Vásárhelyi Mária Vásárhelyi Mária: Lakáj, lakájabb, leglakájabb

A magyar nyelvben a lakájnak nincsenek fokozatai. Nyelvtanilag nincs olyan, hogy lakáj, lakájabb, leglakájabb. A valóságban mégis léteznek a hatalom elvtelen, erkölcstelen kiszolgálásának fokozatai.

Akció

A nyolcvanas években – néhány kivételtől eltekintve – az MSZMP Agit-Prop osztályáról irányított média munkatársai már érezhetően kevés meggyőződéssel követték a pártközpontból érkező utasításokat, és többségben voltak azok az újságírók, akik folyamatosan próbálták autonómiájuk határait feszegetni, saját véleményüket a sorok között elrejtve közölni.

Korábban, a hetvenes években, az efféle autonómia-törekvéseknek kevés nyomát érzékelhettük, a párt utasításainak túllihegése azonban már akkor is csak elvétve volt jellemző a tájékoztatásra.

Az az újságírói magatartás, ami a mai kormánypárti médiában általános, nevezetesen, hogy nem egyszerűen csak teljesítik a kötelező penzumot, hanem tökéletesen feladva autonómiájukat, szolgaian és ész nélkül lihegve visszhangozzák a központi pártutasítást, az ötvenes évek sajtójára volt jellemző.

Persze, ahogy akkor, úgy nyilván most is hullik a manna a túlteljesítő kormánypárti médiamunkások ölébe. Bőséges anyagi elismerés, politikai befolyás, korlátlan hozzáférés a nyilvánosság különböző fórumaihoz, potom áron vett lakás a Várban és a Balatonnál, lovag-, tiszti- és egyéb keresztek potyognak a hatalom különböző bugyraiban üldögélőknek szolgálataik elismeréseképpen. A hatalom feltétlen kiszolgálása számukra egyszerű üzlet; baksisért önállóságuk utolsó morzsáit is eladják.

Baj csak akkor van, ha kiderül, hogy túl gyorsan, túl „szenvedélyesen”, túlságosan magabiztosan tolták túl a biciklit, a megrendelőik pedig olyan gyorsan váltanak szélirányt, hogy még arra sem marad idejük, hogy tájékoztassák szolgálóikat a változásról.

Ez történt azokban az órákban, amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát. Azon az éjjelen, miközben a világ összes hírügynöksége és rádiója, televíziója és internetes portálja már órák óta az orosz agresszió hírétől volt hangos, a kormánypárti média néma maradt. Érzékelhetően teljes tanácstalanság uralkodott a propaganda irányítóinak körében. Amikor pedig úrrá lettek a káoszon, akkor nem sikerült az azonnali váltóállítás, így jó ideig a korábbi Putyin-párti, Nyugat- és Amerika-ellenes mantrát szajkózták vagy megpróbálták bagatellizálni mindazt, ami történt. A zavarodottságon persze nem csodálkozhatunk, hiszen a leglakájabb médiamunkások a megelőző hetekben nem tettek mást, mint a kormánypropaganda utasításainak megfelelően Putyint éltették, míg Ukrajnát, a NATO-t és az Uniót gyalázták.

Bayer Zsolt, az első számú kormánypropagandista január végén magabiztosan jelentette ki, hogy „annak semmilyen esélye nincsen, hogy Oroszország megtámadja Ukrajnát. Ezt a hülye is tudja.”

Bencsik András, aki a médialakáj-viselkedés normáit már a rendszerváltás előtti évtizedekben elsajátította, Joe Bidennek arra a bejelentésére, hogy Oroszország agresszióra készül Ukrajna ellen, csípőből közölte, „akkorát hazudott az amerikai elnök, mint a Himalája”.

Deák Dániel, a közpénzek százmillióival támogatott influenszer vicces akart lenni, amikor egy Facebook-bejegyzésben odavetette, hogy „Marija Zaharova külügyminisztériumi szóvivő arra kérte az amerikaiakat, közöljék az esedékes orosz invázió dátumát, ugyanis ahhoz igazítva szeretné megtervezni saját szabadságát”.

Fricz Tamás kormánypárti ideológus egy a Magyar Nemzetben megjelent, meglehetősen terjedelmes írásában jelentette ki, hogy „Gondoljunk csak az ukrán-orosz „konfliktusra”: a Nyugat fősodratú erői azzal ordították tele a világsajtót és médiát, hogy Oroszország megtámadja Ukrajnát. Egészen biztosan, 10-én, vagy ha nem akkor 15-én, ha ekkor sem, akkor 20-án vagy 32-én. Biden pedig nem rég azt „érezte”, hogy az oroszok támadni fognak. Nos, erről szólhat az Orbán-kormány elcsalja a választásokat fake news is…”

A fékezhetetlen agyvelejű Trombitás Kristóf pedig – „Ukrajna mellé állni hazaárulás” című cikkében – ekképpen dorongolta le az Oroszország erőszakos fellépése miatt aggódókat: „Miért vagyunk meglepődve azon, hogy Oroszország lépett? Ha a balos réteg nem egy Disney-film érvrendszerével vizsgálná a világpolitikai folyamatokat, talán meg is érthetnék, miről van szó”.

A közpénzek százmilliárdjaival kistafírozott, hatalmasra nőtt, lomha állami hírügynökségnek és médiának napokba telt, amíg az irányítótoronyból a hírszerkesztőkig eljutott, hogy hátra arc van. Ezért aztán még napokig nyomták az oroszbarát, ukránellenes propagandát.

Hiába, egy jól fizetett propagandistának sem könnyű az élete. Éjszaka még a bölcs, igazságos és jóságos Putyin képével álmodik, reggel pedig arra ébred, hogy egy háborús bűnöst támogat.

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmaradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.