Életre kelt a Diótörő

Petike Áron | 2022.12.16. 09:24

Címkék:

Budapest

Olvasási idő kb. 9 perc

Az elmúlt hónapok során számos köztér telt meg élettel azáltal, hogy a fővárosi önkormányzat és a Budapest Brand Zrt. pályázatot hirdetett művészi projektek megvalósítására. Így történt a Liszt Ferenc téren is.

Amikor a különféle vendéglátóhelyek és éttermek sűrűjéből kibújva a Liszt Ferenc térre érkezünk az Oktogon felől, azt érezhetjük a Zeneakadémia és pár szobor társaságában, hogy a helyszín itt valóban megfelelően van kihasználva. Viszont, ha esetleg nem vagyunk a klasszikus koncertek, hangversenyek rajongói, valószínűleg nem sokat időzünk el ezen a területen. Mert bár ugyan a 19. századi állapotokhoz képest – amikor még eleve beépítetlen volt – természetesen rendkívül megváltozott a képe, de a Budapest Tuning pályázatának egyik nyertes csapata most bebizonyította, hogy igenis, van még hova fejlődnie a térnek.

Mondhatjuk persze azt is, némi elfogultsággal akár, hogy az 1907-ig Gyár utca nevet viselő helyszín ma már a városunkban kiemelkedően szépnek hat, de ha a kihasználtságát is figyelembe vesszük, márpedig ez is fontos szempont, akkor már korántsem tökéletes. Erre hívja fel a figyelmet Papp Dávid is, aki a Budapest Tuning pályázatán nyert csapatával, hogy megvalósíthassa dédelgetett projektjét.

– Kerületi lakos vagyok és elég gyakran sétálok itt. Számomra ez egy kedves tér, mert csendes. Viszont annak ellenére, hogy itt van a Zeneakadémia, s annak ellenére, hogy itt van egy gyermekkönyvtár is, nem eléggé gyermekközpontú hely – mondja.

Papp Dávid, miközben körbevezet minket a helyszínen, elmeséli, hogyan jött létre tervük az ötlettől a megvalósításig. Szerinte ugyanis a városlakóknak kedves motívumokra, színekre van szükségük, és olyan helyekre, ahol otthon tudják érezni magukat. – Gyakorlatilag bármerről jöjjön is ide az ember, a tér e mostani állapotában tökéletesen alkalmas hely arra, hogy az érkező kedves, vizuálisan érzékeny tárgyakkal és zenével találkozhasson.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Olvassa el ezt a cikket,
csak 199 Ft!

vagy

Fizessen elő a Jelen összes cikkére,
csak havi 1790 Ft!

Még több olvasnivaló a témában.

A válság felértékelte a zuglói modellt

Lakner Zoltán

Szakmai és civil siker, hogy Zugló önkormányzata egyelőre nem foglalkozik a helyi szociális modell elvetéséről szóló javaslattal. Scharle Ágota közgazdásszal, a Budapest Intézet vezetőjével, a modell egyik kidolgozójával Lakner Zoltán, a Jelen főszerkesztője arról is beszélgetett, hogy a Zuglóban kialakult vita alkalmat teremthet akár egy a szociálpolitika valódi szerepét tisztázni hivatott párbeszédre. A beszélgetés az Új egyenlőség podcast-sorozatának része.

Elolvasom

Az árpádsáv színei és az MLSZ

Krajczár Gyula

Érdekes vitát folytatott le önmagával a Magyar Labdarúgó Szövetség a közelmúltban arról, hogy vajon nagy-Magyarország kontúrja és az árpádsávos zászló – vagy hogy őket idézzük: „az árpádsáv színei” – rasszistának, kirekesztőnek minősülnek-e, netán hordoznak-e politikai üzenetet.

Elolvasom

Rékassy Balázs: Az orvosi kamara úgy érezte, mintha pofon vágták volna

Tóth Ákos

A Magyar Orvosi Kamara mindvégig egyetértett nemcsak az egészségügy átalakításának szükségességével, hanem az irányával is, ahogy azzal is, hogy a háziorvosi ügyeleti rendszert modernizálni kell – derült ki az Új Egyenlőség legújabb, a Jelen oldalán is meghallgatható podcast-adásából, amelyben az Új Egyenlőség szerkesztője, Kiss Ambrus Rékassy Balázs szakközgazdásszal, egészségügyi menedzserrel beszélgetett a kormány és a MOK közötti konfliktusról, amelyet a kormány a maga részéről azzal oldott föl, hogy brutálisan, egyik napról a másikra megszüntette a kötelező orvoskamarai tagságot.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Élettérképek – honnan jöttünk, hol tartunk, merre megyünk?

Kormos Lili

Egy ideje az okostelefonok már azt is számon tartják, mikor és merre jár a tulajdonosuk, hogy melyik boltba, kávézóba, színházba, kocsmába tért be, és mindezt hányszor ismételte. Hóvégén készül a precíz összegzés, amikor aztán mindenki rácsodálkozik, hogy januárban is többet támasztotta a Gyalogbéka Eszpresszó pultját, mint a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár olvasótermének asztalait. Viccet félretéve, ez egyfelől elég ijesztő, mert ugyan, ki akarná, hogy minden átkozott lépésének nyoma legyen? Másfelől viszont el is gondolkodtatott. Az járt az eszemben, hogy vajon hányszor és milyen paraméterek mentén rajzolódott már át az életem térképe? Merre járok most? Milyenek voltak az útvonalaim tíz éve? És ami ennél is fontosabb: pusztán helyrajzi kérdésről van szó, vagy mélyebb összefüggések után is érdemes kutakodni?

Elolvasom
Keresés