Szabó Brigitta

„Négy olyan terület létezik, ahol muszáj elérni, hogy a hazai tőke a nemzetközi fölé nőjön. Ezek a média, a bankok, az energia és a kiskereskedelmi hálózat. Hárommal megvagyunk, a negyedikbe beletörött a fogunk. Kénytelenek vagyunk ezért új ötleteken dolgozni. Sajnos a kereskedelmi hálózatok furfangosabbak nálunk. Még néhány év, és ezt a célt is teljesítjük” – mondta Orbán Viktor miniszterelnök, 2016 szeptemberében, Lengyelországban. Lehet, hogy most megvan a megoldás?

A kormány jogszabályban rögzítette, hogy április 19-én kinyitnak a köznevelési és a szakképző intézmények, vagyis a járvány tetőfokán azt ígéri, hogy több mint 720 ezer általános iskolás, 500 ezer gimnazista és más, középfokú szakképzésben résztvevő diák, valamint 330 ezer óvodás élete térhet vissza a normál kerékvágásba. Pedig a tanárok oltása szinte el sem kezdődött, a Heim Pál Gyermekkórház pedig tele van koronavírusos gyerekekkel.

A kórházi dolgozók a teljesítőképességük határán vannak, a háziorvosoknak nem csak a lakosság nyomásával, de a kormányzati szervezetlenséggel is meg kell birkózniuk. A rendszerben nincs több tartalék, csakis attól működik, hogy az alsó szinteken, ahol a valódi munka zajlik, mindenki tudja a dolgát – mondta lapunknak Kunetz Zsombor sürgősségi orvos, egészségügyi szakértő. Szerinte, ha a kormány kiszállna a járványkezelésből, a káoszból önszabályozó módon előbb-utóbb kialakulna a rend.

Kiterjesztett bértámogatások és adókedvezmények – mindössze ezek a vállalkozásoknak szóló intézkedések kapcsolódnak az ország újabb lezárásához, amely egy még talpra sem állt gazdaságot rendít tovább. Ami pedig a több százezer, hónapok óta munka nélkül tengődő embert illeti, számukra megint nem jön segítség, sem a nehéz idők átvészelésére, sem akkorra, amikor majd visszatérhetnek a munka világába.

Mára már nem az a kérdés, hová vezet a kormány gazdaságpolitikája, hanem az, hogy mennyire lesz az rossz a társadalomnak. Győrffy Dóra közgazdász, politológus szerint a lassú romlást, a süllyedést, a leszakadást a fejlett nyugattól és a perifériára szorulást még most is meg lehetne állítani, de ahhoz szembe kellene nézni a valósággal. Addig is marad a legszegényebbek semmibevétele, a klientúra finanszírozása, a vállalkozói kedv és a kreativitás kifullasztása.

Legkésőbb február 28-ig alá kell írniuk az egészségügyben eddig közalkalmazottként dolgozóknak az új szolgálati jogviszonyukról szóló munkaszerződésüket. Abból tudják meg, mennyi pénzért mi a munkájuk, melyek a kötelezettségeik, a jogaik. A múlt vasárnapig a legtöbb érintett még meg sem kapta meg a szerződését, így sokuknak egy hetük sem marad eldönteni, vállalják-e az új feltételrendszert vagy sem.