Révész Sándor

Kék cédula, avagy a „választási korrekció” elve

Az 1939 és 1990 közötti fél évszázadban az 1947-es választás volt az egyetlen, amelyen igazi ellenzéki pártokra is lehetett szavazni. A választók ki is használták ezt a lehetőséget. A kommunisták vezette „baloldali blokk” a durva manipulációk és a magyar választástörténet legnagyobb csalása ellenére sem tudta megszerezni a többséget.

A választás szabad, na de a választék...

Az 1945-ös volt a magyar történelem legszabadabb választása 1990 előtt. Csakhogy a kormánykoalíció pártjai és Vorosilov marsall szabta meg, ki indulhat. Csak a kormánypártoknak volt esélyük, azok pedig előre kinyilatkoztatták, hogy az eredménytől függetlenül továbbra is ők fognak kormányozni.

Ugrás a sötétbe

Az első általánosan titkos országgyűlési választásokon, 1939. pünkösdjén hatalmas győzelmet arattak a parlamentáris demokrácia ellenségei. A hívei pedig megsemmisítő vereséget szenvedtek. Ennek egyik oka az volt, hogy a választások titkosak voltak ugyan, de nem demokratikusak.

A halott Ház lélekvándorlása

Bethlen győzött, Bethlen megbukott. A kilencven éve rendezett választásokat a kormány nem tudta sem elveszíteni, sem túlélni. A miniszterelnök előre hozatta a voksolást, hogy megelőzze a gazdasági világválság teljes begyűrűzését, de hiába. A titkos kerületeket a kormánypártok ekkor is elvesztették. Valamelyest a nyílt kerületekben is visszaestek, de az állampolgári akarattól független hatalmas többségük biztosítva volt.

Választások Magyarországon 6.: A gyorsvonat és a gyalogosok

Az országot terrorizáló hatalom az ellenzéket vádolta az ország terrorizálásával. Egy ellenzéki napilap meg is írta: eddig úgy tudtuk, a sorompó arra való, hogy a gyalogosokat védje a gyorsvonattól. Most megtudtuk, hogy annak a gyorsvonatot kell megvédenie a gyalogosoktól. Ebben a szellemben eresztették le a sorompókat a pénztelen gyalogellenzék előtt az 1926-os választásokon. A kormány-expressz már az indulás előtt célba ért.

 

A vesztesnek győznie kell!

Az ország jelentős többsége készen állt arra, hogy leváltsa a régi úri elitet, és Magyarországot közelítse Nyugat-Európához. Ezt a többséget kellett kisebbségbe szorítani. Sikerült. A kisgazdapárt(ok) kiherélésével, a szociáldemokraták és a szélsőjobb domesztikálásával, a nemzetgyűlés kijátszásával, törvénytipró törvénykezéssel, szélsőségesen aránytalan választási rendszerrel, az állampolgárok túlnyomó többségének a tényleges (vagyis titkos) választójogtól való megfosztásával, alapjogok felfüggesztésével, erőszakkal és csalással.

Általános választójog – végre, de mi végre?

Elveszett a háború és az ország kétharmada, de megszületett az általános és titkos választójog. Egy éven belül háromszor is törvénybe iktatták. De mégsem tartottak egyetlen szabad és demokratikus választást sem, és továbbra sem jöhetett létre olyan parlament, amelyben az ellenzék komoly erőt és kormányzati alternatívát képviselhetett volna.

Választások Magyarországon 3.: A munkapártalapú társadalom

A dualista monarchia Magyarországát évtizedeken át uraló kormánypártot megbuktató, megsemmisítő, rendszerváltásra szövetkezett koalíció semmire sem ment a két választási győzelmével. A koalíció meghasonlott, a dualista Magyarország állampártja pedig feltámadt és ismét győzedelmeskedett. Visszatért a porondra Tisza István és folytatta, ahol abbahagyta.

Egységben a tehetetlenségi erő

A választások előtt összefogtak az igen különböző nézeteket képviselő, de az országnak egységesen demokratikus jövőt ígérő ellenzéki pártok, hogy legyőzzék a legyőzhetetlent: az előző évtized választásain kétharmados többséget szerzett, régóta uralkodó, a parlamentáris rendszert szétverő, az ellenzék kiiktatására törekvő, az abszolutizmus irányába tartó kormánypártot. Mindenhol a legesélyesebb ellenzékit indították és egységesen az ő támogatására szólították fel híveiket. Általános meglepetésre sikerrel jártak. De a sikerből nem lett demokratikus jövő. 116 évvel ezelőtt.