Horvátország és Bulgária is szeretne az eurózónához tartozni. Úgy néz ki, erre belátható időn belül megvan minden esélyük. Ahogyan Fabio Panetta, az Európai Központi Bank igazgatósági tagja a napokban nyilatkozta, a két tagállam még az idén beléphet az euró előszobájának nevezett ERM-2 árfolyamrendszerbe. Mivel ott két évet mindenképpen el kell tölteni, a horvátok és a bolgárok legkorábban 2023-ban térhetnek át az euróra. Bulgária 2007, Horvátország 2013 óta tagja a közösségnek. Magyarország 2004 óta.

Először 2002-ben, Orbán Viktor akkori miniszterelnök határozott meg céldátumot a még nem EU tag Magyarország számára: ha a Fidesz kormányozhat tovább, akkor már 2005-ben az euró lehet a hivatalos fizetőeszköz. A Fidesz nem nyert, az euró meg szitokszó lett.

A Matolcsy György szellemi műhelyében született gondolatok szerint az euró 20 éves története és használatának eredményessége komoly vitákra ad okot, a „tények azt mutatják, hogy az eurózóna egyelőre lemaradt a gazdasági övezetek között zajló globális versenyben. Az eurót használó európai országok súlya a világgazdaságban csökkent.“

Szerintük szinte teljes egyetértés mutatkozik, hogy újra kell gondolni a maastrichti kritériumokat, s közösen meg kell alkotni azok 2.0 rendszerét. Az eredeti maastrichti feltételek teljesítése ugyanis önmagában nem volt képes biztosítani sem az eurózóna stabil működését, sem a kevésbé fejlett tagállamok fenntartható felzárkózását. A költségvetéssel kapcsolatos elvárások, főleg a 2008-as válság óta teljesíthetetlenek, az államadósságra vonatkozó szabályokat pedig a legnagyobb arányban és a leghosszabb ideig sértették meg az országok. Ebből kifolyólag a csatlakozó országok számára a reálgazdasági kritériumok teljesítése is szükséges a sikeres euróbevezetés érdekében – derül ki a tanulmányból.

A 2.0 elmélet szerint akkor lehet jól csatlakozni, ha az egy főre jutó GDP és a bérszínvonal eléri az eurózóna legalább 90 százalékát. Ha az üzleti és pénzügyi ciklusok összhangban vannak, ha a kkv-k munkatermelékenysége a nagyvállalatokhoz viszonyítva 50 százaléknál nagyobb, ha magas az exporttermékek hozzáadott értéke, ha a gazdaság a teljes foglalkoztatottság közelében van, ha stabil és versenyképes a bankrendszer.

Merthogy az Eurostat adatai alapján Magyarország vásárlóerő-paritáson (mennyi terméket és szolgáltatást lehet vásárolni egy valutában egy másik valutához mérve) számolt egy főre jutó GDP-je az eurózóna átlagának 66 százalékán van, a bérek nagyjából a 60 százalékát teszik ki. Magyarország a világ versenyképességi rangsorában a 47. helyen áll, az EU tagállamai közül csak Bulgária, Románia, Görögország és Horvátország van mögötte. De nemhogy a kibővített feltételeket nem tudja teljesíteni, de azt az öt alapot sem, amit eddig kértek. Az infláció a kétszerese a szükségesnek, a forint árfolyama úgy lebeg le-fel, ahogyan az éppen a kormányzatnak szükséges, ha pénz kell, akkor az MNB ügyeskedik egy kicsit a forinttal, de nincs rendben az államháztartási hiány sem, s a kreatív költségvetés sem éppen EU-konform.

Az MNB tehát az eurócsatlakozás olyan rendszerét vázolta fel, amelyről már most látszik, hogy Magyarország számára a jelenlegi helyzetből kiindulva lehetetlen meglépni. És nem amiatt, mert a kormányzat az autokrata, oligarcha-barát, versenyellenes, fejlődésellenes, antidemokratikus, szociálisan érzéketlen, megfélemlítésre épülő, önrendelkező, szuverén berendezkedésben hisz. És nem is azért, mert ebben a környezetben legfeljebb a túlélésre, a félmegoldásokra, a kényszerekre van anyagi és emberi erőforrása a lakosságnak, a cégeknek. Hanem azért, mert a legfőbb döntéshozók így akarják.

Hoztak egy távoltartási végzést a feltételeivel zaklatónak tűnő eurózónával szemben.

Ennyi.