik egy uniós vezető, akitől aztán a kapcsolatok javítása fejében hajlandóak lesznek megfontolni a követelések hosszú listáját. Borrell írásában azt is jelezte, bizonyítékaként annak, hogy kemény legény, hogy meg akarja látogatni Navalnijt. Ebben az ügyben is nevetségessé vált. Lavrov ugyanis közölte vele, hogy nem segíthet, forduljon az orosz igazságügyi hatóságokhoz, ők az illetékesek.

Mégis, mire számított Borrell? Bízott a csendes diplomáciában, hogy majd az apró lépések, esetleges gesztusok mindkét oldalról elvezetnek a kapcsolatok normalizálásához? De hát azt tudnia kellett, hogy a status quo, értsd, a Krím megszállása és a Kelet-Ukrajnában évek óta uralkodó háborús állapotok az uniós tagállamok többsége számára elfogadhatatlan. A Navalnij elleni merénylet pedig a Putyinnal szemben mérsékeltebbeknek is sok volt, Sebastian Kurz osztrák kancellár is hirtelenjében szankciópárti lett.

Az Európai Parlament egykori elnöke Lavrov oldalán azt kapta, amit megérdemelt. Tárgyalásuk idején érte őket a hír, hogy miközben folyt eszmecseréjük, Moszkva kiutasított egy-egy svéd, német és lengyel diplomatát, mert részt vettek a Navalnij melletti tüntetésen. „Elkapkodott intézkedés” – hangzott Lavrov lakonikus válasza, amikor Borrell szembesítette a hírrel. „Ez ugyanis néhány nappal későbbre volt ütemezve” – tetézte Borrell megalázását.

A közös külpolitika az EU legkényesebb területe. A döntések csak egyhangú határozattal születhetnek meg, és a főképviselőnek éppen az volna a feladata, hogy valamiképpen harmonizálja az eltérő érdekeket, geopolitikai sajátosságokat. Mint egy szeizmográfnak, éreznie kell a különbségeket, kitapintania a közös nevezőt, ha úgy tetszik, ügyelve a látszatra. Borrell itt látványosan csődöt mondott, sokkal inkább követve saját, semmint az EU közös céljait. Nem látta, hogy az orosz kérdésben nem lehet egyszerre pragmatikusnak és elvszerűnek lenni. Ami működhet, talán, kétoldalú kapcsolatban, az nem lehet modell a multilaterális dimenzióban.

Kétségkívül az EU-nak szüksége van Oroszországra, ez volna a pragmatikus szál, hiszen nem tud meglenni az orosz energiahordozók nélkül. A fenntartandó látszat persze az volna, amit Borrell is tud, hogy nem minden áron. Ám a valóság rácáfol, mert a szankciók ellenére az olaj és földgázszállítás zavartalan, és Moszkva ki is használja, hogy az EU rá van szorulva. Navalnij ügye azonban nem pragmatikus, hanem kőkemény elvi, belpolitikai kérdés, amely Putyin hatalmát érinti, és itt a Kreml nem fog engedni.

„Az EU megbízhatatlan partner” – mert tagállamai feszegetni merészelték a Putyin megdöntésére készülő Navalnij elleni jogi eljárást, sőt, segítették az ellenzéki politikust nem csak a túlélésben, de az idegméreggel történt merénylet felderítésében is. Ha Borrell ezt nem hagyja válasz nélkül, ha határozottan visszautasítja és megvédi a közös uniós értékeket, talán személyes inzultusán enyhít. Ő azonban végig alárendelt szerepet játszott, közös sajtótájékoztatójukon még egyetértően bólintott is Lavrovnak a kubai embargó miatt az Egyesült Államokat elítélő szavaira, ennek Washingtonban sem örülhettek.

Borrell azzal próbálja lerázni magáról a bírálatokat, hogy ő csak az EU megosztottságán akart felülemelkedni, hiszen számos tagállam vezetője járt az elmúlt években Moszkvában, tehát nem döntött tabut. És különben is, mondja, most legalább világossá vált, hogy a Kreml nem kér a párbeszédből.

Meglehetősen szánalmas védekezés, erre mondják kevéssé emelkedett körökben, hogy államférfi nem megy helybe a pofonért. A spanyol politikus fölöslegesen tette kockára saját és az EU tekintélyét. És a folytatás? Február 22-én tárgyal az EU külügyminiszterekkel. A napirend egyik pontja az orosz szankciók bővítése, amire Lavrov a kapcsolatok megszakítását lengette be. „Ha békét akarsz, készülj a háborúra” – idézte Flaviust, de a tagállamokban szavait üres fenyegetésnek tartják, mert a lépésnek Moszkva egyértelmű vesztese lenne.

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmaradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.