Biztos voltam benne, hogy kilépnek. Igazából soha nem is voltak benne és nem is tudták pontosan, hogy mit keresnek itt. Nem is érezték jól magukat ebben a sokarcú közösségben, ahol csak egy tag voltak, és tagnak lenni a sok között nem olyan előkelő, mint birodalmat vezetni. Londonból valamikor olyan méretű gyarmatbirodalmat vezettek, amelyben, ahogyan ők fogalmaztak: „soha nem megy le a nap”. A gyarmatbirodalom összeomlott, átalakult Nemzetközösséggé, ez azonban már csak utánérzés volt, legfeljebb a királyi család érezhette külföldi utazásai során, hogy uralkodása globális méretű.

A hatvanas évek jól alakultak. A hagyományok tovább éltek, a londoni emeletes busz, a kerek piros postaláda, a királynő és a királyi család arcképeivel festett tányérok mellett megjelent a Beatles, a Rolling Stones, a Mini, sőt, a mini-szoknya is, mindez pedig önbizalmat adott az öntudati válság leküzdéséhez. Ám itt volt a következő probléma: hová is tartozunk? Szellemes megfogalmazás szerint „mi csak egy kis sziget vagyunk Európa és Amerika között”. Közben szerveződött a Közös Piac, sok londoni üzletember szerint ebből nem lehet kimaradni, hiszen mégiscsak ide tartoznak, ehhez a kontinenshez, másfelől jellemző volt ez a jellegzetes brit húzódozás. De Gaulle azután megmondta a szemükbe is: „maguk sem tudják, mit akarnak”.

Nem tudjuk, ismerték be a rájuk jellemző fanyar öngúnnyal a britek.

Ennek az országnak már a neve is olyan különleges és rejtélyes. Az Egyesült Királyság (United Kingdom of Great Britain and Northern Ireland) Anglia, Skócia, Wales és Észak-Írország közös hivatalos neve, Nagy Britannia (Great Britain) pedig ugyanez Észak-Írország nélkül. Már ez is olyan vicces. De ha azt mondjuk, hogy britek, akkor azért az észak-íreket is beleértjük, persze. Skóciában nem jó angolnak lenni, de skótnak sem Londonban. A skótok háromszáz éve szeretnének elszakadni az angoloktól, de szeretnének velük is maradni. Valójában furcsa együttlét ez, izgalmas, feszültségekkel és ellentmondásokkal terhes, de az angolok és a skótok éppen ezt szeretik benne. A ma használatos brit lobogónak a skót zászló alapját adó kék a háttere, amelyen Írország, Anglia és Skócia keresztjei láthatók. A zászló előterében a nagy piros kereszt Szent Györgynek, Anglia védőszentjének a keresztje. A György-kereszt hátterében a piros ferde kereszt Szent Patrik keresztje, aki az írek védőszentje. A Patrik-kereszt melletti fehér kereszt pedig Szent András keresztje, aki Skócia védőszentje. Skóciának saját bankja és pénze van, elfogadják az angol fontot, de skót fontban adnak vissza. Az angoltól sok tekintetben eltérő a jogrendszer. A bíróság itt az „ártatlan” vagy „nem ártatlan” mellett hozhat „nem bizonyítható” ítéletet is.