Tóth Ákos Tóth Ákos: Betojtak

Cserhalmi György az 1971-ben végzett évfolyamtársaival ellentétben nem vehette át az ötven év után járó aranydiplomáját a Színház- és Filmművészeti Egyetemtől. Tőle tudjuk, hogy még csak meg sem hívták az Uránia Nemzeti Filmszínházban rendezett ünnepségre, semmilyen levelet vagy meghívót nem kapott, más módon sem keresték. Cserhalmi részt vett viszont ezt megelőzően egy másik ünnepségen, méghozzá saját székfoglalóján, hiszen a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja lett a színházművészeti tagozaton.

Nem magától foglalta el ezt a pozíciót, hanem haldokló barátja, Sára Sándor kérését teljesítette a tagság elfogadásával. Az eseményen mondott beszéde kissé eltért attól a hangvételtől, amit az Akadémián megszokhattak, mert bár valóban magasztos volt, csak e magasztosság nem afelé magasztosult, aki felé ott dívik, hanem valami más irányba, mert, ahogy mondta, „a hatalom ma is egyféleséget akar, egy olyan masszát, amelyből egyformára lehet szaggatni az itt lakókat, és ha ehhez nem hasonultok, akkor nem vagytok jó honleányok és honfiúk. Isten ne adja, hogy ebben a hazában újra bizonyítani kelljen, hogy ki a jó hazafi”.

Cserhalmi hitet tett a fölszámolt színművészeti mellett is, ekképp: „kell a változás, de csak olyan, ami velünk átbeszélve, a mi egyetértésünkkel történik, minden más történés nemcsak hasonlít az erőszakra, hanem maga az erőszak, mégpedig a leggonoszabb időket idézi. Ne menjünk ebbe bele, ez egy rossz út rossz állomása, amely nemcsak a jövőnkre hoz szégyent, hanem a múltunkra is, a jelent pedig elviselhetetlenné teszi.” A művészet nagyérdemű akadémikusai az ilyes beszéd hallatán annyira meghökkentek, hogy zavarukban sokan elfelejtettek tapsolni, majd akadt, aki rögtön ki is fejtette, hogy nem ért egyet a fölforgató szöveggel, s Cserhalmi is úgy emlékszik vissza, hogy „annyira betojtak a beszédemtől, hogy elhatárolódtak tőle”.

Na most, hogy van-e összefüggés Cserhalmi beszéde és aközött, hogy nem kapott meghívót aranydiplomájának átadására az immáron Vidnyánszky Attila által uralt Színház- és Filmművészeti Egyetemtől, nem tudni, mindenesetre az egyetem a Magyar Nemzetnek azt a tájékoztatást adta, hogy az erőfeszítéseik ellenére egész egyszerűen nem tudták fölvenni a kapcsolatot a színművésszel.

Nyilván nem ismerték a címét. Nem tudták esetleg, hogy ha Cserhalmi nem a budapesti lakásában, akkor a Káli-medencében lévő házában tartózkodik? Nem jutott eszükbe megkérdezni például a Magyar Művészeti Akadémia titkárságát, hogy hol érhetik őt utol, ha már egyszer nekik sikerült, amit a székfoglaló is bizonyít? Vagy nem gondolták, hogy mégiscsak akad egy-két olyan társulat, a Katonáé vagy épp a székesfehérvári, amely segítséget tudna nyújtani egy olyan bonyolult logisztikai feladvány megoldásában, hogy miként is lehet Cserhalmi Györgyöt értesíteni arról, hogy aranydiplomás lett, amit társaival egyetemben ünnepélyes körülmények közt vehet át? Vajon a szervezők erőfeszítései kiterjedtek arra, hogy elkérjék valakitől Cserhalmi György telefonszámát? Tettek-e olyan irányú erőfeszítést, hogy megkérjék az egyetem kuratóriumának elnökét, Vidnyánszky Attilát, aki több ízben is rendezte Cserhalmit, hogy ugyan, bocsássa már a rendelkezésükre a színész telefonszámát, mert khm., van itt valami diplomaosztó így ötven év elteltével és hát mégiscsak… Erőn felül álló kísérlet lett volna esetleg áttelefonálni a kaposvári színészképzőre, ahol Cserhalmi épp Vidnyánszky meghívására tanította színészmesterségre a hallgatókat egykoron azzal, hogy dobjanak már át egy Cserhalmi-számot?

De ha nem, hát nem, Cserhalmi eltűnt, elpárolgott, elillant, mintha itt sem lett volna ezen a székfoglaló szomorú őszön, amikor hullanak a hidegtől megpördült, átbarnult levelek, beterítve mindent, nincs az az erőfeszítés, amely előkerítené, csak hát a helyzet az, hogy amikor Cserhalmi évfolyamtársa, Maros Gábor arról érdeklődött az ünnepségen, hogy miért nincs ott a Tyutyu, akkor a szervezők azt mondták neki, hogy Cserhalminak is küldtek meghívót, holott, mint tudjuk, nem küldtek, mert ugyan bizonyosan akartak, naná, csak épp a színész állítólagos előkerítésére irányuló erőfeszítéseik kudarcosak voltak. De azt, hogy nem sikerült elérniük Cserhalmit, mégsem merték mondani Maros Gábornak, aki talán igen nagyon megrökönyödne ennek hallatán, és merő óvatlanságból visszakérdezett volna a maga elegáns modorában, hogy mondjátok, kérlek alássan, kedves barátaim, ti teljesen hülyék vagytok?

Ilyen kérdésre, persze, csak hülye választ lehetett volna adni, például azt, hogy nem, nem vagyunk teljesen hülyék, de ezt nem árulhatjuk el a művész úrnak, vagy azt, hogy igen, teljesen hülyék vagyunk, művész úr, csak hát hülye ember nem igazán szokta magáról épp azt hangoztatni, hogy mennyire hülye, úgyhogy maradjunk inkább annál, hogy hazudtak Maros Gábornak, mert a Vidnyánszky Attila által elnökölt Színház- és Filmművészeti Egyetem előre megfontolt szándékkal, tudatosan nem hívta meg Cserhalmi Györgyöt az aranydiplomájának átvételére, csak ezt kínos lett volna bevallani, elvégre mégiscsak a Nemzet Színészéről van szó, az Allegro Barbaro, a Dögkeselyű, a 80 huszár és a magyar filmművészet más korszakos műveinek egyik főszereplőjéről, a Nemzet Színészéről, akit egy bizonyos Wim Wenders a világ tíz legnagyszerűbb élő férfi színésze közé sorolt, akinek a kisujjában több a hazaszeretet, mint azoknak, akik sunyin távol tartották az elismeréstől és az ünnepségtől, akinél a „vitézek, mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél” lelkes kiáltása teltebben, ércesebben zeng, mint bármely, a Kossuth-díjra kacsingató sztárcsinovnyiknál, és akinek betegen, bottal járva is méltóságtelibb a tartása és egyenesebb a gerince azokénál, akik riadtan néznek egymásra székfoglaló beszéde hallatán, és azoknál a fenenagy magyarokénál is, akik meglehet, díszmagyarban dobálódznak Balassi nevével, de még annak a lehetőségétől is betojnak, hogy Cserhalmi szemébe kelljen nézniük aranydiplomájának átadásakor.

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmeradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.