A legelemibb tapasztalatainkkal általában magunkra maradunk. El tudjuk mondani, hogy valami fáj, hogy valami szép, gyönyört okoz, hogy félünk vagy elfáradtunk, de az érzéssel a végén mindenki magára marad. Azt pedig csak a mentális betegségekkel küzdők tudják igazán, hogy milyen magukba zárva lenni, hogy milyen az a súlyos ajtó, amelyen át nincs se ki-, se bejárás. Meg Mason Bánat és öröm című regénye ebbe a különbejáratú pokolba enged betekintést.
Vannak könyvek, amelyek sorsfordítónak bizonyulnak, amelyeket egyszerűen csak ismerni kell, megint mások pedig összenőttek életünk egy-egy meghatározó időszakával. És vannak azok a művek, amelyek nem fordítják ki a világot a négy sarkából, nem fogják átformálni a gondolkodásunkat, egyszerűen csak jól esnek. Stanley Tucci könyve, az Életem az ételeken át, pont ilyen.
Érzi-e bármiféle hátrányát annak, hogy egy pici, alig lakott, görög szigetre költözött? Milyen a viszonya a korábbi önmagával? Mi a legjobb a közösségi médiában, és mi lenne a legprovokatívabb kérdés, amit ebben a pillanatban a magyar embereknek fel tudna tenni? Megannyi kérdés, amelyekre Steiner Kristóffal keressük a választ ebben az interjúban, hiszen sokszor valójában a kérdéseink által tudunk előre lépni.
Decemberben mutatta be az Örkény Színház Polgár Csaba rendezésében és Závada Péter fordításában Robert Wilson, Tom Waits és William S. Burroughs darabját, a Black ridert. A Borroughs személyes tragédiáját és A bűvös vadászt egybegyúró előadás kapcsán humorról, a lelkünk áráról, és folyvást újramesélt mítoszokról beszélgettünk.
Ritkán nyílik alkalmam régen olvasott könyveket újra elővenni, egész egyszerűen azért, mert nincs időm visszatérni hozzájuk. Noha annak, hogy most mégis leemeltem a polcról Milena Busquets – Ez is elmúlik című regényét, elsősorban személyes okai vannak, arra is kíváncsi voltam, milyen hatással lesz rám ma egy majd’ tíz évvel ezelőtt rajongásig szeretett történet.
Saját bevallása szerint gyerekkora óta fix pontot jelentenek az életében az Oscar-gálák, a kedvence pedig egyértelműen a 2016-os, amikor a Saul fia elnyerte a legjobb külföldi film díját. Mi teszi az Oscar-díjas filmet? Miért nincs ott a főbb kategóriákban a Babylon? Kik az idei év esélyesei, és mit jelent ez a díj 2023-ban? Egyebek között ezekről a kérdésekről beszélgettünk Kovács Gellérttel, vagy ahogy sokan ismerik, a „Filmszerésszel”.
Attól függően, kit merre vezet a zenei ízlése, Nóvé Soma ismerős lehet a Middlemist Redből, az átdolgozott népdalokat játszó Mordáiból, az inkább elektronikus alapokon nyugvó Samurai Drive-ból vagy épp a Night of the Vampire nevű formációból, ahol Chet Baker dalait énekli. Mit jelent a bátorság? Mit keres a komfortzónája határán túl, és milyennek látja a zene világát napjainkban? Többek között erről beszélgettünk.
Amikor a maguk területén sikeres alkotók arra vállalkoznak, hogy más téren is kipróbálják magukat, és mondjuk írnak egy könyvet, mindig dolgozik bennem némi szkepszis. Érzek némi pressziót, hogy az egyéb területen elért sikereik felől nézzem az írásukat, hogy még az esetleges rossz kritikához is hozzátegyem: de az illető egyébként zseniális festő, zeneszerző vagy épp filmrendező. Mintha mindez bármit számítana a könyv szempontjából. Werner Herzog Dereng a világ című első regényét, épp ezért, némileg kézremegve vettem le a polcról.
A tavalyi „Bátor filmek” után, az idei Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon (BIDF) még több az elszántság, még határozottabb a kiállás. Már nem elég bátorságot hirdetni – bátran is kell viselkedni. Talán ez volt a fesztivál legfontosabb üzenete. A BIDF idei hősei cselekvő emberek, kortól, nemtől, társadalmi státusztól, születési helytől függetlenül. Olyanok, akik képesek kiállni az igazukért.
