A kibővített Honvéd „illegális” túrájáról mindenki hallott. Azt már jóval kevesebben tudják, hogy 1956. november elsejétől ötvenhárom napos nyugat-európai portyára utazott az MTK. Ahogyan a manchesteri plakátokon hirdették: a „formerly Red Banner”, azaz a „korábbi Vörös Lobogó”.
Ötvenhat november elsején az egész napot a határon töltötte az MTK labdarúgócsapata, mert nem akarták beengedni Ausztriába, ahonnan az NSZK-ba ment volna tovább. Az eredeti tervek szerint négy mérkőzésre. Majd tizenöt nyugat-európai találkozó lett abból, a küldöttség december 23-án érkezett vissza Budapestre.
A portyára a következő játékosok utaztak: Gellér, Veres (kapusok); Kovács II, Szimcsák II, Börzsei, Sipos, Kovács III (védők); Kovács I, Zakariás (fedezetek); Sándor, Hidegkuti, Palotás, Szolnok, Kárász, Molnár, Bödör, Szimcsák I (csatárok).
Lantos Mihály is a csapattal tartott Bécsbe, ott azonban kikötötte, hogy feleségét, a tízszeres világ- és 42-szeres magyar bajnok asztaliteniszező Farkas Gizit is magával vinné Nyugat-Németországba, Belgiumba, Angliába. Kérését nem teljesítették, ezen Lantos megsértődött, és az osztrák fővárosban maradt.
A túrán a fedezet Kovács III Ferenc (a Videoton UEFA Kupa-döntős csapatának szakvezetője, a fehérvári klub örökös tiszteletbeli elnöke) játszott balbekket. Méghozzá olyan jól, hogy Volentik Béla, az MTK edzője kijelentette: „Meg lehetne oldani vele a válogatott balhátvéd-problémáját.”
A portya Offenbachban kezdődött, ahol a kék-fehérek ismerősökkel találkoztak, mert az év júniusában is az NSZK-ban jártak, s akkor 5:1-re nyertek az Eintracht Frankfurt, Kickers vegyes ellen. Az offenbachiak az újabb randevút is megemlegették, mert az MTK 7:2-re győzött. Hetet kapott a Linz is (7:1), majd kiélezett mérkőzés következett a Rot-Weiss Essennel, amelynek első gólját az 1954-es NSZK–Magyarország vb-döntőben (3:2) duplázó Helmut Rahn érte el. A vendéglátók már 2:0-ra is vezettek, de az MTK 3:2-re fordított, a vége 3:3 lett.
Négy könnyű és egy váratlanul nehéz meccs következett. Az 1860 Münchent 4:1-re, az alacsonyabb osztályú Heilbronnt 13:1-re, a belga bajnokság listavezetőjét, az FC Liége-t, valamint a Charleroi-t egyaránt 6:2-re verte a magyar együttes, amely csak 4:4-et ért el a Spora Luxembourggal szemben.
Ezután az MTK átrepült Angliába, ahol november 26-án, szinte napra pontosan három évvel „az évszázad mérkőzése”, a londoni 6:3 után mutatkozott be. A Gellér – Szimcsák II, Börzsei, Sipos, Kovács III – Kovács I, Palotás – Sándor, Hidegkuti, Szolnok (Molnár), Szimcsák I összetételű együttes ellenfele a Sunderland volt, és 2:0-s előnyt szerzett, de a kékek Hidegkuti Nándor és Palotás góljával egyenlítettek, a negyvenezer néző nem kis szomorúságára (2:2).
Két nappal később Portsmouth-ban lépett fel az MTK, és a mérkőzésre kibocsátott újságban így vezették fel a találkozót: „Hidegkuti először a Pompey vendége.” Majd másnap az jelent meg az angol lapokban: „Portsmouth válaszolt Hidegkutinak.” A „hallatlanul izgalmasnak, különlegesen magas színvonalúnak” nevezett mérkőzésen az Uprichard – McGee, Rutter, Mansell – Phillips, Pickett – Harris, Clugston, Rafferty, McClellan, Henderson összetételű angol együttes 2:1-re nyert, a Fratton Park 35 ezer nézője elolvadt a gyönyörűségtől.
Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!
Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.
Olvasd el ezt a cikket,
csak 199 Ft!
vagy
Fizessen elő a Jelen online cikkeire, vagy jelentkezzen be
csak havi 1500 Ft!
A mai napig őrizzük a könyvtárban a CEU szellemiségét
Ha diplomát adó képzést nem is végezhet, a magyarországi küldetését nem adta föl a CEU. Egyre többen keresik föl az intézmény magyarországi könyvtárát a kutatásaikhoz, ami nem is csoda, hiszen számos hasonló intézmény zárt be a rezsiemelések miatt.
Elolvasom
Kortársaink öröksége – gondolatkísérlet nekrológra
Sokan és sokféleképpen emlékeztek meg a 74 évesen elhunyt Tamás Gáspár Miklósról és a 89 éves korában elhunyt Mécs Imréről. Személyiségük, életútjuk sokszínűsége indokolja is ezt a sokféleséget. A két eltérő pályát összeköti a demokratikus rendszerváltás, meg az, hogy mindketten megélték a harmadik köztársaság összeroskadását és elpusztítását, még ha ennek kapcsán különböző következtetésekre jutottak is. Ami azonban végső soron közös bennük, az az önkény elutasítása és az emberi méltóság mindenek elé helyezése. Ez az írás szerény adalék Tamás Gáspár Miklós és Mécs Imre közéleti örökségének megfogalmazásához.
Elolvasom
Egy választás anatómiája
Sokan sokféleképp értelmezik a jászberényi időközi választáson történteket, ahol az ellenzék tönkreverte a Fideszt. Szekeres Imre egyike volt a Közösen Jászberényért Egyesület kampánycsapatának. A Jelennek küldött cikkében leírja, mi vezetett ehhez a győzelemhez.
Elolvasom