Miklós Gábor Az Öreget leléptették

Január 2-án tüntetések kezdődtek Nyugat-Kazahsztánban. A tiltakozást a palackos gáz árának kétszeri durva emelése váltotta ki. (Számunkra az így megemelt ár is nevetségesen alacsony. Nyugat-Kazahsztánban az autók kilencven százaléka ezzel jár, s a háztartások hetven százaléka palackos gázzal főz.) Zsanaozen városában a tüntetők követelték, hogy a kormány azonnal vonja vissza az áremelést.

A tüntetések egy-két nap alatt átterjedtek az ország szinte összes nagyvárosára, a legdurvább események Almatiban, a korábbi fővárosban történtek. A tiltakozás folyamatos volt, nem állította meg az sem, hogy a hatalom bejelentette, az üzemanyag-áremelést visszavonják. Egyre több erőszakos eseményről számoltak be: a tüntetők középületeket támadtak meg, elfoglalták Almati városházát, az államelnök rezidenciáját. Autókat gyújtottak fel, boltokat fosztottak ki. A rendőrségtől fegyvereket szereztek, tűzharcokról érkeztek jelentések.

Kaszim-Zsomart Tokajev köztársasági elnök előbb egyes területekre, majd az egész országra érvényes rendkívüli állapotot hirdetett. Január ötödikén egész ­Kazahsztánban megszűnt az internetszolgáltatás és akadozott a mobilhálózatok működése. A tüntetők január 4-én elfoglalták Almati nemzetközi repülőterét, de több légitársaság már előzőleg leállította kazahsztáni járatait. Az elnök többször is megpróbálta lecsendesíteni a tüntetőket. Eleinte párbeszédet, engedményeket ajánlott.

Pár nap alatt ugyanis a lázongás kezdett felkelés jelleget ölteni. Az utcára áramló emberek fő követelésüket egyszerű jelszóban foglalták össze: „Öreg, menj el!”

Az említett öregember a nyolcvanegy éves Nurszultan Nazarbajev, aki több mint harminc éven át volt az ország egyértelmű főnöke. Előbb a Kazah Kommunista Párt első titkára volt, majd államelnökké választották. Két éve ugyan formálisan átadta a hatalmat kiválasztottjának, Tokajevnek, de nagyon láthatóan továbbra is ő és köre uralta a 19 milliós közép-ázsiai államot. Ő viselte az Elbaszi címet, ami a nép vezetőjét jelenti, s az egykori ­Celinográdból Asztanává lett fővárost is átnevezték tiszteletére Nur-Szultánnak.

A hét közepén Tokajev bejelentette, hogy leváltja a kormányt, amely alkalmatlannak bizonyult, hiszen konfliktusgerjesztő intézkedéseket hozott. Aszkar Mamin kormányfő Nazarbajev kreatúrája volt. Tokajev azt is tudtára adta tüntető népének, hogy ezentúl ő a vezetője a Nemzetbiztonsági Tanácsnak. Ezt addig Nazarbajev elnökölte, kezében tartva a védelemmel és belbiztonsággal kapcsolatos ügyeket. Lecserélte a kazah KGB-utódszervezet vezetését – köztük Nazarbajev unokaöccsét.

Az engedmények nem állították le a lázongókat. Letépték a Nazarbajevre emlékeztető táblákat, ledöntötték Taldikorganban a szobrát. A rendőrség és a tömeg közötti összecsapások egyre durvábbá váltak. Január ötödikén este – írják helyi megfigyelők – a helyzet erőszakossá vált. Személygépkocsik bukkantak fel, amelyekből géppisztolyos emberek szálltak ki, s egyesek úgy látták, hogy a csomagtartókból fegyvereket osztogatnak. Megkezdődtek a szervezett fosztogatások, bankokra támadtak. Nyilvánvalóvá lett, hogy ez már nem tüntetés. Azok, akik addig politikai, gazdasági követelésekkel mentek az utcára, otthon maradtak.

