Fóti Tamás Hogyan lett az Európai parlament hatalmi tényező?

A roaming-díjak eltörlésétől a műanyag hulladék visszaszorításáig

Az Európai Parlament 1979-es megalakulása óta szívós küzdelmet folytat annak érdekében, hogy a tagállamokból álló Tanácsnak egyenrangú fele legyen. A reformok során kis lépésekkel ugyan, de egyre többet ért el, hogy azután a Maastrichti Szerződésben rögzítsék „nagykorúvá” válását. A Szerződés korrigálta az addigi demokrácia-deficitet, vagyis jelentősen bővítette a parlament jogkörét.

Az EP egyik legfontosabb vívmánya a jogalkotás kezdeményezése. A ­Maastrichti Szerződés hatályba lépéséig egyedül az Európai ­Bizottság élhetett új jogszabály kezdeményezésével, 1993-tól már az EP is felkérhette a bizottságot jogalkotási javaslat benyújtására. Ez még nem jelentette azt, hogy Brüsszel automatikusan hozzálátott volna a jogszabály kidolgozásához, ám, ha elutasította, azt jól körülírtan meg kellett indokolnia.

Az EP egyik leglátványosabb sikere a roaming-díj eltörlése volt.

2017 június 15-e fordulópont volt az ­európai mobilszolgáltatás történetében. Ezen a napon vált érvényessé a roaming-díjak teljes eltörlése, vagyis a mobil telefonhívásokért és az adatforgalomért a szolgáltatók nem számíthattak fel extra költséget az unión belül, ugyanazt a tarifát kellett alkalmazniuk külföldön, mint belföldön. Rögös út vezetett idáig, a szektornak hatalmas nyereségről kellett lemondania, az Európai Bizottság és az Európai Parlament azonban évekig súlyos nyomás alatt tartotta a szolgáltatókat. Ahogy az lenni szokott, a sikernek több szülője is akadt. Az Európai Bizottság részéről a luxemburgi Viviane Reding, a tömegkommunikációért is felelős alelnök szinte személyes küzdelmének tekintette a fogyasztóvédelmi szempontból is forradalmi változást, azzal érvelve, hogy a cégeknek ma már nem jelent extra terhet az országhatárokon túlnyúló szolgáltatás és különben is busásan lefölözték már eddig is a piacot.

Az Európai Parlament 2004-ben kezdeményezte először a díj eltörlését, amelyről azonban a nemzeti kormányok hallani sem akartak. Nem szívesen mondtak volna le a tetemes adóbevételről, amely a szolgáltatók extra jövedelme után folyt be az államkasszába. Az EP-nek és az ügyet felkaroló Európai Bizottságnak nem volt könnyű dolga. A képviselők többsége azonban felismerte a politikai haszon jelentőségét, hiszen sikerült olyan témát találniuk, amely százmilliók életét könnyíti meg, és még csak populizmussal sem vádolhatóak, akik beállnak mögé. (Ráadásul éppen ők azok, akik hivatásuknál fogva akár heti rendszerességgel lépik át a határokat.)

A biztosi tisztet azóta EP-képviselői mandátummal felcserélő Reding új szerepében sem habozott. Természetesen göröngyös úton járt, tovább kellett folytatnia harcát a gigantikus multikkal. Az Európai Parlament után hamar megnyerte a nemzeti parlamentekben ülő képviselőket is, de szövetségük hihetetlen ellenállásba ütközött. A multik pénzt és energiát nem kímélve fogadtak fel ­lobbistákat, akik elsősorban a nemzeti kormányoknál jártak közbe, hogy ne engedjenek. Éveken át meghallgatásra is találtak, a szakminiszterek alkotta Tanácsban rendre kudarc várt az EB későbbi alelnökére, a tagállamok vonakodtak elfogadni az EP és az EB felől érkező kezdeményezést.

