Tenderre, magyar!

| 2020.09.09. 08:40

Olvasási idő kb. 6 perc

Egy baklava. Egy tolltartó. Az ügyészség a kétezres évek elején meglepően alacsony szintre lőtte be azt az értéket, amely felett hivatali megvesztegetésnek tekinti az ajándékok elfogadását. A korszak legsúlyosabb gazdasági-politikai botrányában nyomozó alezredest azért hurcolták bíróság elé és lehetetlenítették el, mert ajándékot kapott az ügy egyik szereplőjétől. Azaz, hagyta magát megvesztegetni. Egy baklavával és egy tolltartóval. A legfőbb ügyészt abban az időben Polt Péternek hívták.

Tizenhat évvel később az Adrián hajókázó külügyminiszter legalább 200 000 darab baklava értékében fogadott el ajándékot az üzleti életnek attól a szereplőjétől, akit az állami közbeszerzések fújtak fel néhány év alatt milliárdossá és jachtkölcsönzővé. A közbeszerzésekről az államapparátus dönt, az államapparátust a külügyminisztert is magában foglaló kormány felügyeli, a kör bezárult, a tényállás világosabb, mint a déli horizont a Kornati-szigetek alatt. Következmény? Bocsánatkérés, menesztés, büntető eljárás, politikai vereség – nagyjából így zajlanának az események a világnak azon a részén, amely az apostoli kormányos közlése szerint „elvesztette a vonzerejét a mi szemünkben”. Ennek megfelelően itthon a felsoroltak egyikére sem érdemes fogadni. A hajóút a magánéletem része – ismételgeti a puszták Kissingere, és jobban belegondolva, tényleg az.

Hiába tűnik ugyanis egyértelműnek, mégsem biztos, hogy ezúttal a korrupció – kínosan banális – megnyilvánulásával állunk szemben. Amikor a nemzet első szurkolója vett igénybe a meccslátogatásaihoz magánrepülős szívességet, akkor is kénytelenek voltunk felhívni a túl gyorsan ítélkezők figyelmét arra, hogy megvesztegetésről csak abban az esetben beszélhetünk, ha valakit olyasmivel kennek meg, ami addig nem volt az övé. Például, amikor egy valóságos vállalkozó „megmotiválja” az illetékes döntéshozót a kedvező elbírálás érdekében. Eközben ő és a döntéshozó két külön entitás. A NER-ben azonban a „csúcsvállalkozók” nem külön entitások, ők nem az egyéni üzleti céljaikat próbálják elérni, hanem a Legfőbb Tulajdonos alvállalkozóiként teljesítik a számukra előírt feladatot a cégcsoporton belül. Mindannyian tisztában vannak azzal, hogy a vagyonukat az úr adta, így az úr bármikor elveheti.

Éppen emiatt simán elképzelhető, hogy a parancsnoki hídon nem is értik, miről hadovál az, aki ebben a relációban korrupciót emleget. Hogy őket a saját embereik megvesztegetnék? Azzal a jószággal, amit csupán megőrzésre bíztak rájuk? Nevetséges. Mintha vesztegetésnek neveznénk azt, hogy az ajtónálló kihozza a garázsból az autójukat. Ők a luxusjachtra és a repülőgépre feltehetően úgy tekintenek, mint a tulajdonukra. A használatuk szó szerint magánügy. Maguknak szerezték. Mivel a legális keresetükből a vételár nem jön ki, két lehetőség van: ha a jacht nem az övék, akkor korruptak; ha az övék, akkor tolvajok.

Ilyenkor hangzik el általában az a kérdés, hogy miért lehet bármelyiket büntetlenül megúszni? Azért, mert mindössze két erő képes elérni azt, hogy az események a bocsánatkérés, menesztés, büntetőeljárás, politikai vereség útvonalán induljanak el. Közülük az egyik az állampolgári önérzet. Ezzel kapcsolatban felidézhetünk egy különös hírt. Pár hete lemondásra kényszerült az ír turisztikai hivatal igazgatója, mert Olaszországban töltötte a szabadságát, noha a kormánya arra szólította fel a lakosságot, hogy a nyáron lehetőleg senki ne utazzon külföldre, inkább válasszon mindenki hazai programot. Mr. Cawley bizonyára rendes ember, aki nem „családi segítséggel” vette a házát és az adófizetők pénzét sem fektette piramisjátékba, de most rosszkor volt jó helyen, ezért távoznia kellett. Ha egyszer az a mondás, hogy több Dublint, kevesebb Riviérát, akkor egy magas rangú közszolga nem csinálhat majmot a kormányból.

