
Farkas János előbb négyet vágott be a franciáknak, aztán hármat az osztrákoknak. Két egymást követő mérkőzésen a válogatott összes gólját a Vasas csatára szerezte. Amúgy öt éven át minden ősszel (meg télen, tavasszal, nyáron) brillírozott. Nem túlzás azt mondani, akkoriban ő volt a földkerekség legveszedelmesebb Farkasa.
Hatvanhat őszén két egymást követő válogatott mérkőzésen hétszer virított a Farkas név a Népstadion eredményjelző tábláin. A franciákat négy, az osztrákokat három góllal szomorította el az extraklasszis angyalföldi csatár, akiről a Paris Jour azt írta: „Kár, hogy a pályán volt. A rejtélyes mosolyú, fekete, zömök játékos összetörte azokat a reményeket, amelyeket legalább egy döntetlen köré építettünk.”
A Népsport már nem ájult el a négyestől és annak szerzőjétől. Pedig 1943, Zsengellér Gyula szófiai mesterműve (Bulgária–Magyarország 2:4) óta először fordult elő, hogy valaki egymaga érje el a válogatott mind a négy gólját. A sportlap egyrészt úgy vélte: „Csak Albert nyújtott egyenletesen jó teljesítményt.” Másrészt az úgynevezett egyéni bírálatban Farkast ekképpen jellemezte: „Ezúttal nem nagyon vette ki részét a mezőnymunkából. Annál határozottabb, célratörőbb volt a kapu előtt. Nagyszerű ütemben érkezett a beadásokra, négy gólja önmagáért beszél.”
A Képes Sport is odaszúrt, miközben a Népsportnál lelkesebbnek mutatkozott: „A mérkőzést az Albert, Farkas duó nagyjelenetei döntötték el. Jancsi, aki a mezőnyben való szorgoskodást ezúttal mellőzte, véghezvitte a csapatsportok egyik legnagyobb bravúrját. Adott pillanatban mindig ott volt az adott helyen.”
A Népszava viszont csalódottan vetette fel: „Az eredmény igen, de a játék?”
Valóban, mindössze 4:2-re nyert a Szentmihályi – Káposzta, Mátrai, Mészöly, Ihász – Mathesz (Bánkuti), Albert – Molnár, Varga Zoltán, Farkas, Korsós összetételű válogatott a franciák ellen. Viszonylag kis közönség, 25 ezer néző előtt. „A hétvégi bajnoki találkozók mellett a szerdai mérkőzéseket már megérzi a zseb is, s a Népstadion lelátói helyett sokan inkább a T szektort választják, vagyis megelégszenek a televízió közvetítésével” – kommentált a Népszabadság.
Farkas kedvét nem vette el a harmad ház. „Éreztem, hogy jó formában vagyok, reméltem, hogy gólt szerzek, de ennyire azért nem számítottam” – mondta a meccs után a csatár, aki abban az évben már másodszor szórta meg a franciákat, mert a világbajnokság előtti előkészületi mérkőzésen (6:2) szintén négy gólt ért el Strasbourgban.
Majd a vb-n a valaha volt legnagyobb kapáslövések egyikét küldte a brazilok hálójába (3:1).
A gólszóró nem állt le az osztrákok ellen sem. A szintén 3:1-es diadal után az Esti Hírlap megállapította: „Visszatérő jelenség Farkas sorozatszereplése a Népstadion elektromos eredményjelző tábláin. Nem kétséges, a Vasas nagy kezdősebességű, rendkívül robbanékony játékosa az utóbbi időben a magyar labdarúgás legveszélyesebb csatárává nőtte ki magát.”
Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!
Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.
Olvasd el ezt a cikket,
csak 199 Ft!
vagy
Fizessen elő a Jelen online cikkeire, vagy jelentkezzen be
csak havi 1500 Ft!