Augusztus utolsó napja volt, és első győzelmét aratta a magyar NB I-ben az Újvidék csapata. A MÁVAG ellen 1941-ben a Horthy Miklós stadionban nyert 3:1-re a csapat, amely hamarosan már a Hitler Adolf sporttelepen játszott. Aztán a Latorca utcában 4:0-ra verte a Vasast 1944. március 19-én, a német megszállás napján.

Zsablyán kezdődött meg 1942. január 4-én a Magyar Királyi Honvédség délvidéki „tisztogató” akciója, amely hideg napok néven vonult be a valódi és a filmtörténelembe. Három nappal később a mindig konzekvensen politikamentes Nemzeti Sport azt jelentette: „Újvidék városa tíz évre bérbe adja az UAC-nak a villanytelep mögött lévő Horthy Miklós sporttelepet, amely a jugoszláv megszállás előtt az UAC-é volt, s amelyet utóbb a Vojvodina használt. Ez a pálya gyepes, jó talajú, rendes öltözői vannak, s a lelátója is korszerűbb, mint az UAC mostani pályájáé”.

Forrás / Magyar Szó

Azt azért nem lehet állítani, hogy Újvidéken akkoriban csupa öröm volt az élet, mert a vérengzésbe torkolló razzia ott járt a legtöbb halálos áldozattal január 21. és 23. között.

Magyarország 1941. április 11-én kapcsolódott be a Jugoszlávia elleni német támadásba. A honvédség négy nap alatt megszállta a trianoni békeszerződés nyomán elvesztett délvidéki területeket, amelyek lakosságának 36,6 százaléka (375 333 ember) magyar volt. Az MLSZ még abban a hónapban úgy döntött, a Délvidék futballklubjait integrálja a magyar bajnoki rendszerbe.

Horthy Miklóst nem zavarta, hogy 1940. december 12-én jugoszláv-magyar örök barátsági szerződést kötöttek Belgrádban: szűk négy hónappal később, a Legfelső Honvédelmi Tanács ülésén határozottan a hadba lépés mellett foglalt állást. Teleki Pál miniszterelnök öngyilkos lett, és a kormányzónak címzett búcsúlevelében azt írta: „Szószegők lettünk gyávaságból… Hullarablók leszünk! A legpocsékabb nemzet. Nem tartottalak vissza. Bűnös vagyok.”

Forrás / tempofradi.hu

A dermesztő körülmények ellenére a Sztoisics – Csillag, Máriás – Hargitai, Gergely, Rumos – Mézes, Pécsi, Pálfi, Víg VI, Welker összetételű újvidéki csapat egyenesen szárnyalt augusztus végén, és nagyon ügyelt arra, mikor szerzi góljait: Hargitai Nándor az első, Pálfi Béla az utolsó percben köszönt be Tihanyi László MÁVAG-kapusnak, s a kettő között Víg VI Simon bevarrta a szabadrúgást.

Kevésbé ment október 5-én az Üllői úton. Az FTC 13:2-es csapást mért az UAC-ra, Sárosi György egymaga hat gólt vágott be a mostoha sorsú Báki János kapusnak. A Sporthírlap úgy vélte: az alaposan kitömött együttes „elsősorban tartalék kapusának, másodsorban pedig megilletődöttségének köszönheti a sok gólt”.

A tavaszra elmúlt a lámpaláz. Március 15-én az Újvidék 3:2-re legyőzte az FTC-t, majd egy hónappal később – Mézes Iván fejesével – Újpesten is nyert 1:0-ra. Aztán 1942 szeptemberében 4:3-mal lepte meg a lilákat a délvidéki együttes, amely bő fél óra múltán 3:0-ra vezetett a Megyeri úton. A veszteseket nem lehetett „ürgéknek” nevezni, hiszen az Újpest felvonultatta Balogh II Sándort, Bíró Sándort, Nagymarosi Mihályt, Szusza Ferencet, Zsengellér Gyulát, Kalocsay Gézát, az egyetemes magyar labdarúgás halhatatlan alakjait. A győztesek közül Bolemányi Károly kapus, valamint Máriás János és Zsoldos Lázár a legjobb osztályzatot, az 1-est érdemelte ki, Mézes, Welker József és Pálfi Béla 2-est kapott. Pálfi az újvidéki labdarúgás kiemelkedő egyénisége volt, szerepelt Jugoszlávia olimpiai ezüstérmes keretében 1948-ban, és meghívták az 1950-es világbajnokságon résztvevő kékek válogatottjába is.

Az újpesti diadal idején már kardinális változásokra készültek Újvidéken. Novemberben napvilágot látott: „A vezetőség elhatározta, hogy megkezdi a Horthy Miklós pálya rendbehozatalát. A játékteret először felszántják, kiegyengetik, és fűvel vetik be. Később azután sor kerül a pálya teljes rendbehozására. Lehetséges, hogy a november 22-én lejátszásra kerülő Újvidék–Szombathely mérkőzést ezért a szomszédos Adolf Hitler pályán játssza le az UAC.”

