A „Polexit” rövidítést használják a Brexit mintájára Lengyelországban, amikor azt latolgatják, Lengyelország követi-e Nagy Britannia példáját. Korábban sem volt túl merész a felvetés, legalábbis, amióta az országot a jobboldali-konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) Párt és hasonszőrű szövetségeseiből álló koalíció kormányozza.
Negyvennégy napig tartott a második karabahi háború, amelynek november 10-én három oldalú államközi megállapodással lett vége. Ez más, mint az eddigi tűzszünetek, amelyek addig sem tartottak, míg az aláírások tintája megszáradt a papíron. A mostani megállapodás tartósságát az biztosítja, hogy még kihirdetése előtt megérkeztek a térségbe annak az orosz lövészdandárnak a katonai és harci eszközei, amelyek jelenléte garantálja majd a fegyvernyugvást és egyben a hatalmi átrendeződést a térségben.
Október vége óta újra fellázadt a lengyel utca. Számomra elképesztők a képek, megdöbbentő a felháborodás hangneme és az üzenetek, amelyeket barátaimtól kapok. A női lázadás, a nők sztrájkja elért a falvakig is.
Európa és a Közel-Kelet határvidékén háború van. Két ország között zajlik, de regionális és globális jelentőségű felek is érintettek. A mi bőrünkre is megy a játszma.
Megrendülni látszott a Lengyelországot kormányzó jobboldali koalíció egysége az elmúlt hetekben. Úgy tűnt, széteshet az Egyesült Jobboldal, s kisebbségi kormányzás következik, esetleg idő előtti választások kiírására kényszerülnek.
Újra harcolnak Karabahban. Hétfőn már harckocsi-csatákról számoltak be, és helikoptereket, drónokat lőttek le. Hogy hány emberi áldozata van a műveleteknek, nehéz megállapítani. A harcoló felek kicsinyítik a maguk veszteséglistáját, s nagyot mondanak, ha az ellenségnek okozott csapások áldozatait sorolják.
Az utókor szereti a történeti eseményeket meghatározott pillanathoz kötni. Nagy Sándor makedón király elvágja a gordiuszi csomót, Cézár átlép a Rubiconon. Lech Walesa aláírja a gdanski Lenin Hajógyárban a hatalom képviselőivel megkötött megállapodást. Sokan úgy vélik, ezzel a nappal kezdődött a globális kommunista rendszer bukása.
A magyar kormány által az uniós költségvetés és segélyalap kapcsán kilátásba helyezett vétóról nagyon megengedő, súlyos kompromisszumokban gondolkodó cikket közölt a Die Zeit című német hetilap Alan Posener tollából. Az írásra a magyar ellenzéki európai parlamenti képviselők kemény hangon válaszoltak. Erről kérdeztem Ara-Kovács Attilát, a Demokratikus Koalíció EP-képviselőjét. (Később a lap Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel is készített interjút az ügyben.)
Moldova
Eljött a korrupcióellenes szupernők ideje, ez lehet az idei moldovai elnökválasztás egyik legfontosabb üzenete. Maia Sandu lesz Moldova első női államfője, ahogy a magyar sajtó beharangozta, az ő „Európa-barát” politikája váltja Igor Dodon „oroszbarát” politikáját.
Karácsonyi akció!
A politika a látszatok világa, vagy legalábbis az is. Tulajdonképpen a politikus feladata éppen abból áll, hogy tevékenységéhez őt magát kedvező, ellenfeleit kedvezőtlen színben feltüntető benyomást rendeljen. Sokak szerint fordított az összefüggés, a lényeg az érzékelés-menedzsment, sikeresnek tűnni, s ennek alárendelni a témaválasztást, a döntéseket. Az a kérdés csupán, meddig lehet a valóságot hozzáhajlítani a sugározni kívánt képhez.
