Vásárhelyi Mária Göncz Árpádtól Novák Katalinig: a védtelenek szolgájától a miniszterelnök szolgájáig

Akció

„Gyakran vagyok türelmetlen. Sokat kiabálok, könnyen kijövök a sodromból. Bár még soha nem emeltem kezet a gyerekeimre, többször éreztem már azt, hogy legszívesebben én is fájdalmat okoznék nekik, amiért úgy felbosszantottak. Mintegy húszféle ételt főzök felváltva, a séták közben máshol jár az eszem, sokszor nincs türelmem minden bogárnál, virágnál megállni, lehajolni. Esténként könyvből mesélek, sokszor csak ülök a gyerekek mellett, és nincs türelmem a valódi játékhoz. Unom a bárgyú mesekönyveket, szeretnék két mondatot úgy váltani egy felnőttel, hogy nem szakít félbe senki, és minden vágyam csukott ajtó mellett pisilni. Szeretném hasznát venni a két diplomámnak, a négy általam ismert idegen nyelvnek, az élettapasztalatomnak.”

Ezek egy normális, háromgyermekes, középosztálybeli, értelmiségi család­anya vívódásai, hétköznapi őrlődése afelett, hogy hogyan lehetne egyszerre jó anyuka, remek háziasszony anélkül, hogy feladná önmagát, hivatását és szakmai ambícióit. Ezeket a kérdéseket mindannyian naponta feltettük és feltesszük magunknak, ahogy mindannyian ismerjük a folyamatos gyötrődést amiatt, hogy a sokszor csak egymás rovására ellátható szerepeket hogyan hangoljuk össze.

Az idézet egy novella pályázatra beküldött esszéből való, az őszinte sorok íróját Novák Katalinnak hívják. Ezeket a mondatokat akkor írta le a március 15-én minden bizonnyal köztársasági elnökké avanzsáló háromgyermekes anyuka, amikor még nem hordott Fideszes és Orbán Viktoros fülbevalót, és nem tudta magáról, hogy vallási fundamentalista vezetőkkel és szélsőjobboldali politikusokkal fog parolázni. Azt azonban már tudta, hogy mennyivel jobb felső-középosztálybeli anyukának lenni, mint „röhejesen alacsony jövedelemből pedagógusként vagy kórházi ápolónőként” robotolni.

Novák Katalin beleszületett az elitbe, jómódú orvos házaspár gyermekeként, a középiskolát Los Angelesben, az egyetemi tanulmányait Franciaországban végezte. Ezt követően férje az Európai Központi Banknál kapott állást,

„Németországban egy erdő szélén éltünk, csodálatos környezetben, más dolgom sem volt, csak a három gyereket kellett igazgatnom, nevelgetnem, órák hosszat játszottunk, délután piknikeztünk az óriási kertben, aztán levittem őket bokszedzésre, este pedig lementünk a szaunába, úsztunk egyet vagy begyújtottunk a kandallóba, és néztük a fantasztikus tájat. Volt két autónk, ­István kabrióval járt, és valóban tárva-nyitva hagyta, bárhová is ment” - írta blogjában Novák 2010-ben.

Közben a gyerekek növekedtek, Orbán Viktor pedig ripsz-ropsz megoldotta Novák Katalin szerepvállalási dilemmáit. Ideális jelölt volt a családügyi miniszteri posztra, tökéletesen ellátta a feladatot, amelyet a miniszterelnök elvárt tőle. Tényleges befolyása nem volt a családpolitikára, hiszen nyilvánvaló, hogy ezen a területen is minden kérdést Orbán dönt el, viszont láthatóan élvezettel képviselte Orbán szélsőjobboldali, szegényellenes, kirekesztő politikáját itthon és szerte a világban. És szemrebbenés nélkül vállalta még azt is, hogy egy személyben döntsön arról, hogy egy-egy egyedülálló szülő örökbe fogadhat-e gyermeket vagy sem.

Ennyi volt a hatalma, szabadon dönthetett arról, hogy tönkreteszi-e gyermekvágyó felnőttek és otthonra vágyó gyermekek jövőjét.

Családügyi miniszterként nap mint nap bizonyította, hogy fogalma sincs arról, hogyan él, milyen problémákkal küszködik Magyarországon a családok többsége, hogy nálunk a legszegényebb családok nevelik a gyermekek felét, hogy óvodások és iskolások százezrei indulnak naponta korgó gyomorral otthonról, hogy a gyermekek 30 százalékát sújtja a lakhatási szegénység és a szegénységbe született gyermeknek nálunk van a legkisebb esélye arra, hogy felnőtt korára kitörjön a nyomorból. Lubickolt a miniszteri pozícióban, igazán kedvére való volt, hogy ne ott segítsen, ahol szükség lenne erre, hanem ott, ahol végképp nincsenek rászorulva a támogatásra.

És most, hogy ő lesz Magyarország első női köztársasági elnöke, biztosak lehetünk abban, hogy ugyanilyen marionettbábként fogja szolgálni felettes énjét, a miniszterelnököt. Eszébe sem jut majd, hogy a szegények, a rászorulók, az elesettek érdekeit képviselje, hogy szót emeljen a társadalmi béke megteremtéséért, a demokratikus intézmények megóvásáért, a családon belüli erőszak megfékezéséért, a nők hátrányos helyzetének felszámolásáért, ott fog ülni a kormányfő mellett és bólogat majd, mint az autók hátsó ablakában a hosszúfülű tacskó. Mindez persze nem lesz szokatlan, hiszen ugyanilyen méltatlan alázattal szolgálta Orbánt Schmitt és Áder is, de ők legalább nem voltak nők.

Már alig hisszük, hogy volt valaha Magyarországnak egy köztársasági elnöke, úgy hívták, hogy Göncz Árpád, aki beiktatásakor így foglalta össze hitvallását:

„Nem vagyok, nem lehetek pártok, pártérdekek szolgája – világéletemben, pártban és párton kívül, a nemzet függetlenségét, a szabad gondolatot, szabad szót, a szabad hazában hit gondolatát, a társadalmi igazság emberi jogokban kiteljesedő, megkülönböztetést és kirekesztést el nem ismerő védelmét szolgáltam és fogom szolgálni…, azokat kívánom szolgálni, kiknek szolgájuk nincsen: a védteleneket. Akiknek sem a darutollas úri világban, sem az egyenlők közt egyenlőbbek világában nem jutott szó.”

Mi pedig büszkék voltunk, hogy ő a Harmadik Magyar Köztársaság első elnöke.

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmaradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.