Forrás / tempofradi.hu

Ott is játszotta, nyert a Szombathely 3:0-ra.

Majd 1943 januárjában arról tudósított a sajtó: „Amióta a Horthy Miklós pályát felszántották, csak a Hitler Adolf pálya áll Újvidék sportolóinak rendelkezésére. Minthogy az UAC a tavaszi mérkőzéseit nem rendezheti a maga pályáján, a vezetők és az újvidéki német népcsoport megegyeztek, hogy a Horthy Miklós nagypálya elkészültéig az UAC nemcsak a bajnoki, de a barátságos mérkőzéseit is a Hitler Adolf pályán rendezheti. Ez a pálya azonban csak 2-2500 néző befogadására alkalmas.

Ezen úgy fognak segíteni, hogy pótlelátókat állítanak fel, és az állóhelyeket megnagyobbítják, így elérik azt, hogy a pályára 4500 ember kényelmesen befér.”

Az újvidéki útikalauztól még a blazírtaknak is könny szökött a szemükbe. „Csak a villamospálya kanyarodik be a pályaudvar előtti térről a Petőfi Sándor utcába, amely már majdnem egyenes – állt a korabeli leírásban. – Ennek folytatása a Hitler Adolf utca, amely a főtérbe torkollik, onnan nyílik tovább a Benito Mussolini utca, amely a Jókai Mór utcával kapcsolódik. A két magyar költőfejedelem között a két nagy népvezér neve.”

A Hitler-pálya katlanában 5:0-ra kapott ki a Kispest és 4:2-re a Vasas, az Újpest viszont – Pozsonyi Ignác góljával – 1:0-ra nyert, és az utolsó fordulóban 2:1-re győzött ott az FTC. Wekler révén az Újvidék vezetett 1:0-ra, de Toldi Géza előbb a Platz Ede kapusról kipattanó labdát tette a helyére, majd Sárosi III Béla óriási taccsdobását fejelte be. Platznak bekiabált egy szurkoló – nyilván nem szonettet szavalt –, mire a Moldova Baumgartneréhez hasonlóan érzékeny kapus kirontott a nézőtérre, csetepaté támadt, a rendőrségnek kellett közbelépnie. Kiss Ernő játékvezető kiállította Platzot, az incidens méltatlan volt a nemzet ünnepi hetéhez.

A lapokat ez a közlemény uralta: „Az Országos Sport Központ elrendelte, hogy a magyar sporttársadalom kormányzónk 75. születésnapja alkalmából hódolatteljes örömét és szeretetét ünnepélyes formában juttassa kifejezésre. A június 13. és 20. között Magyarországon megrendezendő valamennyi

sportesemény megkezdése előtt meg kell emlékezni kormányzónkról. A megemlékezés egységes formában a következőképpen történik. A versenyek, mérkőzések megkezdése előtt a jelenlévő egyesületi vezetők egyike (csapatsportokban a játékvezető) a felsorakozott versenyzők előtt ezeket mondja: »Vitéz nagybányai Horthy Miklós Magyarország Főméltóságú Kormányzó Ura e hó 18-án töltötte be hetvenötödik életévét. A Főméltóságú Kormányzó Urat a jó Isten sokáig éltesse! Háromszoros éljen!«”

S az izgága Platz éppen ilyenkor nem tudta türtőztetni magát… Horthy persze nem törődött ezzel, sokkal inkább az foglalkoztatta, hogy (idézet a korabeli híradásokból) „Adolf Hitler, a Német Birodalom Vezére, a Kormányzó Úr személye iránti nagyrabecsülése jeléül a főméltóságú Úr születésnapjára folyami jachtot küldött ajándékba.”

A Nemzeti Sport is átszellemült: „Horthy-híradó jelent meg a magyar mozgóképszínházakban – jelentette. – Nagyszerű keverék. A fővezér, a kormányzó, a családapa, a gazda, a sportember. Ünnepélyes percek, csendes pillanatok. A béke munkája. Alkotások. Országgyarapítás. A háború vérzivatara.”

Az Újvidék a következő évadban feljött a hatodik helyre. A Latorca utcában 4:0-ra

verte a Vasast 1944. március 19-én, a német megszállás napján. Egy hónappal később miniszteri biztost rendeltek ki a Vasas élére. (Az MLSZ-nél ez már 1939. június 20. óta bevált, sorcserékkel sikerült visszatalálni a keresztény-nemzeti szellemű vonalvezetéshez.) Nemsokára az állt egy hirdetményen: „Április 23-án délután 3 órakor Elektromos–Kinizsi (azelőtt Vasas).”

Az országgyarapítás propaganda volt.

A háború vérzivatara stimmelt.