Ónody-Molnár Dóra Te tetted ezt, király

Magyarország most éppen az első helyen áll az 1 millió lakosra vetített koronavírusos halálesetek számát tekintve a világon. (A pandémia teljes időszakát tekintve az 5., de ha csak az egymilliónal népesebb országokat nézzük, akkor 3.)

Sokan ezt a tragikus statisztikát kizárólag a kormány járványügyi intézkedéseivel hozzák közvetlen összefüggésbe. A helyzet ennél bonyolultabb. Hiszen járványhelyzetben olyan döntéseket kell minden kormánynak meghoznia, amelyek figyelembe veszik az azonnali és a hosszú távú hatásokat is. Azaz: az ország egészen radikális lezárása a legszigorúbb karantén-intézkedésekkel rövid távon minden bizonnyal megakadályozná a járvány terjedését, ugyanakkor hosszú távon a gazdaság összeomlása, az elmaradt egyéb egészségügyi beavatkozások, stb. miatt az egészséges életévekben mérve könnyen lehet, hogy rosszabb egyenleghez vezetne. Nincs jó recept. Minden kormány azzal kísérletezik, hogy megtalálja azt az egyensúlyt, amelyben az egészségügyi rendszerre nem nehezedik elviselhetetlen teher, de azért a gazdaság sem omlik össze.

A járvány terjedése szempontjából elhibázottnak tűnhet utólag minden lazítás, amit az elmúlt egy évben hoztak meg az országok, köztük a magyar kormány is, de lehet érvelni amellett, hogy nem felelőtlenség áll az ilyen típusú döntések mögött, hanem másfajta kalkuláció, amely a munkahelyek, vállalkozások megmentésére fókuszál. Ha a borzalmas magyarországi halálozási statisztikák láttán csak azokat az intézkedéseket kritizálnánk, amelyeket a kormány az elmúlt hónapokban hozott, akkor nem vennénk észre, miben áll Orbán valódi felelőssége.

Az igazi felelőssége ugyanis nem abban áll, amit az elmúlt egy évben csinált, hanem amit az elmúlt 11 évben nem csinált.

Orbán most néz szembe a 2010 óta tartó nem kormányzásának eredményével. Ugyanis azért ilyen súlyos a helyzet, mert a járvány a magyarokat katasztrofális egészségi állapotban találta el, amelynek hatását csak tovább rontotta az a tény, hogy az egészségügyi ellátórendszer fejlesztése soha nem élvezett prioritást az újabb stadion építéséhez képest.

2010 tavaszán, a „fülkeforradalmat” követően, Orbán azonnal megszorítást vezetett be az egészségügy területén. A kormány hosszú éveken keresztül kiszivattyúzta a pénzt az egészségügyi ellátórendszerből. A GDP-arányos egészségügyi közkiadásokat tekintve jelenleg is az utolsók között vagyunk az Európai Unióban. A pénzhiány felgyorsította az elvándorlását annak az egészségügyi szakszemélyzetnek, amelynek hiánya ezekben a napokban jelentkezik a legfájdalmasabban. Ebben is megnyilvánul a rövid és hosszú távú gondolkodás különbsége. Lélegeztetőgépeket be lehet szerezni, akár a szükséges sokszorosát is, de ezekben a napokban a tragédiát az okozza, hogy ezeknek a gépeknek a kezelésére nincs elegendő ember. Őket nem lehetett kapkodva pótolni. Ez 2012-ben, 2013-ban, 2014-ben lett elszúrva. Azért jut most egy ápolóra hat-hét beteg az intenzíven, miközben kettő lenne a maximum, mert az elmúlt években nem volt képes a kormány olyan jövedelmet ajánlani az egészségügyi dolgozóknak, amely az ALDI-pénztáros bérezésével felveszi a versenyt. Ez a kormányfő valódi bűne.

Az őszi lezárásokban való késlekedésnél sokkal súlyosabb következményekkel jár az a késlekedés, amit a bérrendezés halogatásával okozott. A kormány csak akkor kezdett bérfejlesztésbe, és akkor sem elégséges mértékben, amikor az egészségügyi ellátás romokban volt az orvosok elvándorlása miatt.

Magyarországon már a járvány előtt is az egyik legmagasabb volt az Európai Unióban a gyógyítással megelőzhető halálozás,

nyilván nem lehet azt állítani, hogy ebben nincs felelőssége annak a kormánynak, amelynek 11 év állt a rendelkezésére, hogy a tendencián változtasson.

Az egészségügyi kockázatok terén is az élvonalban vagyunk. Bár a dohányzást valamelyest visszaszorította a dohánytermékekhez való hozzáférés megnehezítése, az úgynevezett trafikmutyi, az alkoholfogyasztást viszont kifejezetten ösztönzi a miniszterelnök, amikor a 2010-es hatalomátvételét követően adómentessé tette a házi pálinkafőzést, illetve amikor olyanokat mond, hogy a pálinka alapvető élelmiszer. A felnőtt népesség közel negyede tekinthető nagyivónak, és ami igazán drámai. A 15 évesek 38 százaléka már többször volt részeg, az egyébként szintén magas uniós átlag 25 százaléka mellett. Magyarországon drámai mértékű az elhízottság és túlsúlyosság, ami számos krónikus betegség kockázatát növeli. Márpedig a koronavírus itt tarol igazán.

A várható élettartam Magyarországon öt évvel rövidebb az uniós átlagnál.

Ha a számok mögé nézünk, azt látjuk, hogy minél szegényebb valaki, annál kevesebb egészségben töltött életévre számíthat. A 30 éves, felsőfokú végzettséggel rendelkező férfiak átlagosan 12 évvel élnek tovább, mint alacsony végzettségű kortársaik.

Ha Magyarország előkerül az egészségügyi statisztikákban, az látszik, hogy még mindig vezető halálok a szív és érrendszeri betegség, de itt a legmagasabb a rák okozta mortalitás is. Tüdőrák, vastagbélrák, májdaganat, mellrák. Ilyen állapotban vannak a magyarok, ami részben a szűrési és népegészségügyi programok elégtelenségének is a következménye.

Lehet tehát okolni a járványkezelést, mert valóban számtalan hibát vét a kormány. Lehet beszélni a korábban szétvert járványügyről, a féktelen központosításról, mert Orbán világában az égvilágon mindent egy központból kell irányítani. De a brutális halálozás mögött a tönkrement egészségű, beteg társadalom van. Ha valaki nem tartozik a neres kiváltságosok közé, akkor ahhoz, hogy az életszínvonalát valamelyest tartani tudja, éjjel-nappal güriznie, megállás nélkül másodállásoznia kell. A magyarok nagy része emiatt már az ötvenes éveitől kezdve krónikus betegségekkel küszködik. Az emberek folyton idegesek, frusztráltak, stresszesek és gyűlölik egymást.

Tökéletes célpontjai lettünk a vírusnak.

Tisztelt Olvasónk!

Ön az elmúlt percekben a Jelen cikkét olvasta. Köszönjük érdeklődését!
Ha tetszett, olvassa el a többi cikkünket is, amelyek előfizetéssel érhetők el.