Ferber Katalin A japán védelem

Hadgyakorlat

Az újságolvasóknak közhely, hogy az 1949-ben létrejött NATO, mint a nevében is benne van, észak-atlanti katonai szövetség. 1991-ben nem oszlott fel annak ellenére, hogy megszűnt a Szovjetunió felbomlását követően a Varsói Szerződés. Van azonban egy, a mindennapi híreket olvasók számára csaknem ismeretlen másik, laza, eseti katonai tömörülés, pontosabban általában kétévenként lebonyolított, a világ legnagyobbjaként nyilvántartott tengeri hadgyakorlat, a RIMPAC. Ezt először az Egyesült Államok javaslatára 1971-ben tartották meg. A kizárólag tengeri hadgyakorlatokat végző koalíció a szabad világ tengeri védelmére jött létre. 1970-ben ugyanis az akkori Szovjetunió rendezett egy nagyon jelentős tengeri hadgyakorlatot, bizonyítva, hogy a szovjet haderő felkészült az esetleges összecsapásra a nyugati országok vezető nagyhatalmával, az Egyesült Államokkal.

A RIMPAC hadgyakorlatok csaknem egy hónapon keresztül tartanak. Alapításakor mindössze négy ország haderői vettek ebben részt: az Egyesült Királyság, Kanada, az Egyesült Államok, Ausztrália és Új-Zéland. Ahogy azonban az elmúlt évtizedekben a NATO tagállamainak száma tizenháromról harmincra bővült, úgy a RIMPAC hadgyakorlataiban résztvevő országok száma is jelentősen megnövekedett. A résztvevők között rendszeresen vannak európai NATO-tagállamok is, az idén Franciaország, Hollandia, Dánia és Németország.

E sorok írásakor már folyik ugyanis a világ legnagyobb tengeri hadgyakorlat-sorozatának idei, augusztus elejéig tartó fordulója. Huszonhat ország vesz ebben részt, elsősorban a Hawaii-szigetek és Dél-Kalifornia térségében zajlanak a manőverek. A katonai demonstrációnak nemcsak a fejlett haditechnika tesztelése a célja, de az utóbbi évtizedben a kínai haderő növekedésére adott válasz is egyben. A csendes-óceáni térségben folyó gyakorlat méreteit jól illusztrálja, hogy 238 hadihajó, 170 katonai repülőgép, 4 tengeralattjáró és 25 ezer katona vesz részt benne. A kínai kormány e hadgyakorlatok mindegyikét a majdani Kínával előbb vagy utóbb ténylegesen háborúba lépő országok „bemelegítőjének” tartja. A RIMPAC fél évszázados múltjával azonban nem ez a legnagyobb gond. A kelet- és délkelet-ázsiai térség tengeri védelme sok tekintetben ellentmond a második világháborút követő amerikai stabilizációs elveknek, elsősorban Japánt illetően.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Kérjük, jelentkezzen be, ha Ön már regisztrált előfizető.

A Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A lap újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!