Városkép

Elmúlt álmok álmodói

A nyár végén átadták a főváros első olyan közterületét, amelynek az elnevezése egy szójáték. A Széllkapu parkot bemutató két részes cikkünk első felében az előzményekről lesz szó.

A bagett

Magyarországon minden hosszúkás, henger alakú sütőipari árucikket, amely megengedő nagyvonalúsággal a kenyérféleségek műfajába sorolható, bagettnek neveznek. Ez nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy Magyarországon pékségnek hívják azokat az üzlethelyiségeket, amelyekben lisztet még sosem láttak és konzervatívnak az olyan kormányt, amely egyetlen intézményt sem kímél meg a forradalmi átalakítástól.

Osztatlan teher a múlt

A tiltakozások ellenére lebontották az Országos Villamos Teherelosztó budavári épületét. Tavasszal még reménykedtek néhányan abban, hogy a konzervatív (eredeti jelentése szerint: hagyományőrző, az előző generációk által megteremtett értékeket féltőn óvó) kormányzat nem rombol le egy olyan alkotást, amely szerintük megkérdőjelezhetetlenül a nemzeti kulturális örökség részének tekintendő, ennek következtében eltüntetni bűn, felújítani kötelesség.

Kis idők lármás tanúi

Muszáj reflektálni arra az abszurd helyzetre, hogy miközben Budapesten háborogunk az erkölcsileg helyes célokért folytatott amerikai tüntetések némely túlkapása miatt, itt van nekünk a mozdíthatatlan NER, amely naponta avatja fel a saját monumentális emlékműveit. Azokat se romboljuk le, polgártársak?

A felejtés hasznáról és káráról

Letűnt korok emlékei felett élünk. A mélyben épületek, használati tárgyak, érmék, faragványok, fegyverek törmelékei pihennek mindenütt. Amikor alszunk, alattunk az őseink nyugszanak, csupán néhány méter választ el tőlük, de a GPS-koordinátáink ugyanazok. Mi talán felébredünk másnap.

Se masni, se irgalom

Elkészült a Budai Irgalmasrendi Kórház új épülete. Aligha sikerül ellenállni annak a kísértésnek, hogy értékelésünket az irgalmas-irgalmatlan szavak használatával tegyük kifejezővé.