A tömegkommunikációs vállalatok előbb csupán kedvezményeket ígértek, de kezdetben hallani sem akartak a roaming-díjak teljes eltörléséről. Az alkudozás hosszasan folyt, végül beadták a derekukat, de átmenetet kértek, hogy fokozatosan csökkentsék jövedelmüket, időt kértek, hogy hozzászokjanak a fogyasztóbarát intézkedéshez. Egyik hivatkozásuk az volt, hogy a szektornak szüksége van az extraprofitra, különben nem tudnak fejleszteni. Az EP illetékes szakbizottsága viszont nem késlekedett a kimutatással, hogy a telekom cégek milyen busás nyereséget vágnak zsebre évről évre, ezért jogos az elvárás, hogy ebből ne csak a részvényesek húzzanak hasznot.

Az EP másik, sokat hangoztatott érve az volt, hogy az ágazat legtöbb szereplője valójában multinacionális vállalatbirodalom, technikailag tehát semmi sem indokolja, hogy egymás hálózatának használatáért még külön is kasszához invitálják ügyfeleiket.

A kompromisszum végül 2007-ben lépett hatályba. Akkor 60 százalékkal mérsékelték a díjakat és azok fokozatos kivezetésére vállaltak kötelezettséget, amely végül 2017-ben valósult meg azzal, hogy az első öt év után mérleget vonnak, fenntartható-e a rendszer. Az ­Európai Parlament szerint igen, érdemes fenntartani. Amint ezt a múlt hónapban határozatukban rögzítették, a 2022 június 30-án lejáró öt esztendőt további tízzel hosszabbítanák. És ha már lúd, legyen kövér, az EP ipari bizottsága azt is javasolja, hogy töröljék el a külföldre – EU-n belüli – hívások extra költségét, pontosabban csak annyit engedélyeznének, amennyi objektív feltételek alapján igazolható kiadás. (Ma még az üzemeltetők maximum 19 centet, kb. 70 forintot számíthatnak fel percenként.) Továbbá az internetes barangolás minőségén is javítanának, ugyanis ahol a hálózatok egyenértékűek az otthonival, ott a felhasználóknak a megszokott „saját” mobilhálózatuk minőségéhez és sebességéhez lesz joguk. Az új szabályozás kiterjed arra is, hogy a szolgáltatók ne térhessenek át önkényesen például 4G-ről 3G-re.

A jogalkotás következő lépcsője az lesz, hogy az EP küldöttségének meg kell állapodnia a Tanáccsal, majd az így kialkudott tervezet visszamegy a parlamenthez, amelynek egyszerű többséggel kell szavaznia róla.

Egy európai ország próbál a nevető harmadik lenni: Nagy-Britannia. A Brexit óta ugyanis nem köti az európai szabályozás, így négy szolgáltatója közül három már be is jelentette, hogy jövő év január elsejétől ismét felszámít roaming-díjat. Nem is keveset: napi két font (900 forint) az átalány használata, emellett kedvezményes tarifát is kínálnak hosszabb külföldi tartózkodás esetére.

Az EP másik, mindennapjainkat érintő vívmánya a plasztik hulladékokról szóló jogszabály.

Itt is az Európai Bizottság volt a kezdeményező, ám az EP-nek sikerült az eredeti javaslatot számos ponton módosítani, szigorítani, illetve kötelező kiegészítő intézkedésekkel tágítani annak hatásait. Brüsszel azt követően lépett, hogy környezetvédők évek óta figyelmeztetnek, a tengereket brutális méretekben lepték el az egyszer használatos plasztik termékek, például nejlon zacskók, műanyagból készült poharak, élelmiszercsomagolók. Csak néhány adat, jelezve a probléma mértékét: évente legkevesebb nyolcmillió tonna műanyag kerül az óceánok vízébe, amely az összes szennyező anyagok 80 százalékát teszi ki.

Az Európai Bizottság tíz olyan műanyagterméket azonosított, amelyek a leggyakrabban a tengerpartokon, strandokon kötnek ki, kiegészítve a listát a hátrahagyott halászfelszerelésekkel. Ezek környezeti kára egyértelmű, és nagy valószínűséggel az emberre is veszélyes következményekkel jár: például a halakba jutó mikróműanyag könnyen a konyhaasztalon landolhat, így gyanútlanul elfogyasztjuk. Egyébként is, mivel a műanyag lebomlása hosszú folyamat, a tengerekbe került „idegen” anyag évszázadokon át jelen van, bekerül a vízi állatok, madarak táplálkozási láncába. A tagállamoknak idén júliusig kellett átültetniük törvénykezésükbe a jogszabályt, amely konkrét menetrendet irányoz elő egyes termékek fokozatos betiltásáról, piacról történő kivezetésükről, használatuk korlátozásáról. A legkíméletlenebbül azokkal a termékekkel szemben járnak el, amelyeknek van környezetbarát alternatívája. Ilyen a már említett nejlonzacskó vagy a fültisztító pálcika, a műanyag szívószál, evőeszköz és tányér.