A hivatalos bejelentések tizenhárom rendőr haláláról szóltak, kiemelve, hogy közülük kettőt lefejeztek. Egyre több fosztogatásról, rombolásról érkezett hír. Több középületet felgyújtottak. Tokajev hangneme is megváltozott: a tüntetőket immár külföldről támogatott banditáknak, terroristáknak nevezte, s bejelentette, hogy tűzparancsot adott a rendfenntartó erőknek. Az elnök bejelentette, hogy a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetéhez (ODKB), a „posztszovjet NATO-hoz” fordult katonai segítségért. Hatodikán már meg is jöttek a „béketeremtők”. Ötezer katona érkezhetett Oroszországból, Belaruszból, Örményországból és Kirgizsztánból. A kontingens zöme orosz volt, egy harcfelderítő ezred és egy légideszant egység katonái, a többi állam összesen pár száz katonát küldött. A hivatalos bejelentés szerint ezek átveszik a kazahoktól az érzékeny objektumok, iparvállalatok, nyersanyagkitermelő körezetek védelmét, hogy a hazaiak tartsák fenn a rendet.

Tokajev január hetedikén bejelentette, hogy az országban újra rend van. Megindult a nemzetközi és belföldi repülőforgalom. Egyelőre nehéz felmérni a következményeket, nem tudni, milyen intézkedésekre készül a kormány, változik-e a bel- és külpolitika. Az egyértelmű: az események fő nyertese a hivatalban lévő államfő, aki most valódi hatalomhoz jutott.

Milyen ország volt Kazahsztán az elmúlt harminc évben?

Hibázik, aki Sasha Baron Cohen Borat-filmje alapján képzeli el ezt az óriási államot. Az eurázsiai sztyeppeállam ennél jóval bonyolultabb képződmény. Tény az, hogy Nazarbajev harminc éves uralma alatt Kazahsztán Közép-Ázsia mintaországa lett, óriási mennyiségű nyugati, majd kínai tőke érkezett, hatalmas beruházásokat valósítottak meg. Kazahsztán nagy kőolaj- és gáztermelő, a világ legnagyobb urántermelője. Az urániumot főleg Kína vásárolja. A bányászat az egyik legfontosabb ágazat, de az ország valódi állapotairól nehéz tájékozódni. Azt ajánlom az érdeklődőnek, hogy olvasson turistabeszámolókat. Sok olyan fanatikus van Magyarországon is, aki élményeket keres a posztszovjet térségben és blogjaiban, internetes felületeken beszámol róla. A legtöbb ilyen írásból kiderül: óriási a kontraszt a néhány nagyváros és a vidék között. A két fővárosban nemzetközi sztárépítészekkel terveztetett csodaépületeket lehet látni, míg a vidék porba és szegénységbe, iskolázatlanságba fulladt. A turisták is érzékelik: nagy a munkanélküliség, s a nemzetállam diktatórikus létrehozása nemzetiségi ellentéteket szít. Az oroszok, az orosz nyelvet használó nemzetiségek elvándorolnak. Ide hurcolt a sztálinizmus volgai németeket, kaukázusi ­muszlimokat, és sokezer lengyelt is – ezek mára elmentek, őseik eredeti hazája befogadta őket.

A nyugati befektetők szívesen ábrázolták Kazahsztánt a társadalmi béke paradicsomaként. Ez azonban nem volt igaz. Pár évente törtek ki erős tiltakozó mozgalmak az ország legkülönbözőbb területein. Zsanaozen, a Kaszpi-tenger melléki 150 ezer lakosú olajváros, ahol a mostani lázadás kirobbant, különösen viharos múltú. Itt már 1989-ben lázongás tört ki – látszólag nemzetiségi alapon a kazahok és a háború alatt az Észak-Kaukázusból ide deportált lezgek között. 2011-ben sztrájkmozgalom volt a városban, amelyet véresen levertek. Január 2-án itt tüntettek először a palackos gáz áremelése miatt. Zsanaozenben munkanélküliség van, s a helyieknek a kínai vendégmunkások konkurenciájával is meg kell küzdeniük az állásokért. A térségben a bérek ugyan magasabbak, mint másutt az országban, de az árak is. Az átlagbér Kazahsztánban a Reuters szerint havi 600 USD. Itt gyakorlatilag semmi sem terem, mindent messziről szállítanak – ehhez jött még a 10 százalékos infláció.

