Ónody-Molnár Dóra Nem lesz kötelező az Unióban az angol nyelv iskolai oktatása

Az angol nyelv kötelező oktatása, európai uniós állampolgári ismeretek, az álhírek és dezinformációk felismerését segítő képzés támogatása, a szakképzési utak egységesítése az EU területén – íme, néhány az Európa jövője konferenciasorozat oktatási munkacsoportjának javaslataiból. Ezek uniós szinten legfeljebb puha ajánlások lesznek, hiszen az oktatás tagállami hatáskörbe tartozik. A véletlenszerűen kiválasztott polgárok által kidolgozott felvetésekből az látszódik, hogy más munkacsoportokhoz hasonlóan az oktatásban is a „több Európát” elv érvényesült.

A világban hatalmas paradigmaváltás zajlik az oktatás területén is. A digitális környezetbe beleszülető gyerekek egészen másképp tanulnak, tájékozódnak, mint szüleik vagy nagyszüleik. A technológia elképesztő sebességű fejlődése teljesen megváltoztatta az emberek gondolkodásmódját, ami formálja a tanulási folyamatokat és a munkaerőpiaci elvárásokat. Már a 20. század végén is elavult volt az ismeretátadás pedagógiájára épülő frontális oktatás-nevelés, ebben a keretben a pedagógus kiáll és előadja a tananyagot (vagy feladja a tankönyv leckéit olvasásra), a diákok pedig passzív befogadók maradnak.

Már a kilencvenes években is innovatívabb oktatásra-nevelésre lett volna szükségük a gyerekeknek, de különösen igaz ez a 21. századra, ahol a digitális eszközök használatának tömeges elterjedése, a mindennapjainkban való alkalmazásuk lényegében értelmetlenné teszi a frontális oktatást. A gyerekeknek lényegesen differenciáltabb, interaktívabb, innovatívabb oktatásra lenne szükségük, megspékelve azzal az elvárással is, hogy az angol nyelvet az anyanyelvük mellett meg kellene nekik tanítani. Ebből következik, hogy a pedagógusok szerepe és feladatai átalakultak.

De vajon visszaköszönnek-e ezek a dilemmák az Európa jövője konferencián? Ahogy arról lapunk is rendszeresen beszámol, az európai intézmények – az Európai Bizottság, az Európai Parlament és a Tanács – életre hívtak egy különleges konferenciasorozatot. Nyolcszáz, véletlenszerűen kiválasztott polgár – összetételük tükrözi a 27 tagállam sokszínűségét – négy munkacsoportban hónapról hónapra együtt dolgozik azon, hogy egy jobb, élhetőbb unióhoz alkossák meg a javaslataikat, egyebek mellett az oktatás területén is. A résztvevők bármilyen társadalmi helyzetű és az Unió bármely szegletéből érkező európai polgárok, de a fiatalok központi szerepet játszanak köztük: a konferencia harmada 16 és 25 év közötti polgár.

– Asztalon vannak több hónap után a javaslatok, a polgárok sok időt és energiát fordítottak erre, ami azt mutatja, hogy hiszünk ebben a folyamatban és Európa jövőjében egyaránt. A számos javaslat azt is jelenti, hogy van hová fejlődni – kezdte az oktatási munkacsoport vezetője, a Németországból érkező Marina Zelenetska, aki megvilágított egy érdekes, sok polgárt nyomasztó problémát. Ugyan nyitott az európai munkaerőpiac minden polgárnak, szabad a mozgás, azonban a végzettségeket nem mindenhol ismerik el.

– Hiába van szabad mozgás, ha a végzettségeket minden tagállam másképp fogadja el. Ezen a téren szükség van egy harmonizációra, és be kellene vezetni valamiféle koordinációt az iskolák között – fogalmazott.

Ennek kapcsán egy idősebb német polgár is megszólalt: Hans-Werner Mollenhauer arra emlékeztetett, hogy 1958-ban már működött egy olyan eljárás, amely a szakorvosok országok közötti vándorlásában segítette az európai együttműködést. Ennek az eljárásnak a keretében Spanyolországban, Ausztriában, Németországban vizsgát kellett tenniük a szakorvosoknak, amellyel tulajdonképpen egy új diplomát is szereztek. Érdekes volt felidézni, hogy ez akkoriban így működött: az unió egyik nagy vívmánya a bolognai folyamat. Ennek lényege, hogy az európai országokban az oktatási utakat nagyjából harmonizálták, egységessé tették, emiatt a különböző iskolákban megszerzett végzettségek szerte a világon jól elismertethetők.

A problémát az okozza, hogy egyes szakmaterületeken a szakmai kamarák akadékoskodnak, nem akarják a végzettségek közös elismerését. Egyesek szerint ez a kekeckedés időnként már visszaélésszerű, mert arra megy ki a játék, hogy bizonyos szakmákban a kamarák védjék az adott ország privilégiumait, és korlátozzák a polgárok mobilitását. (Például: egy német betegápoló nem dolgozhat Olaszországban, mert nincs közös európai szabályozás a végzettségek elismeréséről.) Egy biztos: a közös szakmai végzettségek tekintetében az uniónak még sok teendője van, ez a probléma ugyanis akadályozza a polgárokat abban, hogy kihasználják a szabad munkaerőáramlás lehetőségeit.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Kérjük, jelentkezzen be, ha Ön már regisztrált előfizető.

A Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A lap újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!