Lelátó

Tamás Ervin  | 2023.01.29. 09:36

Olvasási idő kb. 3 perc

„Ezek az emberek valószínűleg még nem élveztek egyetlen futballmeccset sem, sosem azért mennek ki a stadionokba, hogy jól érezzék magukat, hanem hogy nézzék, mit lehet feljelenteni” – vélekedett a miniszter”.

Nos, külügyminiszterünk odanyilatkozott ismét. Ő olyan, hogy ha megsértik, elborul az agya, s nemhogy diplomatikusan, de még árnyaltan sem képes ilyenkor fogalmazni. Abban mindenképp igaza van, hogy az UEFA partnerszervezetének ellenőrei meglehetősen kényesek a civilizált viselkedésre és ennek többször tanújelét is adták, ami borsos büntetésekben és üres lelátókban öltött testet. Nincs értelme erről statisztikát készíteni, az MLSZ-ben lajstromba van véve. A szurkolás kiskátéja is nyilván előkerülhet valahonnan, benne olyan pontokkal, amelyek hozzátartozhatnak a szurkoláshoz, hiszen a drukkerek nem idegcsillapítóval járnak meccsekre.

„Az Európai Labdarúgó-szövetség FARE (Football Against Racism In Europe) nevű diszkriminációellenes csoportja gyakorlatilag önkéntes munkásőrök szervezete, tagjainak fogalmuk sincs a történelemről, ha a magyar futballválogatottat azért jelentik fel, mert mérkőzésén nagy-magyarországos zászlók jelennek meg” – folytatja kifakadását a kormány külügyekért felelős embere, s legszívesebben mindjárt lőgyakorlatra is vezényelné az illetékeseket, bár úgy rémlik, hogy a mi munkásőreink az ilyenekről meglehetősen kapatosan tértek haza.

Nem hinném, hogy a Trianon előtti Magyarország térképe gázt adna játékosainknak a pályán, vagy a többi nézőt hozná extatikus állapotba. Történelmi sérelmeink fölidézése nem a futballpályára való. Arra azonban igen, hogy fölkeltsen káros, a hazának végső soron ártó reminiszcenciákat, amelyek egyre több okot adnak a határon túli felesleges gyanakvásra, ellenérzésre, éberségre.

Az UEFA partnere mindenesetre bekérethet magához néhány régi munkásőrmundért, hogy ismerkedjen vele.

Update: „Fogalmam sincs, ez teljesen abszurd. Eleve az UEFA kiskönyvében nem szerepelnek konkrét tiltott jelképek, csak általános irányelvek, hogy mire kell figyelni egy nemzetközi mérkőzésen” – nyilatkozta Jósa Bálint, a FARE (Football Against Racism In Europe) elnökségi tagja Csányi Sándor azon kijelentésére, miszerint az UEFA-nál és a FARE-nél is tiltólistán szerepelnek a nagy-magyarországos jelképek.

Még több olvasnivaló a témában.

A válság felértékelte a zuglói modellt

Lakner Zoltán

Szakmai és civil siker, hogy Zugló önkormányzata egyelőre nem foglalkozik a helyi szociális modell elvetéséről szóló javaslattal. Scharle Ágota közgazdásszal, a Budapest Intézet vezetőjével, a modell egyik kidolgozójával Lakner Zoltán, a Jelen főszerkesztője arról is beszélgetett, hogy a Zuglóban kialakult vita alkalmat teremthet akár egy a szociálpolitika valódi szerepét tisztázni hivatott párbeszédre. A beszélgetés az Új egyenlőség podcast-sorozatának része.

Elolvasom

Az árpádsáv színei és az MLSZ

Krajczár Gyula

Érdekes vitát folytatott le önmagával a Magyar Labdarúgó Szövetség a közelmúltban arról, hogy vajon nagy-Magyarország kontúrja és az árpádsávos zászló – vagy hogy őket idézzük: „az árpádsáv színei” – rasszistának, kirekesztőnek minősülnek-e, netán hordoznak-e politikai üzenetet.

Elolvasom

Rékassy Balázs: Az orvosi kamara úgy érezte, mintha pofon vágták volna

Tóth Ákos

A Magyar Orvosi Kamara mindvégig egyetértett nemcsak az egészségügy átalakításának szükségességével, hanem az irányával is, ahogy azzal is, hogy a háziorvosi ügyeleti rendszert modernizálni kell – derült ki az Új Egyenlőség legújabb, a Jelen oldalán is meghallgatható podcast-adásából, amelyben az Új Egyenlőség szerkesztője, Kiss Ambrus Rékassy Balázs szakközgazdásszal, egészségügyi menedzserrel beszélgetett a kormány és a MOK közötti konfliktusról, amelyet a kormány a maga részéről azzal oldott föl, hogy brutálisan, egyik napról a másikra megszüntette a kötelező orvoskamarai tagságot.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Élettérképek – honnan jöttünk, hol tartunk, merre megyünk?

Kormos Lili

Egy ideje az okostelefonok már azt is számon tartják, mikor és merre jár a tulajdonosuk, hogy melyik boltba, kávézóba, színházba, kocsmába tért be, és mindezt hányszor ismételte. Hóvégén készül a precíz összegzés, amikor aztán mindenki rácsodálkozik, hogy januárban is többet támasztotta a Gyalogbéka Eszpresszó pultját, mint a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár olvasótermének asztalait. Viccet félretéve, ez egyfelől elég ijesztő, mert ugyan, ki akarná, hogy minden átkozott lépésének nyoma legyen? Másfelől viszont el is gondolkodtatott. Az járt az eszemben, hogy vajon hányszor és milyen paraméterek mentén rajzolódott már át az életem térképe? Merre járok most? Milyenek voltak az útvonalaim tíz éve? És ami ennél is fontosabb: pusztán helyrajzi kérdésről van szó, vagy mélyebb összefüggések után is érdemes kutakodni?

Elolvasom
Keresés