Tulajdonképpen annak a vonzerejét vesztett, hóbortos nézetnek a gyakorlati alkalmazását láthatjuk ebben a történetben, hogy az állami vezetőkre ugyanazoknak a szabályoknak kell vonatkozniuk, mint a nép egyszerű gyermekeire, akik egy pohár Guinness mellett így adtak hangot egalitárius öntudatuknak: „ha mi kénytelenek vagyunk a 17 fokos Kelta-tengerben fagyoskodni, akkor azok a köcsög politikusok ne dolcsevitázzanak az Adrián, akik erre kértek minket.”

A lebukott tisztségviselő nem azért mondott le, mert erkölcsileg kiválóbb a magánéletre hivatkozó sztyeppei kollégánál, bár, köztünk szólva, ez is sanszos, hanem azért, mert a közvélemény ezt várja el a közhivatalok élén álló személyektől. Ha nem várná el, az ír ürge még mindig a helyén ülne. Amikor a közvélemény nyomását említjük, akkor a fürkésző szemek nem az ellenzéki szavazókra szegeződnek, ők ebben a játékban nem tényezők. Egyedül az számít, hogy a kormánypárti választók mit tűrnek el. Ha az ő büszkeségüket nem sérti a több Balaton, kevesebb Adria jelszó kiadása után a luxusjachton demonstrált plebejus kormányzás, akkor ez a hajó elment.

Ebben az esetben egyedül a másik erő állíthatná le a folytatólagosan elkövetett vesztegetést vagy tolvajlást. Erre lett kitalálva a vádhatóság. Csakhogy. A legfőbb ügyészt jelenleg is Polt Péternek hívják.

Még több olvasnivaló a témában.

A szétválás lett az ellenzéki csodafegyver az összefogás helyett

Lakner Zoltán

Tíz hónappal a katasztrofális választási vereséget követően az ellenzéki pártok igyekeznek azt a benyomást kelteni, hogy hamarosan készen állnak a tizenhárom hónap múlva esedékes újabb megmérettetésekre. Az előző parlamenti ciklust meghatározó együttműködési törekvésekkel szemben most az önállóság hangsúlyozása áll a középpontban, az eggyel korábbi, 2014-2018 közötti periódushoz hasonlóan. Az eredmények mindegyik esetben ismertek, s mostanra egy minden korábbinál szűkebb ellenzéki szavazói közeg várja pártjaitól a játszmaváltó fordulatot.

Elolvasom

Léggömbfrász – Blinken nem megy Pekingbe

Krajczár Gyula

A nemzetközi közvélemény feszülten várta, hogy öt év szünet után ismét amerikai külügyminiszter utazik Pekingbe. Hát nem utazik. Montana felett ugyanis nagy magasságban haladó, kínaiként és feltételezhetően hírszerzési célúként azonosított ballont, léggömböt fedeztek fel, s Anthony Blinken útját lemondták, illetve elhalasztották. A kínai fél gyorsan reagált, elismerte, hogy az övék a léggömb, de eltévedt meteorológiai célú eszköznek nevezték.

Elolvasom

Vig Dávid: A kormány bírósági csomagja még rosszabb állapotot teremt

Tóth Ákos

A kormány közzétette azokat a javaslatokat, amelyekkel az Európai Unió által meghatározott feltételeknek kíván eleget tenni az igazságszolgáltatás területén. Az Amnesty International Magyarország, a Magyar Helsinki Bizottság és az Eötvös Károly Intézet azt állítja, hogy ez a csomag messze nem tesz eleget az EU elvárásainak, pedig azok világosan kijelölik azt az utat, amelyen vissza lehet térni a független igazságszolgálatáshoz. Vig Dáviddal, az Amnesty International Magyarország igazgatójával beszélgettünk.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

EU-Ukrajna csúcstalálkozó: örömóda helyett légiriadó

Fóti Tamás

Az EU-Ukrajna kétnapos csúcstalálkozó nem a kijevi reményekkel ért véget: a zárónyilatkozat homályos ígérete a csatlakozási tárgyalások kezdetéről csalódást kelt az ukrán politikusokban és a közvéleményben. Ugyanakkor az uniós vezetők a szolidaritás jegyében további konkrét támogatásokat jelentettek be.

Elolvasom

Grósz Károly, az elfeledett utód

Lakner Zoltán

A Grósz Károlyról szóló könyvén dolgozó Medgyesi Konstantin történész, a szegedi Móra Ferenc Múzeum kutatója és a Szegedi Tudományegyetem adjunktusa e munka leágazásaként külön könyvben tárja az olvasók elé Kádár János 1988-as menesztésének és Grósz hatalomra kerülésének hátterét. Apagyilkosság című kötetét az Open Books adta ki tavaly év végén, mi pedig arról beszélgettünk vele, miben állt Kádár és Grósz politikusi képessége, s miért csúszott ki mégis a kezükből a hatalom.

Elolvasom
Keresés