Az EP elérte, hogy a műanyagpoharak használatát 2025-ig legalább 25 százalékkal csökkenteniük kell a tagállamoknak, hasonlóképp, 2025-ig a műanyag füstszűrőjű cigaretta forgalmát a felére kell szorítaniuk, 2030-ra pedig már legfeljebb a mai 20 százaléka engedélyezett.

Az ilyen cigarettagyártókat még ezen felül is sújtja – szintén az EP követelésére – különadó: hozzá kell járulniuk a szennyező anyagok begyűjtéséhez és elszállításához, továbbá ki kell venniük a részüket a felvilágosító kampányok költségéből is. 2025-ig meg kell tisztítani a tengereket a hátrahagyott vagy elveszített halászhálók és egyéb halászati felszerelések legalább a felétől, miközben törekedni kell arra, hogy ezeknek a termékeknek a 15 százalékát már újrahasznosított anyagokból állítsák elő. Az EP elérte azt is, hogy a direktíva alkalmazásának tapasztalatairól ne hat év, hanem már öt év elteltével készüljön jelentés, amelynek nyomán lehetőség szerint jelöljenek ki újabb mennyiségi követelményeket.

Nem nehéz észrevenni mind a roaming eltörlésében, mind a műanyag hulladék visszaszorításában az európai gondolatot.

Akik számára eddig üres szajkózásnak tűnt a határok nélküli Európa, most hirtelen észrevették a szimbolikus fordulatot. Ennek persze már korábban megágyazott a belső határokat az áruk, szolgáltatások után a személyek esetében is eltörlő schengeni megállapodás, és még határozottabban a tagállamok többségét tömörítő eurózóna, azaz az egységes fizetőeszköz, az euró megteremtése. A roaming eltörlése viszont olyan vívmány, amelyet mindenki azonnal megérez – a pénztárcáján át. A műanyag szennyezés csökkentésének előnye kevésbé jelentkezik közvetlenül – bár globális méretekben pár év alatt sok milliárd eurót lehet megtakarítani. Azonban a fenntartható környezetért felelősséget vállaló polgár tudatosabban alakíthatja életét, tehet annak érdekében, hogy az egyszeri felhasználású, eldobható tárgyakat kiiktassa háztartásából.

Viviane Reding az igazi európai

Az Európai Unió legkisebb tagállamából származó, újságíróból lett néppárti politikus európai pályája 1989-ben kezdődött, amikor az Európai Parlament képviselője lett, két ciklusban is megválasztották. 1999-től az Európai Bizottság tagjaként előbb az oktatásért, kultúráért felelt, majd az információs és média politikát vitte, végül a harmadik ciklusban a Barroso-bizottság alelnökeként az igazságügy és az alapvető jogok voltak a területei. 2014-ben nem ment nyugdíjba, hanem ismét az Európai Parlament következett. Nagy szerepe volt abban, hogy az EP elfogadta a telekom-csomagot, amely szétválasztotta a hálózatot a telefon- és internet szolgáltatástól, megtörve a nagyok monopóliumát. Nekik bele kellett törődniük abba, hogy mostantól minden új piaci résztvevőnek szabad utat kell biztosítaniuk infrastruktúrájukhoz. Reding szenvedélyesen küzdött az Európai Egyesült Államok megteremtéséért, elindította az Európa jövője konferenciát. Célja, hogy minél több polgárt vonjanak be a folyamatba, ilyképpen nyújtva legitimitást a reformoknak. Kezdeményezése mostanra érett be, tavasszal indult el a konferenciasorozat, amelynek végeredménye a 21. századra felvértezett Európai Unió lenne. 

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmaradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.