Ferber Katalin Ambivalencia német módra

Németország az Európai Unió legerősebb állama. Az elmúlt csaknem két évtizedben meghatározó (néhány német társadalomtudós szerint hegemón) szerepet játszott az EU tagállamai közötti konfliktusok megoldásában és a 2004-ben csatlakozott tagállamok felzárkóztatásában. Ugyanakkor Angela Merkel hosszú kancellári működése a mai napig megoldatlan konfliktusokat is hagyott örökségül az EU tagállamai számára.

E konfliktusok kárvallottjai a gazdaságilag kevésbé teljesítőképes tagállamok. Messzire vezetne az okok elemzése, itt csak azt vizsgáljuk, miként hatott és hat a német politikai és gazdasági hegemónia a gazdaságilag gyengébb tagállamok politikai irányváltására, valamint ez utóbbi miként gyengíti magát a német politikai dominanciát az Európai Unióban.

Valószínű, s ebben a vezető politikusok egyetértenek a tudományos elemzések szerzőivel, hogy az EU és Németország szakítópróbája a 2015-ben megindult menekülthullámmal indult, mely, hála Merkel szinte hihetetlen sebességű taktikai váltásainak, „megoldódott”, de ennek ára jónéhány tagállam bezárkózása, illetve belpolitikai jobbratolódása volt. Merkel a szír háború menekültjeit, afgán és iraki gazdasági menekültekkel együtt, akiknek létszáma 2017-re meghaladta az egymilliót, befogadta, annak ellenére, hogy az EU több tagállama zárva tartotta határait. Igyekezett nemcsak saját koalíciós partnereit, de a többi tagállam vezetőjét is meggyőzni, a menekültek EU-n belüli kvóta szerinti befogadását javasolva, hogy ez humánus kötelesség, a menekültek „integrálása”, valamint a német társadalom multikulti jelzővel ellátott új arculata – és így az EU jövője is – ettől függ.

Igaz ugyan, hogy a menekültek további beözönlését Törökország (NATO-, de nem EU- tag) vezetőjének felajánlott jelentős pénzösszeggel maga is lassította, de 2018-ra egyértelmű lett, hogy sem az integráció, sem pedig a multikulti nem a várakozásoknak megfelelően működik. Bár a menekültek kisebbik része távozott Németországból, az ittmaradók minden nehézséget vállalva igyekeztek „integrálódni”. Egy részüknek, becslések szerint egyharmaduknak ez nem, vagy csak komoly nehézségek árán sikerült.

Németország éppen a második világháborút lezáró békeszerződésben vállalt kötelezettségei, valamint a nácizmus borzalmas következményei miatt érzett és politikailag is vállalt bűntudata miatt mindeddig távol tartotta magát a háborús konfliktusokban való közvetlen részvételtől. Német katonai erő Irak amerikai megtámadása után sem vett részt Irak „demokratizálásában”. A jelenleg is folyó orosz-ukrán háború kitörése után néhány nappal újabb menekülthullám indult el, most már Ukrajnából Európa felé. Lengyelország minden tekintetben könnyen elérhető célállomás volt, emiatt az ukrajnai menekültek létszáma ott a legnagyobb, de a közép- és kelet-európai országok többsége is (bár sokkal kisebb létszámban) immár a második menekülthullám gazdasági, társadalmi és pénzügyi következményeivel néz szembe. Háború van, a menekültek befogadása és ellátása erkölcsi kötelessége minden országnak.

A Németországba menekülő ukrán és Ukrajnában élő, tanuló harmadik országbeli állampolgárok száma nem olyan nagy (e sorok írásakor körülbelül 400 ezer). Lengyelország milliókat fogadott be, amihez az EU központi költségvetéséből folyamatos pénzügyi támogatást kap a lengyel kormány. A német politikai pártokat nagy intenzitással foglalkoztatja az orosz-ukrán háború, az ukrán menekültek segítése, és nem utolsósorban a német-orosz viszony – a vita nem csupán az orosz gáz behozataláról folyik, hanem ennél sokkal súlyosabb politikai és gazdasági problémákról. Németország politikai, diplomáciai, gazdasági és pénzügyi befolyása Európában meghatározó.

Az egyesek által hegemónnak is minősített szerep annyit jelent, hogy ami a német belpolitikai és gazdasági, valamint pénzügyi érdekeknek megfelel a mindenkori politikai pártok (vagyis a rájuk szavazók) szerint, az feltevésük szerint módosítás, lényegi változás és változtatás nélkül az EU többi tagállamának is jó, vagyis elfogadható, tehát a gyakorlatban alkalmazható. Holott az EU és Németország súlyos problémái éppen e feltételezésből, az ezen alapuló gyakorlatból erednek.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Kérjük, jelentkezzen be, ha Ön már regisztrált előfizető.

A Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A lap újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!