A világ természetesen tudott arról, hogy Kazahsztánban óriási az egyenlőtlenség, hogy az ország kincseinek zöme körülbelül kétszáz ember birtokában van. Tudott volt: az örökös elnök családtagjai főszerepet játszanak az ország tulajdonosi körében. Pár éve összefoglaló jelent meg a neten arról, hogy a Nazarbajev-család mekkora ingatlanporfóliót gyűjtött Nyugat-Európában. Kazahsztán posztszovjet oligarchiaállam, ahol a parlamentet a Nur Otan (A haza fénye) állampárt töltötte meg. 2019-ben, amikor Nazarbajev távozott az államfői posztról, megtartotta a pártelnökséget – most ettől is megfosztották.

Összeesküvés-elméletek

Az elmúlt napokban féltucat elmélet járta be a médiát arról, hogy mi állhat a lázadás hátterében. A kazah és az orosz állami sajtó gyorsan elővette a külföldi beavatkozás, a nemzetközi háttér elméletét. Megjelent a tézis, hogy az Iszlám Állam áll az erőszakos cselekmények mögött, vagy úgy általában „a Nyugat”. Vlagyimir Zsirinovszkij orosz nacionalista politikus a török „Gülen-hálózatot” fedezte fel. Van, aki magát Tokajev elnököt látja a háttérben, hiszen így szabadulhatott meg elődje jelenlététől és nagyhatalmú csatlósaitól.

Orosz elemzésekben sokszor olvasni arról, hogy a kazahok alapjában premodern társadalomban élnek, s a lázadásban részt vett huszonéves falusi vendégmunkások azt csinálták, amire őket a nemzetségeik öregei utasították. „Vodkát kaptak és husángot, ezzel romboltak, fosztogattak” – állította egy orosz blogger. Ebbe a világképbe nem fér el, hogy az emberek az igazságtalanság és a nélkülözés miatt tüntessenek – csak úgy maguktól. Még akkor sem, amikor nincs internetük!

Zsúzok és klánok

A kazahok hagyományosan három törzsszövetség, zsúz valamelyikébe tartoznak. Ők adják a 19 milliós ország lakóinak 67,5 százalékát 2018-as adatok szerint. A második legnagyobb népcsoport az oroszoké, 19,8 százalék. Az ország délkeleti felét az „öreg, az a fő zsúz”, a nyugati részt az „ifjabb zsúz” dominálja, s van egy középső zsúz is. A zsúzok törzsekből, azok pedig nemzetségekből állnak. Ezek történelmileg kialakult szövetségek, de a legtöbb kazahot továbbra is köti a lojalitás a maga zsúza és nemzetsége irányában. Nurszultán Nazarbajev az öreg zsúz tagja, s ez a kötődése meghatározta sokak karrierjét. Az országot azonban az úgynevezett klánok uralják, ezek az érdekcsoportok csak részben kötődnek a törzsi hagyományokhoz. A klánok dollármilliárdos nagyvállalkozók csoportjai, amelyek a befolyásért küzdenek. Elemzések szerint eddig Timur ­Kulibajev klánja volt a legbefolyásosabb üzleti-hatalmi hálózat. Nem véletlenül, Kulibajev Nazarbajev középső lányának férje. Az, hogy az érdekszövetségeket házassággal erősítik meg, szintén a tradíció része.

Nurszultán Nazarbajev

Szép szovjet karriert futott be a későbbi ­Elbaszi. Almati közelében született egy faluban, majd az iskolát elvégezve vasmunkásnak állt. Már 22 évesen párttag, s hamarosan pártmunkás és Komszomol-vezető lett. A pályája ezután meredeken emelkedett: nagyüzemi, majd területi párttitkár lett, a Kazah KP titkára, miniszterelnök, s 1989-ben a helyi párt első titkára és az SZKP Politikai Bizottságának tagja. 1990-ben elnökké választották, s az is maradt 2019-ig, amikor egy lépéssel hátrébb lépett, ám a hatalmat nem adta át választottjának, Tokajevnek. Továbbra is ő volt a „nép vezetője”. Bizonyos Orbán Viktor pedig 2014-ben megadta neki a magyar kipcsákok örökös főnöke címet is.

Az új elnök hivatásos diplomata, élete jórészét külföldön töltötte, s nem lehetett olyan kapcsolati hálója, amely veszélyessé tette volna. Az utóbbi napokban a hírügynökségek azt közölték, hogy az idős zsarnok és környezete elmenekült az országból.

Megjegyzés: a kazahok az idén álltak át véglegesen a maguk latin ábécéjére. Eddig cirill alapú volt az írás, amelyet fonetikusan lehet átírni. Én ezt alkalmaztam.

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmaradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.