Már négy óra előtt pár perccel szép, nagyívű kanyarral fordult vissza a 9-es busz vasárnap az Astoria előtt, a Dohány utcai kereszteződésnél, a sofőr azzal tessékelte ki utasait, hogy nincs tovább, mert nemhogy autóbusz, de egy tricikli sem férne el a Múzeum körúton vonuló tüntetők között.

A Szabadság hídig csak toporgott a sokaság, néha tett pár lépést, kicsit skandálgatott, hogy nincs tanár, nincs jövő, fizessétek meg a tanárainkat, a kisebb-nagyobb csoportok megcsodálták egymás transzparenseit, volt „ruszkik, haza”, a „minden szar” táblával pedig szemmel láthatóan egyetértettek a jelenlevők. Egy – nyilván a közelgő Halloween kísértet-jelmezébe bújt kedves úriember az utcabútor betontömbjéről riogatta a vonulókat azzal, hogy ő a Klik (a kevésbé bennfentesek számára: Klebelsberg Központ) szelleme, és reméli, hogy a tüntetők frászt kapnak tőle, de inkább csak kiröhögték szegényt.

A hídról azonban már körvonalazódott a teljes panoráma: a Műegyetem előtti rakpart púpozva megtelt, a Duna vize által kihangosított Egmont nyitány érzékelhetően pátoszt keltett a tömegben – legutóbb bő két évvel ezelőtt, az SZFE megszállása elleni tiltakozás alkalmából szaladt a szabad országról és szabad egyetemről álmodozók szívére, hiába!, kis országnak csak egyetlen forradalmi zenéje van, és tényleg ez szólt 56-ban is –, úgyhogy szenvedélyessé ércesedtek a hangos követelések,  határozottabbá váltak a léptek, lassan tudatosodott, hogy sokan, méghozzá nagyon sokan vagyunk, és ez az egész nemcsak a tanárokról, diákokról, szülőkről szól, hanem arról. hogy valóban, most már elég volt!

Elég volt a tizenkét éves néphülyítésből, a tudatgyaluló, alattvalóképző, lebutított oktatásból, a dögrováson lévő egészségügyből, az ellopott népvagyonból, a végtelenül primitív történelemhamisításból, az egymásnak ellentmondó kifelé-befelé beszédből, a kordonok és fekete leplek védelmében szónokoló, immár szemmel láthatólag megfáradt, ugyan teli torokból hazudó, de egyre rekedtebb hangon hadováló, magát még mindig legyőzhetetlen utcai harcosnak gondoló, ám egyre szánalmasabb és magányosabb, árnyékkal bokszoló, diktátorbarát népvezér pökhendi nómenklatúrájából.