Ceglédi Zoltán Ceglédi Zoltán: Ugrás a sötétbe

2021 utolsó napjaiban, amolyan becsúszó szereléssel ismertette programját a közös listán induló, közös kormányzásra készülő ellenzék.

Készül a túrót.

Bocsánat.

A négy egymást követő bejelentés, amely az összefogás szociális, gazdasági, egészségügyi és oktatáspolitikai programját lett volna hivatott felmutatni, valójában arra mutatott rá, hogy ezek az emberek vagy maguk sem gondolják, hogy pár hónap múlva már ők vezetik ezt az országot, vagy azt hiszik, elég lesz majd akkor nekiállni azon agyalni, hogy mit is tegyenek.

Továbbra is részben személyes kudarcomnak tekintem, hogy nem tudok OLYAN NAGY BETŰKKEL ÍRNI, olyan hangosan beszélni tévében-rádióban, hogy az ellenzék megértse: a választáson nem azért indul az ember, hogy Orbán Viktornak legyen egy rossz estéje, ez legfeljebb a bónusz, hanem azért, hogy utána az országnak legyen négy jó éve. Minimum. De ez úgy kezdődne, hogy előre és részletesen kitalálom, mit akarok tenni a ciklusban. Eleve nem is értem, mit keres a politikában valaki, akinek nincs ezer ötlet a fejében és izzó tettvágy a lelkében, hogy ő most ezt és ezt és ezt fogja megváltoztatni, jobbá tenni. Jut eszembe! Mielőtt valaki azzal vádolna, hogy ezt valami fideszes ármány miatt mondom, keresse elő az őszödi beszédet – csak azt a tettvágyat és reformlendületet kérem számon a társaságon, ami ott egyszer már megvolt.

De ehhez program kell. Igen, ide lehet vágni, hogy jaj, az emberek nem olvasnak programot. Ja, meg forgatókönyvet sem, de mégsem tudsz filmet forgatni nélküle. Igen, ide lehet vágni azt is, hogy de hiszen van program, ott van a honlapon. Az izé honlapon, azon, tudod… Nem. Most, mikor ezt írom, a négy ellenzéki sajtótájékoztató után sincs rajta az új anyag.

Nézzük akkor, mit tudtunk meg.

A szociális program ismertetése során kiderült, hogy kormányra kerülve megemelnék a családi pótlékot, szociális bérlakásprogramot indítanának és támogatnák azokat is, akik fogyatékossággal élő hozzátartozójukat ápolják. A krízissegélyezést vissza akarják telepíteni a települési önkormányzatokhoz, ötven százalékkal emelnék a szociális dolgozók bérét, növelnék az otthoni szakápolás óraszámát és a szolgáltatások körét. A logika valami olyasmi, hogy mindenhol emeljük a létező juttatásokat a működési struktúra érdemi, azaz megosztó, azaz veszélyes reformja nélkül. Feltétel nélküli alapjövedelemről például szó sincs, pedig az a divatos urbánus baloldaliság egyik alapköve szokott lenni. Magam liberálisként a javasolt emelések egyikét sem ellenzem, de nem látom, mitől lesz a rendszer más, nem csupán drágább.

A gazdasági programbejelentés már szomorúan elkenősre sikerült. Itt az szja-rendszer átalakítása, az európai minimálbér bevezetése, valamint a korrupció visszaszorítása a fő csapásirány. Ilyés Márton, a Momentum új alelnöke elmondta, hogy kormányváltás esetén az új kabinet nem emelhet adókulcsokat, de az szja rendszerét igazságosabbá kell tenni, amit az adójóváírás rendszerén keresztül képzelnek el megvalósítani. A liberális szerző, aki vagyok, természetesen inkább örül annak, ha marad az egykulcsos adó, mintha megint a szürke­gazdaságba lökné a megszorító baloldal az eleddig tisztességesen adózókat – de ott van bennem a félelem, hogy igazából azt nem árulták el, hogy akkor hány adókulcs is lesz és azok mekkorák. Pláne, hogy egyfelől az egzotikusabb baloldali értelmiségi háttér, másfelől pedig a gyors pénzbeszedésre törekvő új pénzügyminiszter is nyilvánvalóan több és magasabb szja-kulcs bevezetését fogja szorgalmazni. A „minden mindenre fussa, mert nem lopjuk el” újmatekot most ki sem nyitnám.

Az egészségügyi sajtótájékoztató maga volt a kudarc. Nem értem, ki gondolta, hogy ez jó lehet így. Semmit nem mondtak arról, hogy mitől lesz több pénz az egészségügyben, nem mertek bármit ígérni az állami- és a magánegészségügy viszonyáról, hanem csak felrakták a felhőbe, hogy egyszerre emelik az egészségügyben dolgozók bérét, szüntetik meg a kötelező szolgálati jogviszonyt és kurtítják a várólistákat. No de a magyar egészségügy évtizedek óta hurcolt terhe, alapellentmondása nem ez. Ennél még Márki-Zay Péter előválasztási programjának egészségügyi része is bátrabb volt.

Szépségtapasz a negyedik, az oktatáspolitikai terveket ismertető akció. Messze a legtöbb konkrét vállalás itt volt, például a minden fiatalnak járó első ingyenes diplomáról, a pedagógusok béremeléséről és a 18 éves tankötelezettségi korhatárról. Általában is igaz az, hogy ha a mindenkori kormány is úgy állna fel, mint a nemzeti válogatott, azaz minden klubcsapatból a legjobbak, akkor oktatáspolitikust szinte biztosan a jelenlegi ellenzékből kellene igazolni minden posztra, míg a gazdaságirányításban Varga Mihály mellé továbbra sem sikerült ellenzéki cserepadost kinevelni. De tény, hogy sokféle okból, mint rekrutáció meg ideológiai előéletek, a mai ellenzéknek az oktatáspolitikát illetően sokkal érdemibb, differenciáltabb és vállalhatóbb szándékai vannak, mint például azok, amelyeket a megboldogult Molnár Lajossal együtt kidobott egészségügyi reformtervek helyére szánnak.

Mi derült ki tehát az ellenzéki programismertetőkből? Az, hogy a körmükre égett a munka, nincs érdemi program, következésképp még mindig nem értik, hogy a választási győzelem ezzel a felelősséggel jár majd. És az, hogy van itt egy iszonyú diszkrepancia: a „letudós” bejelentések kevés ­konkrétuma sem olyasmi, amivel ma Márki-Zay Péter leendő kormányzása mellett kampányol. Fogalmam sincs, mi kerekedik ki így ebből.

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmaradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.